Kelta pénzek Dunaújvárosból

Mindig hosszas gondolkodás, mérlegelés előzi meg azt, hogy amikor rám kerül a sor, mit is mutassak be hónap műtárgyaként. Több tárgy áttekintése után 2023 novemberének elején úgy döntöttem, hogy 2024 januárjában a kelta pénzekről írok majd. Akkor még nem tudhattam, hogy szomorú aktualitást ad ennek Dr. Torbágyi Melinda halála. Neki köszönhetjük azt, hogy a lentebb bemutatandó dunaújvárosi kelta érmek nagy része, melyek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét képezik, 2002-ben egy időszakos kiállításra rövid időre visszatértek városunkba és láthatta őket az érdeklődő nagyközönség. Írásomat Dr. Torbágyi Melinda emlékének ajánlom.

Az Intercisa Múzeum állandó kiállításának vaskori tárlójában öt pénzérme látható, ezek közül három II. Philippos tetradrachmájának Kr. e. 3. században vert utánzata.

1958-ban Dunaújvárosban, a Vasmű közelében Butyorka János kukoricakapálás közben egy kb. 300 tetradrachmából álló ezüst éremkincset talált. Az érmekből a Magyar Nemzeti Múzeum 280 darabot szerzett meg. Az Intercisa Múzeumba sajnos csak öt darab jutott – ezek közül állítottunk ki hármat –, három darabot a találó, egy negyedik darabot egy másik személy adott el a múzeumnak, az érmekért darabonként 15 Ft-ot kaptak. Az ötödik érme ajándékozás útján került intézményünkbe.

Arról, hogy pontosan hány darab is lehetett az előkerült érmék száma, különböző adatok ismertek. A dunaújvárosi múzeumban 1966-ban 330 darabról tudtak, sőt akkor olyan információkat is lehetett hallani, hogy a Dunai Vasműben hamisították is őket. Az, hogy ez valóban így volt-e, vagy csak pletyka, természetesen nem tudható biztosan.

A Magyar Nemzeti Múzeumba került 280 db érme összsúlya 3708 g volt, átlagosan egy db súlya 13,25 g. Az Intercisa Múzeum darabjai szintén ekörül vannak, súlyuk 13,24-13,28 g.

Az előkerült érmek nagyon jó állapotban voltak, valószínűleg forgalomban nem vagy csak minimálisan lehettek. Az érmek három típusba sorolhatók, a Nemzeti Múzeumban került 280 darabból 239 db Pink 434-es típusához, 32 db Pink 457-es típusához, 9 db Pink 408-as típusához tartozik. Az Intercisa Múzeum kiállításában látható érmék mindegyike egyet-egyet képvisel a fent említett három típusból. Mindhárom típus előlapján Zeusz feje látható, különbség a hátlapokon van, de közös bennük az, hogy mindegyiken lovas ábrázolást találunk. (1. kép – Pink 434. típus, 2. kép – Pink 457. típus, 3. kép – Pink 408. típus)

A kelták a Kr. e. 5. század végén jelentek meg a Kárpát-medencében, majd a Kr. e. 4. században folyamatosan újabb vidékeket foglaltak el. Megjelentek az Északi-Középhegység előterében, az Alföld keleti részén, valamint területeket foglaltak el a Duna mentén dél felé haladva.

A Kr. e. 4. század végétől a kelták a Balkán-félsziget felé próbálták folytatni terjeszkedésüket, Kr. e. 280-279-ben három kelta csoport is elindult erre. Az első Belgios vezetésével elérte Makedoniát, Kr. e. 279 februárjában legyőzték Ptolemaios Keraunos király seregét, azonban megmagyarázhatatlan módon ezt követően visszatértek eredeti lakhelyükre.

A második csoport Brennos és Akichorios vezetésével 279 késő nyarán indult dél felé és bár Makedóniában jelentős veszteségeket szenvedettek, átjutottak a Thermopylai-szoroson és Brennos egy elit csapattal Delphoi ellen indult. Ennek elfoglalása azonban nem sikerült, Brennos is súlyosan megsebesült. Ezt követően visszatértek a fősereghez – Brennos Hérakleiában öngyilkos lett ­–, mely 279-278 telén visszavonult a Duna-vidék felé.

A harmadik kelta támadást Kr. e 278 végén vagy 277 elején Thrákiában, Lysimacheiánál a makedón sereg megállította. A győztes sereg hadvezére, Antigonos Gonatas ezt követően Makedónia királya lett, a kelta sereg maradványát pedig zsoldosává fogadta. A kelták ez után rendszeresen harcoltak zsoldosként a hellenisztikus térségben.

A Kr. e 279-278-as események hátterében feltehetően a korábbi, Kr. e. 4. században lezajlott kelta vándorlás folytatása állhatott, erre utalhat az is, hogy antik források szerint ezeknek a kelta csoportoknak nem csak harcosok, hanem szekéren utazó nők és gyermekek is a részét képezték.

A Kr. e 279-278-as események a kelta társadalomban és gazdasági életben mindenképpen nagy jelentőséggel bírtak, ugyanis a kelta területeken ezeket követően jelent meg a pénzverés. A Kárpát-medencében a legkorábbi érmek a Kr. e. 3. század közepe tájára datálhatók és a mai Dél-Szlovákia területén valamint Nógrád, Heves és Pest vármegye észak részén jelentek meg. Az érmék a Kr. e. 356-336 között uralkodó II. Philipposz makedón király tetradrachmáinak egyik típusát utánozták, ennek előlapján Zeusz szakállas, babérkoszorús feje, a hátlapján egy ruhátlan, pálmaágat tartó lovas ifjú volt látható. (4. kép) Ez az éremkép lett tehát a Kárpát-medencei kelták pénzeinek alaptípusa, mely hosszú időn keresztül fennmaradt. Az, hogy a kelták egy lovast ábrázoló érmét vettek alapul saját érmeikhez, magyarázható azzal, hogy a vezetők maguk is lovasok voltak, az alattvalók számára pedig olyan érméket verettek, mely rájuk a vezetőkre utal.

A keltáknál, a késő vaskori Kárpát-medencében megjelenő pénzek nem egyetlen pénzkibocsátóhoz köthetők. Bár a pénzverés kezdete a Kr. e. 3. századra keltezhető, de ez sem egyszerre történt meg a terület minden részén és nem is ugyanabból az indíttatásból indult meg a különböző vidékeken. A pénzkibocsátásokban sok a közös vonás, de hátterükben különbözőségek is lehetnek. A pénzverések köthetők gazdasági szerephez, a késő-La Tène korszakban már a tényleges pénzhasználathoz, azonban van olyan vélemény is, mely szerint a pénzverés megkezdése rituális okokkal magyarázható.

Megyénkben nem csak Dunaújvárosban került elő kelta éremkincs, a várostól mintegy 35 km-re lévő Zichyújfaluból szintén ismerünk egy 268 darabból álló kincset. A két nagyszámú éremkincsből azt feltételezhetjük, hogy a kelták alatt létesített több pénzverő műhely egyike itt lehetett Fejér vármegye területén.

                                                                                                                                  Buza Andrea

                                                                                                                                        régész

Felhasznált irodalom:

FITZ, J. (szerk.): Die Fundmünzen der Römischen Zeit in Ungarn. Bonn-Budapest, 1990.

BUZA, A – KESZI, T: Az Intercisa Múzeum ókori pénzgyűjteménye. Az Intercisa Múzeum Kincsei I. Dunaújváros, 2003.

B. HORVÁTH, J: Késő vaskor: a kelták. Dunaújváros története. Dunaújváros, 2000.

B. HORVÁTH, J – KESZI, T: Az Intercisa Múzeum őskori állandó kiállításának katalógusa. Az Intercisa Múzeum Kincsei II. Dunaújváros, 2004.

KERÉNYI, A: A sztálinvárosi kelta éremlelet. Numizmatikai Közlöny LVIII—LIX. 1959-1960. 3-6.

SZABÓ, M: Audoleon und die Anfänge der ostkeltischen Münzprägung. Alba Regia XX 1983. 43-56.

SZABÓ, M: A keleti kelták. Budapest, 2005.

TORBÁGYI, M: Der Münzfund von Zichyújfalu 1873, VAMZ, 3. s., XLV (2012) 537-552.

TORBÁGYI, M: Háború és a kelta nagyezüstverés a Kárpát-medence térségében. Numismatica Pannonica II. Budapest, 2020. 11-20.