Bronzplakett a fedett uszoda építéséért
Rengeteg társadalmi munka, sok pénz és két év, röviden ennyi kellett a fedett uszoda megépítéséhez. Az odáig vezető út hosszú volt, de amikor elkészült, a város minden lakója büszke volt rá. Sokan vannak azok, akik elmondhatják magukról, hogy részt vettek az építésénél vagy, ha nem is ők, de valamelyik felmenőjük, hozzátartozójuk biztosan.
A hónap műtárgyának ezúttal egy bronzplakettet választottam, mely a fedett uszoda építésének állít emléket. Nem véletlenül döntöttem a téma mellett, hiszen az uszodát 1977. április 2-án adták át.
A kerek plakett 9,5 cm átmérőjű, 4 mm vastagságú, jobb oldalán egy, éppen a vízbe ugrani készülő alakot, bal oldalán az építésre utaló évszámokat láthatjuk, alul a szöveg: „Dunaújvárosi uszoda építéséért”
A múzeum helytörténeti gyűjteményében több plakett is található, melyeknek nagy része (többek között ez a darab is) 2014-ben Békési Györgytől, ajándékozás útján került hozzánk.
Előzmények
Már egészen korán, az 50-es években felvetődött egy fedett uszoda gondolata. Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Középülettervezési tanszéke 1954-ben megbízást kapott a sztálinvárosi tanácstól a fürdőtelep megtervezésére. A papíron szerepelt a néhány évvel később elkészült versenymedence az öltözőkkel és a gyerekmedencével, a fedett uszoda, egy közfürdő és egy vendéglő is. A versenyuszoda (másnéven a strand) meg is épült, igaz nem egyszerre, de 1960 nyarán, a 10 éves évfordulóra minden elkészült. A fedett uszoda azonban még váratott magára.
Ahogyan az évek teltek, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy a terveken szereplő fürdőkomplexum felépítése egyrészt az anyagiak hiányában, másrészt a fürdőszobával ellátott lakások miatt már nem is volt annyira égető probléma. Annál inkább jelentkeztek az igények a sportolók részéről, akik szerint egy fedett uszoda nagymértékben segítené az ifjúság úszásoktatását, ugyanakkor nagy lendületet adna a versenyszerű vízi sportok fejlesztésének is. Be kellett látni, hogy az úszósport dunaújvárosi megteremtéséhez fel kell építeni az uszodát. Ez a gondolat persze már régóta érlelődött és a város vezetői többször is kísérletet tettek a megoldásra. Először arra gondoltak, hogy befedik a strandfürdő nyitott medencéjét. Mivel azonban az öltözőket is téliesíteni kellett volna – az áttelepítésükről nem is beszélve – ezt a megoldást elvetették. Kézenfekvőbbnek látszott egy kisebb méretű, télen-nyáron használható tanmedence létrehozása. Kapott is a város ajánlatot, be is szerezték a szükséges berendezések egy részét, de az idő múlásával nyilvánvalóvá vált, hogy a létesítendő tanmedence csak átmeneti megoldás lehet egy dinamikusan fejlődő város és lakossága számára.
Az 1970-es évek elejéig nem történt lényegi változás, tudták, hogy szükség van az uszodára, de pénz és tervek híján a probléma továbbra sem oldódott meg.
1973 változást hozott, ebben az évben két ügyért is összefogott a város: társadalmi munka segítségével felépült a sportcsarnok, majd ősszel átadták a műjégpályát is. Mindez a sport iránti szeretet és a közös ügyért való tenni akarás példája volt. 1974-ben aztán a hőn áhított fedett uszoda megépítése is elérhető közelségbe került. Az MSZMP városi bizottsága és a városi tanács ismételten megvizsgálta, hogyan lehetne társadalmi összefogással, helyi termékekből egy minden igényt kielégítő, korszerű, az ország első szocialista városához méltó uszodát felépíteni. A pártbizottság felhívást intézett a dunaújvárosiakhoz és sorra jöttek is a felajánlások. Egy augusztusi újságcikk lelkesen számolt be arról, hogy a felhívás nyomán mennyien fogtak össze.
Az oroszlánrészt vállaló Dunai Vasmű mellé rengetegen sorakoztak fel: intézmények, vállalatok, kirendeltségek, brigádok és más kollektívák, melyek felajánlották, hogy társadalmi munkával segítik az építkezést. Ott állt az ügy mellett a 26. sz. Állami Építőipari Vállalat, a Papírgyár, az OTSH (Országos Testnevelési és Sporthivatal), a megyei és a városi tanács is. Ezen túlmenően pénzbeli felajánlások is érkeztek. A munkahelyi közösségek és a szocialista brigádok által tett felajánlásokat, valamint a személyes „adományokat” egy betétszámlára lehetett utalni. A befizetési lapot a városi tanács eljuttatta minden postahivatalhoz, az OTP fiókhoz, a városi tanács bejárati portájához és kérésre a vállalatokhoz is. A lapra rányomtatták „Hozzájárulás a fedett uszodához”, a befizetőnek csak az összeget, a nevet és a lakcímet kellett feltüntetnie. Érkeztek is az összegek szép számmal. 1974 novemberében több cikk is beszámolt az uszodáról, miszerint az egyik kommunista szombaton a Vegyesipari Vállalat dolgozói aznapi bérüket, több mint 70 ezer forintot ajánlottak fel az építési költségekhez, vagy például az óragyáriak, akik az egyik szombaton az összejött több mint 40 ezer forintjukat adták bele a közösbe. A Víz- és Csatornaművek dolgozói, no meg a vállalat munkával és pénzzel is segítette az uszoda ügyét. Persze az iskolások sem maradhattak ki. Például a Mező Imre Úttörőcsapat tagjai és a kisdobosok papírt és rongyot gyűjtöttek, az értük kapott 1700 forintot pedig befizették az uszoda számlájára.
Hogy a dunaújvárosiak komolyan vették az uszodaépítést, azt az is bizonyította, hogy a szocialista brigádok és magánszemélyek még az építkezés megkezdése előtt kétmillió, az építkezés befejezéséig összesen 4 587 027 forintot fizettek be a városi tanács fejlesztési csekkszámlájára.
Majd amikor már minden részletre kiterjedően rendelkezésére állt az építés megindításához szükséges fedezet, amikor már bizonyossá vált, hogy a tervezett építkezés nem “kalandos” vállalkozás lesz, akkor kezdődött meg a tervezés és az építkezés előkészítése.
Épül az uszoda
1975-ben felgyorsultak az események, elindult az uszoda építése. Március 11-én járunk, amikor a helyi lap hasábjain ezt olvashatjuk: „Hétfőn reggel 8 órakor ünnepélyes keretek között megkezdték Dunaújváros fedett uszodájának építését. A két évre terezett építési munkák megkezdésénél jelen volt Sárosi József, az MSZMP városi bizottságának első titkára. Az építésben, tervezésben résztvevő vállalatok, intézmények vezetőit Sófalvi István, a városi tanács elnöke köszöntötte a munkák megkezdésének alkalmából.” A tanácselnök méltatta a város dolgozóinak összefogását. „Ezután Fekete István, a Dunai Vasmű szállító gyárrészlegének dolgozója Volvo rakodógépével megkezdte az épület helyén az alap egyengetését.” Még márciusban, a tereprendezés után a Dunaújvárosi Vízitársulat földkotró gépe állt munkába és három napig éjjel-nappal dolgozott. A kitermelt föld egy részét a szigetre szállították, másik része helyben maradt, a visszatöltésnél felhasználták.
A munkálatok megkezdése 1975. márc. 10., a befejezés várható dátuma 1977. ápr. 4-e volt.
A munkálatok nagyjából a terv szerint haladtak, az építkezésen sok társadalmi munkás segített. A kezdeti lendület nem csökkent a későbbiekben sem. Két esztendő alatt – 1975-ben és 1976-ban – a város vállalatainak, intézményeinek dolgozói több mint háromszázezer órát dolgoztak társadalmi munkában: földet lapátoltak, betont hordtak, zsaluzódeszkákat cipeltek, mikor mire volt szükség.
Sokan kételkedtek abban, hogy két év alatt felépülhet az uszoda. Őri Zoltán, akit 1975-ben bíztak meg a fedett uszoda építésének irányításával, 20 évvel később így emlékezett vissza azokra az időkre. „A Dunai Vasmű részéről dr. Répási Gellért vezérigazgató-helyettes volt az uszoda felelőse. Ő kereken kijelentette, hogy miután a határidő már szerepel a táblán, ezt kell betartani. Vitának nem volt helye, ezért inkább azt kerestük, mit kell tennünk a gyors megvalósítás érdekében. A vasmű beruházás tervezési és szervezési irodáján dolgozó kollégákkal nagyon részletes hálótervet készítettünk a munka ütemezésére, megjelölve az egyes feladatok elvégzéséért felelős személyeket és a kivitelezésre megnyerhetőnek tartott vállalatokat, szervezeteket. A tervet számítógépre vittük, felhasználva a vasmű szinte vadonatúj számítóközpontját. Egy megbeszélésen, amelyen részt vettek a vasmű gyáregységeinek, üzemeinek vezetői, felhatalmazást kaptam, hogy az uszoda érdekében bármikor, bármit kérhetek, amit az egyes üzemek lehetőségükhöz mérten teljesítettek. Hasonló megbeszélésre került sor a városi pártbizottságon az alapszervi párttitkárok részvételével. Tőlük társadalmi munkában kértek közreműködést. Sikerült megállapodást kötni a 26. ÁÉV-vel az épület vasbeton szerkezeteinek megépítésére. Az acélszerkezetet a vasmű tervező irodája tervezte, a vasmű üzemei gyártották le és szerelték fel… Az előcsarnok burkolata a budapesti földalattinál megmaradt görög márványból készült. Az uszodával párhuzamosan folyt a vasműben a konverter építése. A technológiai szerelő vállalatok, a villanyszerelő vállalatok is “beszálltak” a munkába. A helyszínen sikerült egy viszonylag állandó, kis mindenes brigádot létrehozni városi üzemek által biztosított szakemberekből, segédmunkásokból. Félre kellett tenni az építőiparban kialakult technológiai sorrendet. Mindenütt dolgozni kellett, ahol lehetett. Egyidejűleg folyt a munka alul a medence térségében, a medencében és a tribünön, valamint felül a tetőtérben.
A munka végső fázisában az egész város – mondhatni – az uszodában dolgozott. Csodálatos volt látni a napról napra alakuló, hihetetlennek tűnő fejlődést. 1977. március utolsó napjaiban kipróbáltuk az uszodát. Az építőkkel, szerelőkkel, elsőként úszkáltunk a fényártól csillogó vízben, miközben még folyt a beszabályozás. A városi pártbizottság a Munkásművelődési Központban rendezett házi ünnepségen fejezte ki köszönetét mindazoknak, akik az uszoda felépítésében vezető szerepet játszottak.”
Március utolsó napjaiban a bejárati ajtó mellé felraktak egy bronz táblát, melynek felirata ez volt: „Épült a város lakóinak társadalmi összefogásával 1975-77”
Az uszoda felavatásához kapcsolódóan április 1-jén, szombaton délelőtt bemutató jellegű úszóversenyt rendezett a Fejér Megyei Úszó Szövetség.
És végre elérkezett a várva várt nap, 1977. április 2-án fényes avatási ünnepséget tartottak. A megnyitón jelen volt többek között Takács Imre, dr. Beckl Sándor államtitkár, az OTSH elnöke, Závodi Imre, Sárosi József, Borovszky Ambrus, a megye és a város számos politikai, társadalmi és gazdasági vezetője. Az ünnepi beszédek után újabb kitüntetéseket adtak át.
Elkészült hát a szép és modern fedett uszoda, és nézzük kicsit a számokat, adatokat! “Az épület vázát a Dunai Vasműben gyártott könnyűacél szerkezetek képezik. A negyvenkét méter fesztávolságú horganyzott távtartó gerendák is a vasműben készültek, s műszaki szempontból újdonságnak számítanak. A medence 50×21 méteres, a vízmélység 1,8 méter. Újdonság a változtatható fenékszint, amely egy 15,17×21 méteres medencerészen teszi lehetővé, hogy a víz mélységét 39 centiméter és 1,8 méter közt, tetszőlegesen változtassák. Tehát, ha óvodások vagy iskolások jönnek úszni, a nekik legjobban megfelelő vízmélységet lehet a medencének ezen a részén biztosítani. Elektrohidraulikus mozgatóberendezés teszi lehetővé, hogy ilyenkor egy emelhető válaszfallal a medencét két részre osszák… A vízcserét 3-6 óra alatt lehet lebonyolítani… A víz hőmérséklete – tetszés szerint – 22 és 26 Celsius fok közt állítható be. Az 55000 légköbméteres fedett uszodában egyszerre 300 női és 300 férfi vendéget tudnak fogadni… s a sportversenyeket a lelátóról 400 néző izgulhatja végig.” – olvasható egy korabeli tájékoztatóban. Medencéje feszített víztükrös, a nemzetközi előírásoknak is megfelelő, ezért nagy versenyek lebonyolítására is alkalmas.
A fedett uszoda 25 hónap alatt készült el, mely rekordidőnek számított, és akkor az ország harmadik 50 méteres versenymedencés uszodája volt. Tervezője Péchy Imre, aki 1978-ban ennek az épületnek a tervezéséért kapott Ybl-díjat.
A város és a vasmű összefogásával rekordidő alatt olyan világszínvonalon álló létesítményt sikerült létrehozni, melyet mindenki akart. Köszönet illet érte mindenkit. A körülbelül 145 millió forintra rúgó költségeket a vasmű viselte.
Ez az uszoda nemcsak azt jelentette, hogy az akkor ötvenötezres lélekszámú város gazdagodott egy télen, nyáron egyaránt használható uszodával, hanem azt is, hogy a város vonzáskörzetében, a Mezőföldön szintén megindulhatott az úszósport fejlődése. A létesítmény jelentőségét csak aláhúzza, hogy a legközelebbi ilyen uszoda a fővárosban és Kecskeméten volt.
A közös munka eredményét az Építésügyi Minisztérium 1977 decemberében nívódíjjal jutalmazta.
Az épület elé 1978-ban került ki Cyránski Mária Sellő című szobra. Az uszoda 1996-ban felvette a két évvel korábban, tragikus hirtelenséggel elhunyt világbajnok könnyűbúvárúszó, Fabó Éva nevét.
Hodik Mónika
Forrás:
http://dunaujvarosmesel.hu/2021/09/06/a-sztalinvarosi-furdotelep/
https://dunaujvarosmesel.hu/2018/10/07/visszavarunk/
https://dunaujvarosmesel.hu/2019/04/02/megyek-es-ugrom/
https://dunaujvarosmesel.hu/2020/04/02/dunaujvaros-fedett-uszodat-avatott/
https://dunaujvarosmesel.hu/2015/04/02/fedett-uszoda/
Dunaújvárosi Hírlap 1972.03.07., www.jakd.hu
Dunaújvárosi Hírlap 1974.08 02., 10.08., 11.06., 11.15., 11.22., 11.29., www.jakd.hu
Dunaújvárosi Hírlap 1975.03.11., 03.18., www.jakd.hu
Dunaújvárosi Hírlap 1977.03.29., 12.30, www.jakd.hu
Dunaújvárosi Hírlap 1997.10.14. Őri Zoltán: Húszéves a sportuszoda (1.), www.jakd.hu
