Képes levelezőlap történelem

A hónap műtárgya sorozat következő darabjának az apropóját egy évforduló adja: idén október 1-én 151 éve, hogy megjelent az első postai lap, mely a képes levelezőlapok közvetlen elődje.

Több korábbi próbálkozás és kísérlet (pl. skót kísérletek az 1840-es években vagy a Lipman-féle 1861-es nagy népszerűségnek örvendő díszítés nélküli lap) után, 1869. október 1-én jelent meg az első postai lap az Osztrák-Magyar Monarchiában, Correspondenz-Karte felirattal, majd egy hónappal később már Levelezési-lap felirattal is kapni lehetett. A lap eredeti ötlegazdája dr. Heinrich Stefan volt, aki már az 1865-ös postai kongresszuson felvetette egy boríték nagyságú lap ötletét, azonban ekkor a levéltitokra vonatkozva elutasították azt. Az 1869-es kongresszuson dr. Emmanuel Herrmann újra elővette a kérdést, azzal indokolva ezt, hogy mivel a lapok csak rövid köszöntéseket tartalmaznának, így nincs olyan titok, ami sérülne. Von Maly, a posta vezérigazgatója dr. Herrmann javaslata mellé állt és így értünk el 1869. október 1-ig.

Az ekkor kiadott lapokon a magyar, valamint német szöveg alatt a magyar és német címer volt látható. Hazánkban már a megjelenés napján 10 ezer db lapot adtak el és a kereslet folyamatosan növekedett, egy hónap alatt 1 millió lap kelt el. Hamarosan több országban is forgalmazni kezdték a postai lapot, mely olcsó volt, emellett leegyszerűsítette a levelezést, ezáltal a kapcsolattartást és ezek az országok is emelkedő tendenciát mutattak az eladás tekintetében. A postai lapot tekinthetjük a képes levelezőlapok közvetlen elődjének.

Rövidesen igény mutatkozott az olyan lapokra, amiken nem címer (esetleg ágyú) ábrázolása látható. Kezdetben a feladók díszítették saját lapjaikat. A kutatók között kérdés, hogy mikor jelent meg az első valódi illusztrált lap, ugyanis erre a címre több “pályázó” is van az 1870-es és 1880-as években.

1870-től a századfordulóig számítjuk a képes levelezőlapok klasszikus korszakát, mely igen mozgalmas volt. Terjedni kezdett a lapok használata, kiadók jelentek meg és magánkiadású lapokat is forgalmazni kezdtek, többféle technikát kezdtek alkalmazni, emellett egyre változatosabban díszítették a lapokat és kísérleteztek a lapok méretével, hordozó anyagával is. A korszak első lapjai még osztatlan hátlappal rendelkeztek: az illusztráció a levelezési oldalra került, annak maximum a felét foglalhatta el; míg a teljes hátlapot a címzésnek tartották fenn. Maga az illusztráció is számos technikával készülhetett: vízrajz, tollrajz; fénykép alapján készült fekete-fehér, majd színes kőnyomás; később magas- és mélynyomás. Ritkán a rézmetszés eljárását is alkalmazták.

1878-ban vezettek be egységes díjszabást, amit a levéltarifa felében állapítottak meg; majd az 1885-ös lisszaboni postakongresszus újabb változásokat hozott. Ekkor engedélyezték a magánkiadású lapok forgalmazását; Frederick Hartmann német kiadó javaslatára megosztották a címzésoldalt és helyet hagytak itt a közlésnek. Mind a magánkiadású lapok forgalmazását, mind pedig az osztott hátoldalt fokozatosan vezették be az egyes országokban, akadt, ahol csak a századforduló után.

A klasszikus korszak egyik nagy népszerűségnek örvendő laptípusa az ún. Gruss aus... (azaz Üdvözlettel...) típusú lap, melyeken tájképek, városképek, várak, hidak, középületek, helyi nevezetességek virágdíszekkel, szalagokkal ékesítve szerepeltek.[1] Az üdvözletküldés mellett voltak olyan gyárak, akik reklámcélra használták a Gruss aus… típusú lapokat és ingyen osztogatták vevőiknek. Ez a laptípus uralta a századforduló éveit, de hamarosan megjelentek mellette a különféle kiállításokra kiadott lapok (pl. az ún. Libonis-lap, amelyet 1889-ben Párizsban adtak ki, az Eiffel-tornyot ábrázolta és ott is lehetett megvenni).

Ezekben az években elkezdett bővülni a lapokon felbukkanó tematika: nemzetközi képeslapkiállítások kiadványai, uralkodói portrék, politikai- és hadi események, különféle évfordulók, művészi lapok és reprodukciók egyaránt megjelentek. Az új évszázadot köszöntötték a nagy kiadók Das Grosse Jahrhunder (Nagy Évszázad) címet viselő sorozatai.

Az előző harminc évben tehát a képeslap mai kifejezéssel a mass media egyik formájává vált, amely néhány garassal eljutott a világ minden részébe. Nem volt ez véletlen jelenség, bizonyos társadalmi, gazdasági és technikai tényezők váltották ki.

Ezek között szerepel az általános és néhány országban a kötelező oktatás bevezetése, ami megsokszorozta az írni-olvasni tudók számát. A közlekedés fejlődésnek indult, a vasúti hálózat kiterjedt, a gőzhajó kiszorította  a vitorlást, és a delizsánszot felváltotta a postai gépkocsi.

A fentiek mellet a fénykép biztosította a képeslap felfelé ívelő útját. N. Niepce 1829-ben szabadalmaztatott találmányát a hetvenes években a fotótípia követte, a fényképek jobb minőségű előállításának módszere.[2]

A századfordulót követően, 1901-ben kezdődött a képes levelezőlapok aranykorszaka, mely körülbelül az I. világháború kitöréséig tartott. Egyes korszakolások több részletre osztják ezt a periódust, kiadók vagy a hátlap osztottsága szempontjából.[3] Ebben az időszakban már minden kontinensen és minden társadalmi osztályban használták a képes levelezőlapot és több híres sorozat is napvilágot látott Európában, pl. a Collection des Cent, a Concours Byrrh, a Wiener Werkstätte vagy a Raphael Tuck and Sons kiadó sorozatai. Az Amerikai Egyesült Államokban szintén kísérletezni kezdtek művészi és reklámlapokkal. Az aranykorszakban szintén módosult a képes levelezőlapok tárgyválasztása: helyet kaptak a technikai újdonságok – gépkocsi, Zeppelin, mozi –, a modern sportélet, a különféle politikai-társadalmi események, tüntetések és sztrájkok, a szüfrazsett mozgalom, az általános választójogért folytatott küzdelmek és a gazdasági válság miatta kivándorlás is.

A korszak végén, az 1910-es években visszaesés következett be a kiadásban és csökkent a gyűjtési láz, de az 1914-ben kitörő Nagy Háború elhozta a képes levelezőlapok újabb népszerűségi hullámát, melynek végére szintén több datálás létezik: 1918 – a háború vége; 1930 – a fehér keretes lapok kiadásának vége. A háború alatt megfigyelhető a témakörváltás: kezdetben a hazafias téma dominált (háború iránti lelkesedés, annak támogatása, búcsúzás a frontra induló katonáktól, valamint a feltétlen hűség az uralkodó irányába). A háború előre haladásával bukkantak fel a propaganda lapok az elhúzódó háború miatt kirobbant gyűlölet visszaszorítására. A lapokon megjelentek neves személyek, a lövészárokbeli élet, ugyanakkor a hátország és a Vöröskereszt munkája is, hadifogolytáborokban készült képek és pillanatfelvételek is.

Következő korszakban tekinthetjük a két világháború közötti időszakot. Az első lapok a győzelmi ünnepségekről készültek a győztes oldalon; a vesztes oldalon pedig a hadifoglyokat támogató lapok voltak az uralkodók. A következő évben a népszavazások voltak a fókuszpontban. A tömegtermelés igénye hatott a tárgyválasztásra és megnőtt a lapok kiadási száma. Az 1920-as évektől váltak népszerűvé a színészeket, színésznőket ábrázoló portrék, a filmjelenetek vagy a szürrealista alkotók. Később egyre jobban politikai síkra tolódott a képes levelezőlapok tárgyválasztása, egészen az 1936-1939 között zajlott spanyol polgárháború eseményeiig.

A következő peridódus a II. világháború időszaka. Megcsappant a lapok iránti érdeklődés, nehézkessé vált továbbításuk és pont emiatt újabb kísérletek történtek mind a hordozó anyagra, mind pedig a továbbítás módjaira. Ebben a háborúban is több csoportot különböztethetünk meg: szárazföldi, tengeri és légi hadviselés; kitüntetett katonák ábrázolása; hazafias propaganda; a győzelem és a béke kérdésköre; a nők a háborúban. A háború után a megszállt országokban a győzelem és annak évfordulói voltak a középpontban. Díjjegyes formában elkezdtek megjelenni a különféle turisztikai kiadványok.

Az 1950-es évek igazi fénykor volt a képes levelezőlapok történetében. A nyugati országokban tucatszám kerültek forgalomba a gépkocsikat, illetve a repülést népszerűsítő kiadványok; valamint művészek rajzait és kollázsait ábrázolók. Az NSZK legnépszerűbb lapjai az ún. petíciós kiadványok voltak; Spanyolországban és Görögországban a katonai téma dominált; a Szovjetunióban a heraldika; Franciaországban a gúnyrajzok és fotómontázsok; míg Angliában az uralkodó családdal kapcsolatos események kerültek előtérbe.

1969-ben ünnepelte a postai lap a centenáriumát. Ebből az alkalomból számos emléklapot adtak ki; valamint ritkaságszámba menő, nehezen beszerezhető lapokat reprodukáltak.

A képeslapot használják évfordulók, kongresszusok, fesztiválok, különböző belföldi és nemzetközi rendezvények népszerűsítésére. Az elmúlt évek során a képeslap visszanyerte aranykorszakbeli dinamizmusát, egyik napról a másikra reagál az eseményekre, és napjaink neves foto-, valamint grafikusművészeinek közreműködésével mind előkelőbb helyet foglal el a hobbik ranglétráján.[4]

A lapok leírása (zárójelben ahol ismert, a használat ideje):

1. kép: 2009.67.1 leltári számú képes levelezőlap, melyen a közlés még az illusztráció mellett kapott helyet (1900.)
2. kép: 2009.63.1 leltári számú képes levelezőlap osztatlan hátlappal (1901.)
3. kép: 2009.53.1 leltári számú levelezőlap: Tábori postai levelezőlap (1915.)
4. kép: 2009.52.13 leltári számú képes levelezőlap: Dunapentele főutcája a római katolikus templommal (1916.)
5. kép: 2009.52.19 leltári számú képes levelezőlap: A. Mailick reprodukció (1917.)
6. kép: 2009.52.38 leltári számú képes levelezőlap: katonai csoportkép az I. világháborúból (1918.)
7. kép: 2009.34.1 leltári számú képes levelezőlap: dunapentelei részlet a templomokkal (1927.)
8. kép: 2018.99.1 leltári számú képes levelezőlap: Duna-parti részlet, háttérben a falu, különlegessége, hogy szerepel rajta Kánitz József dunapentelei kereskedő, mint forgalmazó (1900.)
9. kép: 2018.100.1 leltári számú képes levelezőlap: Dunapentele látképe
10. kép: 2018.104.1. leltári számú képes levelezőlap (előlap): Duna-parti részlet, háttérben a falu (1904.)
11. kép: 2018.104.1 leltári számú képes levelezőlap (hátlap): osztatlan hátlap (1904.)
12. kép: 2018.105.1 leltári számú képes levelezőlap: osztatlan hátlapú montázslap dunapentelei nevezetességekkel (a Szentháromság szobor, a római katolikus templom és plébánia, valamint a görög katolikus templom és környéke), növényi ornamentikával körülvéve; különlegessége, hogy Lusztig Salamon dunapentelei kereskedő kiadása (1900.)
13. kép: 2019.1.1 leltári számú képes levelezőlap (előlap): másfajta variáció a Dunára (1915.)
14. kép: 2019.1.1 leltári számú képes levelezőlap (hátlap): osztott hátlap (1915.)
15. kép: 2019.3.1 leltári számú képes levelezőlap: dunapentelei látkép, a kép középpontjában a római katolikus templommal (1905.)
16. kép: 2019.6.1 leltári számú képes levelezőlap: a Hangya Szövetkezet boltja, valamint az 1907-ben megnyitott Állami Elemi Iskola (1927.)
17. kép: 2019.10.1 leltári számú képes levelezőlap: a Janicsáry pusztán álló nemesi lak (1907-1908.)
18. kép: 2019.11.1 leltári számú képes levelezőlap: a Janicsáry puszta a távolból nézve (posta tiszta lap)
19. kép: 2019.12.1 leltári számú képes levelezőlap: montázslap dunapentelei nevezetességekkel (Farkas Sámuel üzlete, a római katolikus templom, valamint a Szentháromság szobor a Lukács kastéllyal); különlegessége, hogy Farkas Sámuel kiadása (1908.)
20. kép: 2019.13.1 leltári számú képes levelezőlap: Farkas Sámuel és Hauzer Ferencné üzlete (postázott, de dátum nélküli lap)
21. kép: 2019.14.1 leltári számú képes levelezőlap: Nagy Sándor Herceg Szállodája Dunapentelén, rajta telefonszámmal (1912.)
22. kép: 2019.16.1 leltári számú képes levelezőlap: a Fő utca látképe a templomokkal (1911.)

Kronászt Margit

Felhasznált, valamint tájékozódásra ajánlott irodalom:

1. Balázs Károly: Képes levelezőlap lexikon. Somorja-Budapest, Méry Ratio Kiadó, 2006.
2. Erős László: Képeslapok könyve. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1985.
3. Kronászt Margit: Levelek a frontról – Babanits Margit és Takács Kálmán első világháborús képeslapváltása. In: Az Intercisa Múzeum évkönyve I.. Szerk.: Keszi Tamás. Dunaújváros, Intercisa Múzeum, 2016. 43-62.
4. Kronászt Margit: Miről mesélnek a képes levelezőlapok? – Képeslapváltás 40 év tükrében. Budapest, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2020. (Publikálatlan mesterképzéses szakdolgozat.)
5. Matussné Lendvai Márta – Pongrácz Zsuzsánna: Dunaújváros története képeslapokon. Dunaújváros, k.n., 2000.
6. Dunapentele, Sztálinváros, Dunaújváros fényképeken. Szerk.: Matussné dr. Lendvai Márta – Kismoni László – Klein András Miklós – Knódel Mária – Pálfalvi János. Dunaújváros, Meritum Text Kiadó, 2005.
7. Patterson, Dorothy W. – DeVries, Janet M.: Delray Beach. Charleston SC, Chicago IL, Portsmouth NH, San Francisco CA, USA, Arcadia Publishing, 2008. Online elérhető: https://books.google.hu/books?id=IwtzNY1VLLsC&printsec=frontcover&redir_esc=y#v=onepage&q&f=false, 2020. október 14.
8. Petercsák Tivadar: Képes levelezőlapok üdülésről, utazásról. In: História 5. évf. (1983.) 3. sz. 18-19.  Online elérhető: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Historia_1983/?pg=89&layout=s, 2020. október 14.
9. Greetings from the Smithsonian A Postcard Histoy (A képeslap története a Smithonian Institution Archives     honlapján):  https://siarchives.si.edu/history/featured-topics/postcard/postcard-history, 2020. szeptember 28.
10. History of postcards: https://150yearsofpostcards.com/history, 2020. szeptember 29.
11. The Jefferson R. Burdick Collection: a Metropolitan Museum of Art ismertetője: https://www.metmuseum.org/about-the-met/curatorial- departments/drawings-and-prints/burdick-collection, 2020. szeptember 29.

• 1
• 2
• >