Az 50-es években itt is mozgalmas volt az élet, hol volt akkor még a mostani kereskedelmi középiskola és a Széchenyi István Gimnázium… Az akkori Gorkij tér egyik részén az 50-es évek első felében egy elöl-hátul oszlopsoros, szép szocreál óvoda épült fel, mely a városban a 4-es számú oviként volt ismeretes. A mellette lévő területen, a Gorkij tér másik oldalán pedig évekig egy telephely működött. A terület elsőként az épületelőgyártó üzemnek adott otthont, mely már egy 1952-es térképen és a korabeli fényképeken is jól megfigyelhető. Egy, a Petőfi ligetről készült felvételen, az árkádokon túl hatalmas műhely épülete látható, míg a régi víztoronyról készült fotón két hatalmas építményt fedezhetünk fel. Ez volt a mai Ferrobeton Zrt. első, ún. „D” üzeme, mely 4 műhelyből állt.

Eltelt néhány év és 1956 végén megszűnt a telephely, 1957 tavaszán a Kertészeti Vállalat emberei már a tereprendezésen fáradoztak. 1957 decemberében a Hazafias Népfront helyi szervezete az üres területre Béke-ligetet álmodott meg, ahol a tervek szerint a béke jegyében facsemetéket és virágokat ültettek volna el, ez az elképzelés azonban nem valósult meg. 1958 elején már arról szóltak a hírek, hogy a téren sportpálya fog épülni. 1958. március végétől nagy készülődés folyt, a város április 4-re és Hruscsov látogatására készült. A Gorkij térre sorban érkeztek a teherautók, hordták a salakot, melyet aztán elterítettek, széppé varázsolták az ünnepi nagygyűlés helyszínét. Társadalmi munkában kb. 160 fiatal segített rendbe hozni a teret. Elérkezett a várva várt nap, április 5-én Sztálinvárosba látogatott a szovjet küldöttség, élén N. Sz. Hruscsovval és Kádár Jánossal. Az ünnepi nagygyűlést itt, az üres téren tartották, ahol csaknem 50 ezren gyűltek össze.

A júliusi újságban már arról olvashatunk, hogy cirkusz érkezett a városba és itt tartották meg az előadásukat, 1958 őszén pedig arról, hogy a leendő gimnáziumot a Gorkij térre álmodták meg. Ugyancsak októberben járunk, amikor az Építők csapata egy sikeres győzelemmel avatta fel új pályáját a téren. A terület több mint 2 évig focipályaként működött, aztán 1961 elején a sportpálya helyén földmunkák kezdődtek a téren. Első lépesként egy általános iskolai napköziotthont létesítettek, majd 1962 tavaszán kezdtek hozzá a napköziotthonhoz csatlakozó 8 tantermes iskola építéséhez. 1962 májusát írtak, amikor nekiláttak a gimnázium építésének. A napköziotthont 1961 végén adták át, a hozzáépített tantermeket 1962-ben és 1963-ban elkészült a gimnázium is, ezzel a területre szánt várospolitikai elképzelések teljesültek.

Az általános iskola 1965. december 16-án felvette Mező Imre nevét, de még egy jó ideig mindenki csak úgy emlegette az iskolát, hogy a „Gorkij téri”.

Ha a Gorkij térről beszélünk, akkor meg kell említenünk a híres 103-as, másnéven a Gorkij téri kocsmát, korabeli elnevezéssel élve az italboltot. A vendéglátóipari egység a Kossuth Lajos utca – Gorkij tér sarkán, lakás(ok)ból lett kialakítva. Az italboltra, mint az összes többire, az évek során erre is volt panasz. A híres 103-as egészen 1958-ig fogadta a szomjas és a már kevésbé szomjas vendégeket. A Sztálinvárosi Hírlapban 1959-ben a bezárás az apropójából egy karikatúra is született.

2015-tel megszűnt a Gorkij tér, a Gorkij utca és a köz pedig Széchenyi István nevét vette fel.

Hodik Mónika