Aurelius Salamas sírköve Intercisából
2023 szeptemberében, a hónap műtárgyaként egy Caracalla szoborbázis került bemutatásra, melynek kövei két kőládasírból kerültek elő, a sírok egyike a délkeleti temető 815. temetkezése volt. A sírt kirabolták, lelet nem volt benne, azonban a fentieken kívül is több, említésre méltó kő került elő belőle, amelyeket a sír elkészítéshez másodlagosan használtak fel. Ezek egyike Aurelius Salamas sírköve volt. (1. kép) A 138,5×49,5×23,5 cm méretű, a 3. század második felében – 4. század elején mészkőből faragott sírkőtöredék jelenleg a közelmúltban felújított múzeumudvaron tekinthető meg.
A kő felirata – mely erősen kopott –, a következő:
D(is) M(anibus). ǀ Aur(elio) Sala ǀ mati, vet(erano) ex
u ǀcen(ario), civi Aedes(sitano), ǀ qui vix(it) annis LXX, ǀ in
his militavit ǀ ann(is) XL. Aur(elius) Pusǀintulus, gener ǀ
[e]x++++f[ac(iendum)] cu[r(avit)]
A halotti Isteneknek. Aurelius Salamasnak, a ducenariusok közül kiszolgált katonának, aki Edessa városából való, s 70 évet élt. A (csapatban) 40 évet szolgált. Aurelius Pusintulus, a veje, a … értelmében gondoskodott a sírkő felállításáról.
Míg a legtöbb intercisai kőemlék gondosan, gyakorlott kőfaragó mester által készített darab, ezt a sírkövet feltehetően kevésbé képzett ember készíthette. A képmezőben egy nagyfülű, rossz arckidolgozású férfi látható, karjai aránytalanok, szintén rosszul kidolgozottak. Két oldalán egy-egy, a felnőtt alakhoz hasonlóan kifaragott gyermek alakja látható. Jobb kézfejével egy kör alakú formához ér. Vágó Eszter a kő első ismertetésekor azt írta, hogy egy kör alakú tárgyat tart a kezében. Eszerint a képmezőben három alak – egy felnőtt és két gyermek – ábrázolása látható. Rajta kívül többen is ezt a nézetet osztják, ellenben Fitz Jenő úgy vélte, hogy a kövön a férfin kívül három gyermek látható, Lőrincz Barnabás szintén négy alakról ír a Vezető az Intercisa Múzeum kőtárához című munkájában. A kőről frissen készült, kinagyított fotó is azt erősíti meg, hogy négy alak van a képen. A kör, amelyhez Salamas keze ér, egy fej, az arc kidolgozása azonban nem látszik, elkopott. Ha nehezen is, de kivehető azonban az alak válla és a karok, melyek hasonlóak a felnőtt alak váll- és karkiképzéséhez. (2. – 3. kép)
A római hadseregben meglehetősen sokáig, negyven évig szolgáló Aurelius Salamas a felirat tanúsága szerint Edessából származott, neve alapján szír származású lehetett. Intercisa történetben meghatározó szerpe volt a szír cohors I. milliaria Hemesenorumnak. Ennek intercisai állomásozását korábban 260-ig feltételezte a kutatás, azonban felmerült az is, hogy ez a szír csapat nem tűnt el teljesen Intercisából, hanem kapcsolatban lehetett a 4. század végi Notitia Dignitatumban említett equites sagittariivel (lovas íjászokkal). A szír cohors maradványa a 3. század végét feltehetően egy lovas numerusként (kisebb létszámú alakulat) élte meg, majd a szír jelleg elvesztése után egyszerűsödött nevük equites sagittarii-vá. A szír lovas numerusnak lehetett Aurelius Salamas a ducenariusa, azaz két századnyi csapat vezetője.
Veje, Aurelius Pusintulus cognomene, azaz a Pusintulus nem ezen az intercisai sírkövön szerepel egyedül, két másikon is olvasható, azonban egyéb római településről nem ismert. Az egyik egy a 3. század második felére datálható sírkő, melyet egy szintén keleti eredetű, örmény származású anya, Valeria Nardanosa számára állíttatott szír származású férje és gyermeke, Aurelius Tata Pusintulus. A másik, Valerius Pusintulus császári testőr sírtáblája, mely a feliratban megemlített consulok neve alapján pontosan keltezhető 310-re. A három személy rokonsága, illetve a Salamasnak sírkövet állító Aurelius Pusintulus és Aurelius Tata Pusintulus azonossága a közös név ellenére nem bizonyítható.
Intercisa nagyon gazdag kőemlékekben, és noha nem az összes helyi alkotás, minden bizonnyal kőfaragó műhely is dolgozott a településen. Bár nagyszámú intercisai követ ismerünk, a 3. század második felében a sírkövek száma a korábbi időszakhoz képest már jóval kevesebb és a rajtuk megjelentetett képi világ is eltér a korábbi időszakokétól. A rajtuk lévő ábrázolások kivitelezése rossz, a formák kevésbé plasztikusak, eltűnnek a helyes arányok és a térábrázolás sem megfelelő. Salamas sírköve különösen jó példája az ebben az időszakban születő provinciális alkotásoknak. Az itt dolgozó orientális kőfaragó műhely az előkerült intercisai kövek keltezése alapján a 4. század elejéig működhetett. Hogy a tárgyalt sírkő ebben a műhelyben készült-e, nem tudhatjuk biztosan.
Buza Andrea
Felhasznált irodalom:
BARKÓCZI, L.: Beiträge zur Steinbearbeitung in Pannonien am Ende des 3. und zu Beginn
des 4. Jahrhunderts. Folia Archaeologica 24. (1973) 67-112.
BUZA, A. – KOVÁCS, P. – TÓTH, J. A.: Beszámoló a dunaújvárosi Duna-szakaszon végzett
búvárrégészeti kutatatásokról. Újabb feliratos római kövek a Szalki-sziget északi csúcsától. Az Intercisa Múzeum Évkönyve II. (2017) 9-28.
B. VÁGÓ, E.: Neue Inschriften aus Intercisa und Umgebung. Alba Regia 11. (1971.) 120-132.
B. VÁGÓ, E. – BÓNA, I.: Der spätrömische Südostfriedhof. Budapest, 1976.
ERDÉLYI, G.: A római kőfaragás és kőszobrászat Magyarországon. Budapest, 1974.
ERDÉLYI, G- FÜLEP, F.: Katalog der Steindenkmäler. Intercisa (Dunapentele-Sztálinváros) története a római korban I. Archaeologica Hungarica XXXIII. Budapest, 1954.
Fitz, J.: Die Römischen Inschriften Ungarns. (RIU) 5. Lieferung: Intercisa. Dr. Rudolf Habelt GmbH, Bonn-Kultura International, Budapest 1991.
FITZ, J.: Les Syriens à Intercisa. Collection Latomus 122. Bruxelles, 1972.
LŐRINCZ, B.: Vezető az Intercisa Múzeum kőtárához. Dunaújváros, 1996.
Porträtstele des Aurelius Salamas. https://lupa.at/3550?query=209903994 (2024. 05. 30.)
VISY, ZS.: Intercisa feliratai. Pécs, 2016.
