Szocreál
A világháború előtti Magyarország építészetét a modern stílus jellemezte. A háború után néhány évig még folytatódtak a modern szellemű kísérletek, de az 1940-es évek végére kialakult politikai változások hatással voltak az építészetre is. Egyes építészek úgy gondolták, hogy a modern a jövő irányzata, mely magában hordozza a szocialista eszmét. Míg mások úgy gondolták, hogy a modern építészet ideológiailag hibás, ezért létrehoztak egy új irányzatot, az ún. szocialista realista vagy másnéven szocreál művészetet. Ennek lényege: tartalmában szocialista, formájában nemzeti. A Szovjetunióban már virágzó szocreál építészet lett a mintakép. A kultúrpolitika által előírt követendő forrás főként a klasszicizmus lett, ezen kívül felhasználták az antik görög és római, az egyiptomi, valamint a reneszánsz stílusjegyeit egyaránt. Sztálinvárosban ez az időszak 1952-től az évtized közepéig tartott. A város egyedülálló módon, egységében tudja bemutatni ezt az időszakot.
A korai épületek még modern stílusban épültek, ilyenek a Május 1. utca kockái vagy a bivalyok. A szocreál fokozatos térhódítása mellett kettősség jellemezte az épületeket, melyek a modern és a szocreál közti átmenet termékei. (Dózsa mozi, I. sz. Rendelőintézet), majd ezután következett a letisztult szocreál stílus (Bartók Béla Színház és Művészetek Háza). Az időszakra jellemzőek az épületeken megjelenő mozaikok, az oszlopok, a domborművek, a tornácok, a loggiák, az árkádok, a timpanonok, a kazettás mennyezetek alkalmazása és még megannyi elem, mely a stílus sajátja. Egy ideológiát próbáltak meg ráerőltetni az építészetre is, a tervezők azonban próbálták megvalósítani saját gondolataikat, egyéniségükkel színessé tették a követendő stílust.
Írta: Kronászt Margit történész és Nagyné Hodik Mónika történész
