A pár további élete az új városban

1961. november végén városunk felvette a Dunaújváros nevet és egyúttal elérkeztünk történetünk zárósoraihoz is. A történet elején megismert fiatal pár, 1961-ben immár boldog családot alkot három gyermekével, saját kis házukban. Pistike már elkezdte általános iskolai tanulmányait, Toncsika óvodás, Annuskával pedig még otthon van Juliska. A pár tervei szerint Annuska is nemsokára elkezdi az óvodát, Juliska pedig visszamegy dolgozni, mivel tovább szeretnék bővíteni házukat. István a Dunai Vasműben helyezkedett el véglegesen. A következő években Pistike, Toncsika és Annuska kijárták az óvodát, majd az általános iskolát, később mindhárman szakmát szereztek maguknak és elkezdtek felépíteni saját életüket, nem feledve a régi időket sem. István a Vasműből ment nyugdíjba, Juliska pedig több munkahely változtatás után, végül a rendőrségen kötött ki és innen ment nyugdíjba. A mohácsi kis családdal végig tartották a kapcsolatot, rendszeresen meglátogatták egymást, a gyerekek pedig többször nyaraltak a határhoz közel lakó nagynéniknél. Juliska apja korán elhunyt, így a család igyekezett támogatni Juliska anyját is, aki egymaga tartotta fent házát és földjét.

Emlékeznek még a korábban említett Bölcskei Józsefre és Bruzsa Katalinra? Nos, fiatalon valóban nem találkoztak, de később egyik lányuk megismerte István és Julianna egyik fiát és családot alapítottak, de ez már egy másik történet…

A történet főszereplőit ihlették:
Bölcskei József
Bruzsa Katalin
id. Kronászt István
Magyar Teréz (Julianna)

/A történetben bemutatott két párt valós személyek ihlették. Közülük vannak, akiket valódi nevükön említettünk, és vannak, akiknek pedig módosítottunk a nevén; ahogyan a családok történeténél is vannak valós és kitalált elemek egyaránt. A szereplők származásán és életének alapvető alakulásán nem változtattunk, azt eredetiben közöltük./

Az utolsó részhez csatolt fényképek a Kronászt - Magyar és Bölcskei - Bruzsa család archívumából származnak.

Írta: Kronászt Margit, történész