Cseléd- és munkakönyvek az Intercisa Múzeum Történeti Gyűjteményéből

2023 márciusában ismételten nem egy tárgy, hanem egy tárgytípus kerül bemutatásra a hónap műtárgya sorozat keretében. A választott típus a cseléd- és munkakönyv, melyekből egy válogatást tárok az olvasó elé. Cikkemben amellett, hogy bemutatok néhány darabot a múzeumban őrzött könyvek közül is – beleértve a legrégebbi nálunk található darabot, mely 1873-ból származik –, röviden bemutatom a korszak társadalmi összetételét. Zárásként egy visszaemlékezést csatolok, ahol Schlitterné Nyuli Anna emlékszik vissza a dunapentelei kúriákra és nemes családokra és a náluk dolgozókra.

Elsőként ismerkedjünk meg a kiválasztott cseléd- és munkakönyvekkel:

• A 91.116.1. leltári számot viseli a Történeti Gyűjteményben található legrégebbi keltezéssel ellátott munkakönyv, melyet 1873-ban nyomtattak Budán. 1875-ben állították ki a faddi születésű Komáromi Ferenc kovácsinas részére. A könyvecske 74 oldalból áll, kétnyelvű (magyar és német), kissé kopott, de jó állapotú. A tulajdonos személyes adatai után az Utasitási szabályok. következnek, melyek a könyv tulajdonosára és a munkaadókra vonatkozó szabályokat tartalmazzák. Ezeket szintén két nyelven szerepeltetik. A szabályok után találhatók a tulajdonos munkahelyei. Ezeket az oldalakat a gazdák töltötték ki, igazolva, hogy a könyv tulajdonosa mettől meddig és milyen munkakörben állt a foglalkoztatásukban. Így értesülünk arról is, hogy Komáromi Ferenc a faddi illetőségi Kováts Istvánnál töltötte 3 éves legény idejét 1871 és 1874 között.
• A 93.1.1 leltári számot viselő szolgálati (cseléd-) könyv keltezése 1876-os. A nagyhantosi születésű Somogyi József nevére állította ki a rácalmási szolgabírói hivatal a tulajdonos községi bizonyítványa alapján. A 48 oldalas dokumentum borítója részben levált, néhány lapja sérült. A személyes adatok után itt is kivonat következik: a könyvecske magyar nyelven közöl kivonatot a cseléd és gazda közötti viszonyt szabályozó 1876-iki XIII. törvényczikkelyből. Ezután következnek a munkahelyek, 1876 és 1882 között. A könyv tulajdonosa kocsisként és béresként dolgozott, munkaadói között földbirtokos és bérlő is található.
• Korban a következő a 88.95.1. leltári számot viselő, a rácalmási Szabó József részére 1908-ban kiállított szolgálati cselédkönyv, mely 80 oldalból áll és a kisebb sérülések ellenére jó állapotban van. Ebben a darabban már találunk egy hivatalos bejegyzéseknek fenn tartott oldalt, melyre csak a hatóság írhatott. Szabó József könyvében az alábbiakat olvashatjuk: Régi cselédkönyve bevonatott 55/908. sz. a […] lévő. A következő oldalon a tulajdonos személyes adatait és személyleírását találjuk, a lap alján pedig saját kezű aláírását. Ezt követően újfent kivonattal találkozunk: ezúttal az XLV. törvényczikk a gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról kivonat olvasható. Legkorábban keltezett munkahelyi bejegyzése 1898-as (fentiek alapján az eredeti beírás egy korábbi könyvben lehetett), az utolsó pedig 1935-ben keletkezett. Különböző rácalmási gazdáknál töltött el huzamosabb időt a könyv tulajdonosa, főként vincellérként[1] foglalkoztatva, de egyik munkahelyén méhész és magtárkezelő is volt.
• Az utolsó kiválasztott darab a 78.45.1. leltári számot viseli, keltezése későbbi, 1927-es. Ezt a szolgálati (cseléd) könyvet Molnár Rozália részére állították ki Budapesten. Rozália dunapentelei születésű volt, a belső borítón rögtön fényképével és aláírásával találkozunk. 15 éves korában szegődött cselédnek – mint azt személyes adatai alapján láthatjuk. Újfent kivonat következik a cseléd és gazda közötti viszonyt szabályozó 1876-iki XIII. törvényczikkelyből, majd munkaadói felsorolása olvasható. Különböző fővárosi családokhoz szegődött el, eleinte mindenesként, majd gyermekleányként, 1930-tól pedig szobalányként alkalmazták. A bejegyzések tanúsága szerint munkaadói elégedettek voltak vele, szolgálati bizonyítványába csak dicsérő szavakat írtak róla. Hűséges, ügyes, tiszta, igen szorgalmas. Kifogástalan, jó erkölcsű és jó modorú. Saját kérésére, egészségesen távozott. – írta róla Zlinszky István B.Sz.K.R.T.[2] műszaki tanácsos, akinél két évet töltött el. Dr. Rejtő Sándorné szintén elismerően nyilatkozott közel két év után szobalányáról: Ezennel bizonyítom, hogy Molnár Roza nálam léte alatt a legkifogástalanul viselkedett, megbízható, szorgalmas ügyes feltétlen becsületes és gondos miért is legnagyobb fokú elismeréssel mindenkinek ajánlhatom. Surányi Miklós 1940. március 16-án bocsátotta el a szolgálatból az alábbi sorok kíséretében: Igen ügyes, szorgalmas, megbízható, erkölcsös, szerény. Családi okokból, saját kérelmére egészségesen távozott.

Fentiekben több törvénycikkel is találkozhatott az olvasó, ezért vessünk néhány pillantást azokra a folyamatokra is, amelyek a cseléd- és munkakönyveket életre hívták. Már az 1848-1849-es forradalom alatt fellángoltak azok a törekvések, melyek az úrbéres viszonyok megszüntetését követelték. A jobbágyfelszabadítás, a földkérdés rendezése, az úrbéres viszonyok maradványainak felszámolása teljesen azonban csak a kiegyezés utáni években fejeződött be törvényi szinten is. Ez az időszak az átalakulásról, modernizációról szólt. A társadalom szerkezete megváltozott: új társadalmi csoportok, velük együtt pedig fogalmak jelentek meg. A nagybirtokosok és arisztokraták mellett jelen volt a nagypolgárság, mint kategória; megjelent a középosztály és jelentős számú kispolgár is élt az országban. Valójában az utóbbi kategóriánál találkozunk először milliós nagyságrenddel.

A birtokos parasztság szintúgy jelentős hányadát tette ki a népességnek, de a csoporton belül is nagy különbségekkel találkozhatunk, hiszen a legkevesebb földdel rendelkezőknek meg volt ugyan az az illúziója, hogy saját földjük van, a megélhetéshez azonban szükséges volt további munka vállalására. Ennek egyik legkézenfekvőbb módja volt a bérmunka, részes aratás, napszám vagy cselédség. Ők együtt a mezőgazdasági bérmunkás réteget alkották függetlenül attól, hogy állandó vagy idénymunkát vállaltak. Noha a szerződéseket egy évre kötötték, könnyen lehet, hogy a dolgozó hosszú éveket/évtizedeket töltött ugyan annál a gazdánál. Kitörési lehetőségként tekinthetünk a városi munkásokra, akik szintén általában vidékről verbuválódtak, viszont a városokban már jobb körülmények között élhettek.

Ezek a változások és átalakulások új szabályozást kívántak és magát a cselédkönyvet is az 1876-os törvény hívta életre. Ha vetünk egy pillantást a bemutatott könyvekre, akkor a fentiek alapján magunk elé tudjuk képzelni a tulajdonosok életútját. Adott egy kisiparos; két mezőgazdasági bérmunkás, akiket hosszú időn keresztül nagygazdák foglalkoztattak; illetve egy fővárosba szegődött vidéki cselédlány, aki minden bizonnyal házasságkötés céljából távozott utolsó munkaadójától – egyébként is gyakorta érkeztek a fővárosba vidéki lányok, házasságkötés előtt, azzal a céllal, hogy a hozományra való pénzt megkeressék és megismerjenek egy úribb életet is. Természetesen a cselédkönyvekben olvasottak csak egy kis szeglete életüknek.

Ezek a dokumentumok egyébként fontos és hasznos forrásai lehetnek a családfakutatásnak is, hiszen a bennük szereplő adatok (személyes és munkára vonatkozók, de személyleírások is) adalékul szolgálhatnak ahhoz, hogy jobban megismerjük egy-egy rokonunk történetét.

Végezetül Schlitter Frigyesné Nyuli Annát, Panni nénit szólaltatom meg, aki történeteiben a régi dunapentelei életet elevenítette fel – és melyeket immár hat kötetben olvashatunk.

Mi parasztcsalád voltunk, mégpedig nem a gazdagabbik fajtából. Talán éppen azért, mert mi nagyon egyszerűen éltünk, gyermekkoromban igen nagy vágyásom volt a gazdag, úri életre. Pentelén szép számmal éltek jómódú, gazdag emberek, úgy neveztük őket „urak”, úri nép. Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy s mint élnek az urak, éppen ezért, igen jó barátságban voltam a szolgálóikkal…  […]

Bruck Ernő malmosék másik utcában laktak, és sajnos a házukat kert vette körül, zöldre festett vasrács kerítéssel.

Itt sehogyan se lehetett volna az ablakon bekukucskálni. Pedig azt hiszem, lett volna mit megbámulni! Bruckék nagyon gazdagok voltak, nagy életet éltek. Akik közelebbről ismerték őket, azt mondják, Bruck tekintetes úrék igen jószívű, adakozó emberek voltak, a gazdagságuk mellett. Aki lánykorában náluk szolgált, Berczeli Dömötörné Pataki Ilona, ő mesélt róla idős korában, hogy milyen jó élet, milyen nagy élet volt valaha a malmoséknál!

Ő volt a „nagyszolgáló”, ő főzött, nagyon finomakat és bőségesen. Volt őmellette egy „kisszolgáló”, az Einspack Margit, ő végezte a többi házimunkát. Mosni őnekik nem kellett, volt egy bejáró mosónőjük Hegedüsné Tóth Mári néni személyében.

Rengeteg baromfit tartottak, főleg libát. A baromfiak etetése, almozása az udvaros bácsi dolga volt. Mert az is volt, udvaros, aki az udvart, kiskertet, nagy kertet, tehénistállót rendbetartotta… A koppasztásra, meg a tömésre is fogadtak egy asszonyt, a fölsősoron lakó Naszvadiné Bakos Panna nénit, ő ezeket a munkákat kitűnően elvégezte… No és végül, az alkalmazottak közé tartozott  még a két kamasz gyerek a Naszvadi Pista, meg a Franyó Pali. Ők voltak az „ezt fogd meg, azt fogd meg”, „szaladj ide, szaladj oda”. A konyhába, a malom körül, mindenhol foglalkoztatták őket.[3]

                                                                                                                      Kronászt Margit

Felhasznált és ajánlott irodalom:

1. Fónagy Zoltán: Modernizáció és polgárosodás. Csokonai Kiadó, Debrecen, 2001.
2. Fónagy Zoltán: "Fontos tényezője a kellemes otthonnak" - A cseléd a polgári háztartásban. Online: https://mindennapoktortenete.blog.hu/2014/05/15/cseledek_748, 2023. március 13.
3. Schlitterné Nyuli Anna: Régi dunapentelei történetek I.-VI. Pentele Baráti Kör, Dunaújváros, 2018-2022.
4. A magyar nyelv értelmező szótára. Online: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/v-51E41/vinceller-540C3/, 2023. március 7.
5. Így éltek a háztartási cselédek. Online: https://torimaskepp.blog.hu/2020/02/16/igy_eltek_a_haztartasi_cseledek, 2023. március 13.

Szövegen belüli hivatkozások:

[1] A szőlő gondozásával, a szőlőbeli munkák irányításával és a szőlőmunkások felügyeletével megbízott (szakképzett) mezőgazdasági alkalmazott. 

[2] Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt.

[3] Schlitterné Nyuli Anna: Régi dunapentelei történetek II. Pentele Baráti Kör, Dunaújváros, 2018. 185. és 187.