Egészségügy 

1952. április 30-án Ratkó Anna, egészségügyi miniszter átadta az I. sz. Rendelőintézetet a város számára, és létrejött az ún. „kiskórház”, amely a mai létesítmény alapjait képezte. A Május 1. utcából átköltöztek az Úttörő utcába, ahol berendezték a fektetőt 60 ággyal, illetve a mai Kossuth Lajos utca 1-3. sz. alá, ahol a Rendelőintézet található. Elsőként a belgyógyászat és a fertőző kezdte meg a működését, rövidesen pedig megnyitott a sebészet is. Az intézmény első főorvosa és egyben igazgatója dr. Groszmann Sándor lett.

Az épületben helyet kaptak műtők, előkészítő és posztoperatív részlegek mellett szakrendelők és gondozók, később diagnosztikai egységek egyaránt. Az ünnepélyes átadáson részt vettek az építők közül is többen, és elment rá az ifjú házaspár is, akik már első gyermeküket várták. István és Juliska kisfia Székesfehérváron jött világra augusztusban, mivel szülei valamivel későbbre várták, még bátran belevágtak egy kirándulásba. A kisfiú egészségesen és komplikációk nélkül jött a világra és apja nevét kapta; Juliska azonban – aki életében először feküdt kórházban – a kórteremben kénytelen volt szembesülni azzal, hogy nem mindenkinek mennek ilyen „egyszerűen” a dolgai. A közvetlen közelében feküdt olyan asszony, aki már többször elvetélt és sokat küzdöttek az élete megmentéséért és egy megesett lány is, aki a megszégyenítés elől az abortuszba menekült.

Az 1952-es év folyamán több osztály megkezdte a működést, többek között a radiológia, a bőr- és nemibeteg gondozó, valamint a tüdőgondozó; év végén pedig a szülészet.1953-ban folytatódott az újabb osztályok átadása, állandó körzeti orvosi rendelő nyílt a városban és dr. Pátkay József elvégezte az első műtétet március 16-án. A „kiskórház” ágyszáma bővült, az 1953-as évben már 245 beteget tudtak egyszerre elhelyezni.

1953 és 1956 között volt érvényben Magyarországon az abortusztilalom, melyet Ratkó Anna, népjóléti miniszter vezetett be. Ez a nevével fémjelzett korszak volt az ún. Ratkó-korszak, mely időszakban számtalan alkalommal hajtottak végre illegális terhesség megszakításokat városunkban is, melyek során több alkalommal fordult elő haláleset.

A család bővülése

Néhány évvel később Juliskában tudatosult, hogy valószínűleg gyermeket vár, így elment orvoshoz, aki megerősítette sejtését és közölte, hogy a gyermeket 1957 nyár elejére várják. 
Juliska kissé megrémült, hiszen alig néhány hónapja költöztek be a kis szoba-konyhás házba és kezdték meg teljesen önálló életüket, de ugyanakkor boldog is volt, hogy úton van a kis 
Pistike testvére. Hazaérve boldogan újságolta a hírt férjének, akivel szintén madarat lehetett volna fogatni örömében.

A család nehéz időszak elé nézett: a költözés és a háztáji gazdálkodás beindítása után elérkezett a tél, amit még a kis házikóban kellett átvészelniük. Juliska és István sokszor gyalog volt kénytelen bejárni dolgozni hóban-fagyban egyaránt. Juliska kolléganői hamar tudomást szereztek a kis jövevényről, így apró kedvességekkel fordultak a kismama felé, aki 1957 májusára egyre nehezebben viselte előrehaladott terhességét. 1957. június közepén elérkezett az idő és megszületett a pár második gyermeke, szintén egy egészséges kisfiú, aki az apai nagyapa nevét kapta, róla nevezték el Antalnak, de szülei csak Toncsikának hívták. Szülei és testvére nagyon boldogok voltak és érkezésének örömére a kis mohácsi család is útra kelt meglátogatni a családot.

Az évtized közepén a Technikum városrészben megkezdték az új szülőotthon építését, melynek kivitelezője a 26. Állami Építőipari Vállalat volt. Néhány osztály már az 1957-es év végén megkezdte a működést és üzemelt már a konyha is, amely a Rendelőintézet betegeire és dolgozóira is főzött, de hivatalosan csak 1958. január 11-én került átadásra az épület. Dr. Simonovits István, egészségügy miniszter helyettes avatta fel a szülőotthont, de beszédet mondott többek között dr. Liptai László, városi főorvos is. Ezen az ünnepségen is részt vettek az orvosokon és ápolókon, valamint az építkezésen dolgozókon kívül a városlakók is. Juliska és István a két kisgyermekkel nem vállalkoztak rá, hogy a tél közepén bejönnek a városba, így ők a rendszeresen járatott újság hasábjain keresztül élhették át az eseményeket. Az intézmény első újszülöttje Egyed Pistike volt. Néhány hónappal később a Sztálinvárosi Hírlap nagy megelégedéssel írta, hogy tágas és kényelmes kórtermek és felkészült személyzet várja a kismamákat.

Körülbelül egy éves lehetett Toncsika mikor Juliska megtudta, hogy újra várandós. A baba – ezúttal egy kislány – 1959. február közepén született meg, erősen és egészségesen már a szülőotthonban, de hirtelen érkezett, Juliskát mentő szállította be a szülőotthonba, mivel ezúttal sem akarta otthon megszülni gyermekét. Anyai nagymamája után Annának nevezték el.1958-ra az épülő városnak egyre több lakója lett, így egyre nagyobb igény mutatkozott arra a korszerű kórházra, amiért több orvos – dr. Groszmann Sándor vagy dr. Liptai László már az évtized eleje óta küzdöttek. Végre elkezdtek dolgozni a terveken, a tényleges építkezés pedig 1960-ban – a város tíz éves évfordulójának évében – indult meg. Az évtized első felében többször merült fel probléma vagy építőanyaghiány az építkezés körül. Az új kórházat végül 1965. szeptember 25-én avatták fel.

Írta: Kronászt Margit történész és Nagyné Hodik Mónika történész