Tervek a terepasztalon avagy a városközpont és a főtér tervei

Sztálinváros volt Magyarország első szocialista városa, ezért gondosan ügyeltek annak tervezésére, „születésére” is. A város megépítésében az első tíz év nagyon jelentős volt. Ebben az időben épült a városközpont, készültek el a Technikum, a Dunasor házai és az L épületek. Csak később kezdődött meg a többi városrész, mint a Barátság, a Római vagy a Béke kiépítése. Az 50-es években a politikai széljárás és a velük változó igények mindig új terveket kívántak.

Sztálinváros városszerkezetének alapját a Vasmű bejáratánál végződő főútvonal, vagyis a Sztálin út és a vasútállomásról bevezető út, a Dózsa György út kereszteződésénél kialakítandó városközpont jelentette. Az elképzelések szerint ezt szánták a város reprezentatív terének, ide álmodták meg a legfontosabb politikai, közigazgatási és kulturális intézményeket. A felvonulásokra és ünnepségek lebonyolítására alkalmas helyet kívántak kialakítani. Ide tervezték a pártszékházat, a tanácsházát, a szakszervezeti és társadalmi szervezetek központi épületét, a központi kultúrházat, a könyvtárat és a múzeumot is. A szocialista felfogás szerint a „kollektív élet” mítosza szembe kerül az egyén érdekeivel. Feleslegessé válnak a nagy lakások, ahol az emberek a családjuk körében töltik el szabadidejüket. Ehelyett széles felvonulási utakat és nagy tereket terveztek, ahol a város lakói összegyűlhetnek. Ez a hivatalos ideológia egyik fő jellemzője, mely átszőtte az ünnepeket és a párttaggyűléseket. A szocialista várostervezés ezért nagy hangsúlyt fektetett a városközpont, ezen belül is a főút és a főtér kialakítására. Jellemzően ez a főút kötötte össze a gyárat a várossal, megerősítve ezzel az ember és a munka viszonyát, fontosságát. Sztálinvárosban ezt a szerepet töltötte be a Sztálin út a maga 85-110 méter szélességével és a főtér, melyek nem csak a mindennapokat jelentették, hanem az ünnepi felvonulásokat is. A szocialista városokra jellemző volt a sokáig félkész főtér látványa, ez Sztálinvárosra különösképpen ráillett.

Az eredeti elképzelések alapján csak az akkori pártház (ma múzeum) megépítése az egyetlen, mely megvalósult. 1953-ig a térre tervezett épületek központi eleme a Dózsa György út tengelyében egy monumentális Sztálin szobor lett volna. Sztálin halálát követően a beruházások csökkentése a főtér beépítésén is nyomot hagyott. Az új terv elvetette a korábbi monumentális elképzeléseket, a kezdeti terveken is szereplő városháza toronyépülete évről évre alacsonyabb lett. A tanácsház építésének halogatásában szerepet játszott, hogy ebben az időben elsősorban a lakónegyedek építését tartották fontosnak, másodsorban a pártháznál jóval magasabbra tervezett épületet a pártvezetők nem nézték jó szemmel. Rengeteg elképzelés született, míg végre 20 év után, 1970 tavaszára elkészült a város főtere is.

Írta: Kronászt Margit történész és Nagyné Hodik Mónika történész