Oktatás

Kezdetben csak férfiak és nők voltak az építkezésen, de később a házasságok és a kialakult kapcsolatok révén egyre nőtt a gyerekek száma. Ehhez még hozzájárult, hogy az itt dolgozó családfőt követte az eddig „hátrahagyott” családja is. Az összeírások szerint 1951 nyarán már 8 általános iskolás- és 3 óvodáskorú gyerek volt az építkezésen, de ez a szám biztosan több volt. Hiába harcoltak a beruházás vezetői az illegális beszivárgás ellen, továbbra is sok kisfiú és kislány lakott tömegszállásokon. 
A városban az első bölcsőde és óvoda 1951 őszén nyílt meg, és mellette működött még Rácalmáson a Jankovich kúriában is. Ősszel már közel 250 gyereket számoltak össze. Határozatok születtek arról, hogy az építkezésen lévő gyerekeket Rácalmásra kell vinni és arról is, hogy az iskolába csak az állandó lakással rendelkező gyermeket veszik fel. A bölcsődékben egyre több kisgyermek felügyeletét látták el, míg szüleik dolgoztak. 
Égető probléma lett az iskola átadása. 1951. szeptember közepén nyílt meg a Vasvári, akkori nevén a 20 tantermes iskola, ahová már ekkor több mint kétszázan iratkoztak be. Az építkezésen a gyerekek száma rohamosan nőtt, viszont a tanulmányi eredmények sokszor elszomorítóak voltak, melyek a szegénységből és a nemtörődömségből adódtak. Az első bölcsőde és a Krupszkajáról elnevezett óvoda után egymás után nyíltak meg az újabb intézmények. 1952-ben szocreál típustervek alapján a Kossuth Lajos, majd később a Bartók  Béla utcában, a Liszt Ferenc kertben és az akkori Iskola téren bölcsődék, a Gorkij utcában, a Makszimenkó közben vagy az Erkel kertben pedig óvodák.
A 20 tantermes iskola már szinte átadása pillanatában szűknek bizonyult, egyrészt a sok gyerek miatt, másrészt a kényszerűségből odaköltöző tanács, könyvtár vagy a múzeum is sok helyet foglalt el. Ezt a helyzetet oldotta fel az 1952 őszén átadott 10 tantermes, másnéven a Móricz Zsigmond Általános Iskola. 1958-ban avatták fel/adták át a Közép-Európában akkor legnagyobbnak számító általános iskolát, ahogy mindenki nevezte, a Ságvárit. Kezdetben csak 16 tantermet, majd a következő években a másik tizenhatot és a B szárny tornatermét.
A népesség számának folyamatos növekedése miatt a város, főleg az alsó fokú oktatási intézményeket tekintve nehezen boldogult a problémával, állandó gondot jelentett a sok  iskoláskorú elhelyezése.
1953-ban avatták fel a Kerpely Antal Kohóipari Technikumot, melyre már nagy szükség volt, hiszen a vasmű szakmunkásigényét ki kellett elégíteni. A gimnázium először a Vasváriban kapott helyet, később (1958-tól) a Ságvári Endre Általános Iskolában „húzta meg magát” mindaddig, amíg 1963-ban át nem adták a mai gimnázium épületét.

Írta: Kronászt Margit törtönész és Nagyné Hodik Mónika történész