DIANA SÓSBORSZESZES ÜVEGCSEPÁR Intercisa Múzeum Dunaújváros

Egykor csodaszernek tartották… Ajánlották „egyebeken kívül hajhullás és lábizzadás, májfoltok és korpásodás, torokfájás ellen, valamint látásjavításra és fogápolásra” egyaránt. (1)

A hónap műtárgya sorozat keretében ezúttal egy egyszerű, akár hétköznapinak is mondható tárgyat mutatok be a kedves olvasóknak, ami néhány évtizeddel ezelőtt még szinte minden háztartásban megtalálható volt és nem más, mint egy Diana sósborszeszes üvegcse.

A 2010.18.1 leltári számot viselő üvegcse piros mintás címkével van ellátva, 1994-ben vásárlás útján került az Intercisa Múzeum Történeti Gyűjteményébe. Az üvegcse magassága 15,5 cm; aljának átmérője 6 cm, gyártója a Magyar Likőripari Vállalat budapesti üzeme volt. Címkéje szakadt, fakult, de maga a tárgy egyébként jó állapotnak örvend.

A 2010.19.1 leltári számot viselő üvegcsének is piros mintás címkéje van; szintén 1994-ben került az intézmény gyűjteményébe. Magassága és aljának átmérője egyezik az előző darabéval, gyártója a Magyar Likőripari Vállalat tiszakécskei üzeme volt. Címkéje kissé foltos, de jobb állapotnak örvend, mint a másik darabé; valamint megvan az üvegcsét lezáró parafadugó és a zárjegy egy része is.

Mielőtt rátérnénk a Diana sósborszesz sikerútjára, ismerjük meg, hogy mi is az a sósborszesz.

„Sósborszesz – Igazi mivoltában: kevés sós vízzel kevert valódi borszesz, tehát sós cognac. Ilyen formában azonban már nem kerül forgalomba s a leglelkiismeretesebb gyárosok is legfeljebb sós törkölypálinkát adnak; különben az ezen a néven kapható termék nem egyéb, mint – a boros szag kedvéért – kevés önantéterrel illatosított és sós vízzel hígított gabona- vagy tengeriszesz. Házi orvosság. (A Pallas Nagy Lexikona, 1897)

Sósborszesz – Illatosított, alkoholban dús folyadék. Eredetileg borszeszt (borolajat, önantsavas etilésztert) sós vízzel keverték (franciapálinka), főként házi használatú testápolásra, innen az elnevezése. Napjainkban az alkoholt illatosítókkal, például ecetéterrel (etil-acetáttal), aromás tinktúrákkal keverik. Testápoló, tonizáló- és bedörzsölőszer. (Magyar Nagylexikon, 2003)” (2)

Magát a sósborszeszt már a XIX. század első felében is ismerték és használták. Hazánkba elsőként német gyógyszerészek közvetítésével jutott el; az első pesti gyártója Thék Mór volt, aki már 1858-ban készített Pesten sósborszeszt; néhány évvel később, 1863-ban pedig Werther Frigyes is gyártani kezdte. Ezeknek a korai sósborszeszeknek ma nem ismert az összetétele.

Az igazi hazai meghonosítása Brázay Kálmán (1839-1925) kereskedő nevéhez kötődik, aki a XIX. század második felében bejárta Európát, mint nagykereskedő. Tanulmányútjai során ismerkedett meg a francia parasztok által már az 1700-as évek használt szerrel, melyet továbbfejlesztett olajok és aromák segítségével, majd az elegyet sós vízzel hígította. Fűszeráru-nagykereskedését 1865-ben nyitotta meg a mai Múzeum körúton, ahol saját gyártású sósborszeszét is árusítani kezdte. Terméke reklámozására sajtóhirdetéseket használt; a század végére pedig vegyi üzeme már különféle szappanokat, kölniket, fogkrémeket is gyártott többek között. Az üzlettől 1900-ban vonult vissza.

Annyi bizonyos, hogy a sósborszesz ekkora már a háztartások elengedhetetlen kellékévé vált. A XX. század első éveiben a sósborszesz piacán feltűnt Erényi Béla (1872-1935). Erényi szintén saját recept alapján készítette sósborszeszét, melyet mentollal gazdagított, frappáns hirdetéseivel pedig a vásárlásra ösztönözte az embereket. Terméke, melyet Diana márkanéven hozott forgalomba, rövidesen ki is szorította nemcsak a Brázay-féle, de több más, évtizedek óta jelen lévő sósborszeszt is a piacról. Erényi 1907-ben védjegyeztette találmányát, melyet a „Diana sósborszesz és kozmetikai cikkek” nevű üzletében árult. 1910-ben a Diana Ipari és Kereskedelmi Kft. a gyártási jogokkal együtt felvásárolta a boltot, az üzem pedig Zuglóba költözött. Vegyészeti, gyógyszerészeti és kozmetikai cikkeket gyártottak itt és minden bizonnyal itt készült az első cukorka is. 1912-ben bukaresti fióktelepe nyílt a cégnek, 1915-ben pedig leányvállalatot is alapítottak. Ez néhány évvel később átalakult és felvette a Panacea Gyógyszervegyészeti Rt. nevet. A következő évtizedekben több változás is bekövetkezett a Diana sósborszesz „életében”: az államosítás után a cég előbb a Magyar Likőripari Vállalat, később pedig a Budapesti Szeszipari Vállalat gyáregysége lett. 1989-ben ez utóbbi hozta létre a Royal Likőrgyárat, mely a Dianát is készíti, jelenleg pedig egy osztrák cég tulajdona.

A csatolt képek között nemcsak az Intercisa Múzeumban őrzött üvegcséről láthatnak képet, hanem a Magyar Kereskedelmi- és Vendéglátóipari Múzeum számolócéduláiból is megtekinthetnek egy válogatást. Ezek a cédulák igazi virágkorukat a két háború közt élték, de már a XIX. század végétől használták őket többek között vegyeskereskedések, fűszer- és csemegeüzletek és kávéházak is. A cédulákat tömbökben kapták ezek az egységek.

Kronászt Margit

Jegyzetek: