Genius szobor Intercisából

1964 májusában a Római városrész területén szórvány leletként került elő egy 93 cm magas genius szobor. (1-3. kép) A szobor, ahogy az a genius szobrok esetében gyakran előfordul, meztelen férfialakot ábrázol. A genius bal oldalánál egy lefelé tartott, az élet elmúlását jelképező fáklyára támaszkodik, bal kezében egy félig kidolgozott koszorút tart. Jobb kezével bal vállát fogja, fejét is bal vállára hajtja. Arca sérült, nem látszik tisztán. Haja hullámos, csípője nőiesre faragott, lábai testéhez képest rövidek, a szobor kiképzése, elnagyolt kidolgozása provinciális mesterre utal. A szobor hátoldala kidolgozatlan, feltehetően egykor nem volt körüljárható, hanem egy síremlék része lehetett. (4-5. kép)

A genius szó a latin gignere, azaz nemzeni, szülni szóból származik, a férfi nemzőképességre utal. Kezdetben a rómaiak úgy gondolták, hogy az embereknek két része van, az egyik maga a látható személy, a másik a benne lakó, a szemnek láthatatlan életerő, mely az ember valódi lényege. A genius tulajdonképpen egy védőszellem, akinek a gyermek születése után a védelme alá kerül és ez a védelem fennmarad élete végégig. Geniusa a fiúgyermekeknek illetve a férfiaknak volt, a nők védőszellemét iunónak nevezték.

A római háztartásokban mindenkinek, azaz férfiaknak, nőknek, gyermekeknek, szabadoknak és rabszolgáknak egyaránt volt geniusa vagy iunoja, azonban a családok életében illetve a családi kultuszban, a családfő, a pater familias geniusa volt a legfontosabb, ő gondoskodott a család és a nemzetség továbbéléséről. A pater familias halála után ezeket a feladatokat az utód geniusa vette át.

A házi szentélyekben a családfő geniusát és a családanya, a mater familias iunóját kígyók jelképezték, melyeknek a pater familias születésnapján és a fontosabb ünnepnapokon kalácsot, bort, tömjént, virágfüzéreket áldoztak.

Az idők folyamán a rómaiak geniusról alkotott képe változáson ment keresztül, a köztársaság kor végén, valamint a császárkorban jelentős módosulások következtek be szerepét illetően. A hellenizálódás során görög hatásra összekapcsolódott a daimón fogalmával. Ahogy a daimón lehet jó- és rosszakaró, úgy kezdtek megkülönböztetni a rómaiak egy jó és egy rossz geniust. További komoly változás, hogy a genius már nem csak egy személy védelmét láthatta el, különböző közösségeknek, helyeknek, de a császár uralkodási képességének is lehetett geniusa. A római nép geniusának szobra (Genius populi romani) Rómában, a fórumon állt, ez egy szakállas, fején diadémmal ábrázolt alak volt, mely jobb kezében bőségszarut, baljában jogart tartott.

Természetesen az egykori Intercisa területéről nem csak ez az egy genius ábrázolás került elő. Az Intercisa Múzeum földszintjén látható az a dombormű, mely a délkeleti temető 1095. számú, másodlagosan felhasznált kövekkel bélelt sírjából került elő. A szárnyas genius itt is lefelé tartott fáklyára támaszkodik, jobb kezét bal vállán tartja, fejét bal vállára hajtaja, jobb kezében koszorút tart.

Genius ábrázolások nem csak síremlékekről ismertek, többek között megjelennek falfestményeken is, erről Pompeiben és Herculaneumban talált freskók tanúskodnak. A feltárt háziszentélyekből tunicában és togában ábrázolt kisméretű bronz genius szobrok kerültek illetve kerülnek elő. (6.kép) Ezek a kis szobrok két kezükben különböző dolgokat tartanak. Ezek az idők folyamán változtak, lehetett áldozati tálka, bőségszaru, irattekercs, tömjénesdoboz.

                                                                                                                      Buza Andrea

                                                                                                                            régész

Felhasznált irodalom:

BARTUS, D: Bronzistenek. Római kori figurális bronzplasztika Brigetióban. Komárom, 2015.

B. VÁGÓ, E-BÓNA, I: Der spätrömische Südostfriedhof. Budapest, 1976.

HAHN, I: Róma istenei. Budapest, 1975.

KÖVES-ZULAUF, T: Bevezetés a római vallás és monda történetébe. Budapest, 1995.

Ókori lexikon  https://mek.oszk.hu/03400/03410/html/3359.html  (2023. 05. 03.)