A tervek jöttek, mentek, de van, ami megmaradt
Ez különösen jellemző volt a városra, főleg az 50-es években. Mire az egyik tervet elfogadhatták volna, addigra született egy új. A politika volt az, mely sokszor közbeszólt.
A tervezőasztalon született városnak sokáig nem volt főtere, csak a pártház árválkodott egymagában. Aztán a 60-as évek elején Weiner Tibor, a város akkori főépítésze végre megálmodott egy főteret, ahol a tanácsház mellett az új pártház is helyett kapott. Weiner 1965-ben meghalt, de a tervek megmaradtak, némi változtatással ugyan, Baranyai Ferenc nevével fémjelezve valósultak meg. Az építés több ütemben zajlott, először az irodaház készült el, majd a 2 emeletes szárnyak, utoljára az ún. C-szárny.
Az évtized közepétől a korábban felvonulási épületekből álló Dózsa György út páros oldala fokozatosan beépült. Elkészültek a panelek, majd az Irodaházzal szemben a bankház: a földszinten az OTP-vel, az emeleten a Magyar Nemzeti Bankkal, a hátsó, kisebb épületben pedig az Állami Biztosítóval. Később az üres „placcon” felépült a Kék Duna Áruház és a Csemege üzlet is.
Írta: Nagyné Hodik Mónika történész
