Adás-vételi szerződés és más iratok a dunapentelei Mayer-féle házból
November hónap műtárgyának egy szerződésből, valamint néhány egyéb dokumentumból álló válogatást választottam: az iratok mindegyike egy ma már elhagyatott, romos állapotban levő házból származik. Néhány évvel ezelőtt gyűjtés útján kerültek ezek a dokumentumok több más tárgy mellett a múzeum gyűjteményébe (a XX. század második feléből származó ruhák, konyhafelszerelés és egyéb háztartási eszközök). Az iratok fontosságát mutatja, hogy elénk tárják nemcsak az épület történetének egyes részleteit, hanem generációkon átívelve az itt élő családokról is árulnak el újabb adalékokat.
Az iratok között számos, a XX. század első feléből származó darab szerepel. Találhatók köztük régi biztosítási dokumentumok, levelek, orvosi receptek és vizsgálati eredmények, valamint kézzel írott feljegyzések. A XX. század második feléből már képes levelezőlapok és az autószerelő műhelyről tanúskodó hirdetések és szóróanyagok is a gyűjtés tárgyát képezték.
Adás-vételi szerződés a Mayer-féle házból
- április 7-én keltezték az elsőként kiválasztott dokumentumot, mely a ház egy adás-vételi szerződése. Elsőként olvassuk el ezt az iratot!
Adásvételi szerződés
Mely egyrészről Hegedüs Ignácz községi állatorvos és neje sz. Pollák Jolán dunapentelei lakosok mint eladók,másrészről Pajzs Miklósné sz. Kusché Olga földbirtokos neje boconádi lakos,mint vevő között a következőkben jött létre.
- Fentnevezett eladók ezennel eladják a dunapentelei 1699.sz.tkvi betétben 455. 456. hrszám alatt felvett belsőségüket 13.000.- pengőben kialkudott vételárért.
- Fentnevezett vevő az 1.pontban megjelölt ingatlant az ott kitett vételárért megveszi,amely vételár felvételét eladók ezennel elismerik és aláírásukkal nyugtatják.
- Fentnevezett eladók ezennel feltétlen beleegyezésüket adják ahhoz, hogy az 1.pontban megjelölt ingatlanra a tulajdonjog fent nevezett vevő javára telekkönyvileg bekebeleztessék.
- Vevő a ház közterheit 1938. november hó 1.től kezdődően viseli,ugyszintén a jelen jogügylettel kapcsolatos mindennemü költséget és illetéket is.
- Az ingatlan birtokbavételére, illetve a lakás használatára,ugyszintén bizonyos ingók átvételére vonatkozólag előzőleg a felek között 1937.december 3-án létrejött megállapodás is mindenben érvényben marad.
Dunapentele,1938.április hó 4.
Felolvasás után felek által helybenhagyólag aláíratott.
Előttünk: Hegedüs Ignác
Pajzs Miklós Hegedüs Ignácné
Lusztig Ákos sz. Pollák Jolán
eladók.
Pajzs Miklósné
sz.Kusché Olga
vevő.
Vízjel a papíron
Az adás-vételi szerződés vízjeles levélpapírra készült; ugyanannak a vízjelnek a töredékes rajza található rajta négy példányban. A vízjel a Rigler József Ede Papírneműgyár Rt. levélpapír vízjele: kettős körben fenn a körirat kettős kontúrú, talpas verzál betűkből álló ADRIA (RJE védjegy) felirat, lenn hárombetűs R.J.E. monogram, kétoldalt egy-egy egyvonalas hatágú csillag; a középső mezőben a Diósgyőri Papírgyár Rt. jellegzetes, tölgyleveles gyári vízjel-védjegye látható. Az 1927-1945 közötti időszak egyik leggyakoribb ADRIA RJE vízjele, amely a Diósgyőri Papírgyár Rt.-ben készült. A nagyméretű, kereskedelmi embléma boríték- és levélpapírok vízjele volt.
A Rigler József Ede Papírneműgyár Rt. ezt az RJE embléma motívumot a Hazai Papírgyárban is gyártatta, de annál az alakváltozatnál a papírgyár vitorláshajó védjegye került bele a középső körbe. (1)
A ház története – kik voltak a tulajdonosai?
A Magyar úti ház történetének a felfedezéséhez vissza kell utaznunk egészen a mezővárosi időkig. Dunapentele egyik leggazdagabb birtokosa az 1850-es években az a kistemetőben nyugvó Leitner János volt, aki a főutcán építtette fel úrilakját. Leitner az 1850-es évek végére három egész és egy negyed telek tulajdonosa volt. Tanyáját a dunaföldvári országút bal oldalán építtette fel.
A Leitnert követő évtizedek további kutatások tárgyát képezik, mivel nem ismert, hogy hogyan változott a ház tulajdonjoga. Amit biztosan tudunk, hogy a századforduló környéki években Hegedűs Károly, állatorvos lakott is és a ház külsője még a Leitner-féle időket idézte. Az épületet gondosan ápolt park vette körül, melyet megfigyelhetünk a településről készített, 1880-as kataszteri térképen is.
A fent olvasható adás-vételi szerződés tanúsága szerint a házat 1938. április 4-én vásárolta meg Pajzs Miklósné (szül. Kusché Olga) földbirtokos, boconádi lakos 13 ezer pengőért. Minden bizonnyal a következő években kerülhetett sor azokra az átalakításokra, melyekből a leglátványosabb az utcafrontot érintő módosítás: a három utcafronti ablakkal elnyerte végső, ma ismert formáját a ház. (Régi, a környéket ábrázoló képes levelezőlapokon még kibogarászható a korábbi utcafront is.) Jakóné Fekete Teri néni szerint ez a család a rácalmási Pajzs család egyik ága és Északnyugat-Magyarországról települtek ide. Terike néni egy beszélgetés során visszaemlékezett arra, hogy gyermekkorában többször látta az uraságot az utcán sétálni. Szintén ő mesélt a pentelei Kastélysorról is, mellyel a Fő utca e szakaszának úrilakjait illették a korabeliek, a Leitner ház pedig az egyik volt ezen lakok közül.
Az épület utolsó ismert tulajdonosa a Mayer család volt, itt működött Mayer Károly autószerelő műhelye is, melyre talán a legtöbben emlékeznek.
Alaprajzát tekintve egy kisebb és egy nagyobb konyha, egy kisebb és egy nagyobb fürdőszoba, három hálószoba, egy nappali, egy kamra és két kisebb fogadótérszerűség található a házban. A kamrát és a nagyobb fürdőt egy folyosó választja el a ház több részétől. Erről a folyosóról lehet kijutni a ház udvari oldalán végig futó verandára – a másik bejárat a rövid oldal sarkán található. Az épülethez melléképületek kapcsolódnak, az itt talált tárgyak mind az autószerelő műhely idejéből maradhattak fenn. Kint található a padlásfeljáró; a pincelejárót pedig a kertben találjuk, azonban biztonságosan nem lehet megközelíteni. Az utolsó lakók elhunyta óta a ház lakatlan, jelenleg romos állapotban van.
További iratok a gyűjtésből
A gyűjteményben található Pajzs Miklós gépelt végrendelete, melyet 1941. november 3-án kelteztek. Maga a végrendelet több részből tevődik össze, Pajzs előre intézkedik vagyona sorsáról esetleges halála esetére. A végrendelkező az I. részben kijelenti, hogy a dunapentelei házat Kusché Olga nevű felesége örökli, mivel azt az asszony saját örökségéből vette és mindössze néhány hónappal korábban íratta a nevére, életfogytig tartó használatra. A dokumentum II. pontja arról szól, hogy Pajzs Miklós egyéb vagyonából milyen követeléseket kell kifizetni, majd az ezek kifizetése után fennmaradt tiszta hagyatékot kikre hagyja örökül. Ugyanitt fejti ki azt is, hogy első házasságából származó, Miklós nevű fiára a kötelesrészen felül nem kíván semmit sem hagyni, magyarázatul pedig egy iratcsomóra hivatkozik, melyet az érintett (ti. ifj. Pajzs Miklós) megtekinthet és elolvashat (bírósági beadványok és egyebek, melyeket apja ellen nyújtott be). A III. pont szerint, ha az ifjabb Pajzs megtámadja a végrendeletet, akkor az özvegy érvényesítheti özvegyi jogát, mellyel kötelezettségek is járnak. A IV. pont arról szól, hogy az örökséget milyen sorrendben vehetik birtokba az örökösök. Az V. pontban a végrendelkező megjelöli a végrendeleti végrehajtók személyét: Dr. Szabó Ödön, dunapentelei ügyvédet, vagy az ő akadályoztatása esetén Tóth Antal, újgalambosi birtokost. Ugyanitt rendelkezik a néhai szüleitől örökölt ingatlanokról, valamint az ügyvéd díjazásáról is.
A végrendeletbe behajtva további két irat olvasható: egyrészt egy hiteles kiadvány 1941. március 11-ről, mely szerint Kusché Olga férjének ajándékozta a dunapentelei házat; másrészt pedig az ugyanezen a napon kelt, gépelt végrendelet – aláírás hiányában valószínűleg munkapéldánya –, melyben Pajzs Miklós már ekkor rendelkezik a pentelei ház további sorsáról.
A végrendelet esetében is tudunk vízjeleket azonosítani; a korábban bemutatott Rigler-féle vízjel Hazai Papírgyár Rt. által gyártott változatát. A vízjel egy teljes és egy töredék darabban látható a papíron. A Rigler József Ede Papírneműgyár Rt. kör alakú levélpapír-vízjele: kettős körben fenn a körirat ADRIA; lenn R.J.E.; a két feliratot egy-egy hatágú csillag választja el egymástól; a belső mezőben a Hazai Papírgyár Rt. HP monogramos vitorláshajója látható. A vízjelet a Hazai Papírgyár Rt. gyártotta a Rigler cég által forgalmazott író-nyomópapírokhoz. Korábban hasonló méretű, és rajzolatú, de a Diósgyőri Papírgyár Rt. tölgyleveles védjegyével ellátott papírok is készültek. A két különböző gyártótól származó papírfajták egyidőben is forgalomban voltak. (2)
A hiteles kiadványon szintén található vízjel: a Kolba Mihály Fiai Diósgyőri Papírgyár bejegyzett védjegy-vízjelének rajzolata összetett. Elemei: egy tölgylevél (bal oldali levél) és egy cserlevél (jobb oldali levél). A rövid, enyhén ívelt levélszár bal oldalán két makk oldalnézeti képe, míg jobb oldalán egy makk elölnézeti (kör alakú) képe látható.
A Borsod megyei Diósgyőri Papírgyárat DIÓSGYŐR papírmalomból alakították át 1880-ban papírgyárrá. Tölgyleveles vízjelét először 1899-ben lajstromozták be, védjegyábrája és annak eredeti vízjeles papírja 1901-ben jelent meg A magyar papírgyárak bejegyzett védjegyei című füzetben. (3)
A gyűjtés során több példányban bekerült darabról is szólok röviden. A kisméretű irat egy Belépés bejelentését igazoló szelvény, melyet az Országos Társadalombiztosító Intézet számára küldtek. Tartalmát tekintve, Pajzs Miklós munkaadó bejelentette Pulai Mária munkavállaló munkába lepését 1939-ben. Az irat párjából (Kilépés bejelentését igazoló szelvény) úgyszintén több darab került a múzeum gyűjteményébe.
A dokumentumon vízjel is található, melyből az alábbi felirat olvasható ki: OTI. Ez a vízjel Országos Társadalombiztosító Intézet csupa nagybetűből álló vízjele.
Kronászt Margit
* Az adás-vételi szerződés idézett szövege az eredeti helyesírást követi.
Jegyzetek:
(1) MVA/Rigler-vízjelek/Részvény. 1927. D-1069. In: Pelbárt J. 389.
(2) MVA/Rigler-vízjelek/Gyászjelentés. 1943. 09.01. Budafok. D-1846. In: Pelbárt J. 404.
(3) MVA/Diósgyőri Papírgyár vízjelei/A magyar papírgyárak bejegyzett védjegyei 1901. 205*330 mm. D-25990. In: Pelbárt J. 351.
Felhasznált források:
- Jakóné Fekete Teréz visszaemlékezése, hangfelvétel. Felvétel rögzítve: 2019. február 19. (A felvételt készítette Kronászt Margit és Hodik Mónika, Intercisa Múzeum).
- Habsburg Birodalom – Kataszteri térképek (XIX. század). Online: https://maps.arcanum.com/hu/map/cadastral/?layers=3%2C4&bbox=1807506.4078597222%2C6136151.384888213%2C1833284.795648898%2C6144846.096855652, 2023. november 20.
Felhasznált irodalom:
Bóna I.: Dunapentele története a honfoglalástól a 19. század közepéig a már eddig is ismert, valamint újonnan bevont adatok alapján. Dunaújváros, Intercisa Múzeum, 1991.
Dunaújváros története. Szerk.: Erdős F. – Pongrácz Zs. Dunaújváros, Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata, 2000.
Farkas G.: Dunapentele története a kapitalizmus korában 1850-1950. In: Fejér megyei történeti évkönyv 9. Szerk.: Farkas Gábor. Székesfehérvár, Fejér Megyei Levéltár, 1975.
Kronászt M.: Leitner János timpanonos úrilakja. In: Dunaújváros Hetilap. XII. évfolyam/25. szám (2023. június 23.) 17. Online elérhető: https://dunaujvaros.com/hetilap/2023_06_23, 2023. november 2.
Matussné Lendvai M. – Pongrácz Zs.: Dunaújváros története képeslapokon. Dunaújváros, k.n., 2000.
Pelbárt J.: Egyetemes papírtörténet. Budapest, Magyar Papírmúzeumért Alapítvány, 2019.
Pelbárt J.: Hét évszázad vízjelei Magyarországon. Budapest, Magyar Papírmúzeumért Alapítvány, 2021.
