Kincsek a Jantsky-féle vendéglőből
Ebben a hónapban a dunapentelei Jantsky vendéglőhöz köthető apró tárgyakat választottam bemutatásra. A három tárgy 2020-ban került az Intercisa Múzeum Történeti Gyűjteményébe. Gy.sz. 3/2020. gyarapodási számmal egy kisméretű bormérő korsóval, gy.sz. 2/2020. és gy.sz. 4/2020. gyarapodási számokon pedig egy-egy sárgarézpecséttel bővült a gyűjtemény.
A bormérő korsó sérült, törött, majd összeragasztott állapotban került a múzeum tulajdonába. A ragasztást minden bizonnyal egyik korábbi tulajdonosa végezhette el. Feliratai: Kész. D P. 1893., melyek a korsó keletkezési idejéről árulkodnak. A pecsétek stílusa és anyaga megegyezik, így koruk is azonos lehet. A gy.sz. 2/2020. gyarapodása számmal ellátott pecsét kisméretű, téglalap alakú, egy téglalapban elhelyezett felirat található rajta, mely a tulajdonos nevére utal: Jantsky Janos.[1] A gyűjteménybe, mint a Jantsky borospince pecsétje került be. A gy.sz. 4/2020. gyarapodási számmal ellátott pecsét szintén kisméretű, kör alakú, rajta úgyszintén egy körben helyezkedik el az alábbi felirat: T J, mely egy monogram, ami a korábbi tulajdonosra, Török János borkereskedőre utalhat.[2] Ez utóbbi, mint egy falusi kereskedő lisztkamra pecsétje került be, azonban a tárgyak kontextusából, valamint a monogram megfejtéséből következtethetünk arra is, hogy borospince pecsétje lehetett a darab. Korukat tekintve fiatalabbak a korsónál.
A dunapentelei Jantsky-féle vendéglő – és ahogy még ismerték
Nagy Sándor Herceg Szállodája… Jantsky vendéglő… Búr Kávéház… (Felszaba)dúlás… Pentele Bisztró… Joggal merül fel az olvasóban a kérdés, hogy mi a közös ezekben a vendéglátóipari egységekben. Egy kivételével ugyanarról az épületről, illetve annak egy belső teréről beszélünk. A kivétel az utolsóként említett Pentele Bisztró, de a kivétel mibenlétéről később.
Az egykori pentelei Fő utcán található vendéglő a mezőváros, majd nagyközség egyik legfontosabb találkozóhelye és közösségi pontja volt. A Nagy Sándor Herceg Szállodájának is nevezett épület 1851-ben épült. Története a következő évtizedekben homályba merül, annyi azonban bizonyos, hogy a századforduló után ezen a néven ismerték. Maga az elnevezés akár téves is lehet, a pontos adatokat a mai napig kutatjuk. Nagy Sándor és Herczeg Jenő egyes források szerint a szomszédos Rácalmáshoz köthetők elsősorban. Egyes feljegyzések szerint előbbi földbirtokos volt – bár ennek nyomát jómagam viszont Dunapentelén találtam meg –, utóbbinak pedig a rácalmási Szigetfián működött panziója. A Dunántúli cím- és lakjegyzék 1929-30-as[3] kötete jegyzi meg, hogy Herczeg Jenő bortermelő, emellett vendéglője, likőr- és rumgyára működött a Rácalmáson.
A két eltérő időpont – a század 1910-es éveiből származó képes levelezőlapok dátuma,[4] valamint a ’20-as évek közepe-vége – is mutatja, hogy a két település között szoros kapcsolat volt, valamint, hogy a két fentebb említett személynek már korábban is lehetett Dunapentelén érdekeltsége.
Nagyjából a századforduló éveiben az épület egyik belső terét Búr Kávéháznak hívták: Újváry Béla – egy pentelei földbirtokos – a búr háborúk idején[5] elutazott Dél-Afrikába megnézni, hogy milyen a háború, majd „élményeit” és tapasztalatait a Búr Kávéházban mesélte el az érdeklődőknek. Az elbeszélések nyomán a teremre „ráragadt” a Búr Kávéház elnevezés.
Az 1910-es években építették hozzá a nagytermet, ahol a község mozija is helyet kapott. Annak a felkutatása még folyamatban van, hogy mikor kerülhetett a vendéglő a Jantsky család tulajdonába, mindössze apró információmorzsákkal rendelkezünk. A Dunántúli cím- és lakjegyzék fentebb is említett kötete szerint a tárgyalt években özv. Jantsky Jánosné vendéglős volt az üzemeltető. A dunapentelei anyakönyveket böngészve találhatunk további adatokat a családra vonatkozóan.[6] Özv. Jantsky Jánosné, született Lóránt Teréz Szolgaegyházáról származott. 1871-ben született, 1926 novemberében hunyt el. Férje Jantsky János, korcsmáros, aki 1925 januárjában hunyt el. Minden bizonnyal férje halála előtt ketten üzemeltették a vendéglőt, majd azután az özvegy egyedül folytatta a tevékenységet. Forrásom szerint az 1930-as években Jantsky Gyula tulajdona volt az épület. Ő 1887-ben született, 1911-ben keltezett házassási anyakönyvi kivonata szerint önálló fűszerkereskedő volt, minden bizonnyal pedig emellé vehette át a vendéglő vezetését. Ekkor már söntéssel, táncteremmel, étkezdével és cigányzenekarral működött az egység.
Farsangi időszakban is szerepet kapott a vendéglő: a farsangi ünnepkör utolsó napja hamvazószerda volt, és az ún. bőgőtemetés is jelképezte az ekkor lezáruló időszak végét. Dunapentelén azonban a következő napon, csonka csütörtökön – torkos-, zabáló- vagy tobzódó csütörtök néven is ismert – tartották az utolsó bált. A ’30-as és ’40-es években ennek a bálnak a Magyar úti Jantsky-féle vendéglő adott otthont: egy utolsó mulatság erejéig felfüggesztették a megkezdett böjtöt és elfogyasztották a megmaradt ételeket.
A vendéglőt a nép Csinyesznek nevezte, ekkoriban az iparosok találkozóhelye volt. 1950-ben megindult a város építése, majd 1951-ben a megkezdett munkálatokat a faluval együtt várossá nyilvánították. A kocsmát ekkor átnevezték Felszabadulás vendéglőnek, de az emberek csak Dúlásnak hívták. Mivel az épület már ekkor is közel száz éves volt, állapota egyre inkább romlott: függesztőműves födémszerkezete az 1960-as évek második felére megroppant, ezért el kellett bontani. Helyén sokáig a Pentele Bisztró állt, melynek az épülete a mai napig megtekinthető – és ezzel le is hullt a lepel a fentebb említett kivétel mibenlétéről.
Ahogy eleink ábrázolták – képes levelezőlapok a Fő utcáról és a vendéglőről
Képes levelezőlapokon számtalan alkalommal megjelent Dunapentele Fő utcája, az itt található nevezetességek, de találkozhatunk a Jantsky vendéglővel is ezeken a lapokon.
A 2019.14.1. és 2019.15.1. leltáriszámokat viselik azok az osztott hátlappal rendelkező darabok, melyek feliratuk szerint Nagy Sándor Herczeg Szállodáját ábrázolják. Előbbit 1912., utóbbit pedig 1911 augusztusában keltezték. A képoldalon a vendéglő kerthelyisége látható asztaloknál ülő vendégekkel, a felirat pedig értesíti a nézőt arról, hogy a vendéglő telefonszáma a 7-es, egyébként pedig fiákert biztosítanak minden hajónál és vonatnál a közlekedés megkönnyítésére. A kép hátterében látszik az 1907-ben megnyílt új iskolának az épülete, valamint a római katolikus templom. Mindezeket figyelembe véve az épületről a felvétel 1907 és 1911 között készülhetett.[7]
2019.16.1. leltári számmal a Fő utca egy igen szép ábrázolását mutatom meg az olvasónak. A felvétel minden bizonnyal a vendéglő előtt vagy a közvetlen közelében készülhetett az utcáról és ugyan a vendéglő maga nem látható rajta, viszont a vizsgált korszakot nagyon szépen láttatja. A lapon látható pl. a római katolikus és a ráctemplom, de több, ma nem látható épületet is felfedezhetünk: a lap jobb szélén, kis kerek ablakkal látható az egykori zsinagóga; a háttérben a Rácdombon pedig a Frankl kastély körvonalazódik, melyet egy megvalósulatlan útépítés miatt bontottak el.
Kronászt Margit
Felhasznált és tájékozódásra ajánlott irodalom:
1. BALÁZS Károly: Képes levelezőlap lexikon. Somorja-Budapest, Méry Ratio Kiadó, 2006.
2. Dunántúli cím- és lakjegyzék 1929-30. Győr, Dunántúli Könyvkiadó és Könyvterjesztő Vállalat, é.n.
3. ERŐS László: Képeslapok könyve. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1985.
4. GERGELY Anna: A székesfehérvári és Fejér megyei zsidóság tragédiája. Budapest, Vince Kiadó, 2003.
5. KRONÁSZT Margit: Levelek a frontról – Babanits Margit és Takács Kálmán első világháborús képeslapváltása. In: Az Intercisa Múzeum évkönyve I.. Szerk.: Keszi Tamás. Dunaújváros, Intercisa Múzeum, 2016. 43-62.
6. KRONÁSZT Margit: Képes levelezőlap történelem. In: Az Intercisa Múzeum évkönyve V.: Keszi Tamás. Dunaújváros, Intercisa Múzeum, 2021. 113-116.
7. KRONÁSZT Margit: Bőgőtemetéssel ért véget a báli időszak. In: Dunaújváros Hetilap. XI. évfolyam/ 8. szám. (2022. február 25.) 17.
8. KRONÁSZT Margit: Miről mesélnek a képes levelezőlapok? – Képeslapváltás 40 év tükrében. Budapest, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2020. (Publikálatlan mesterképzéses szakdolgozat.)
9. MATUSSNÉ LENDVAI Márta – PONGRÁCZ Zsuzsánna: Dunaújváros története képeslapokon. Dunaújváros, k.n., 2000.
10. A Dunaújvárosi Római Katolikus Egyházközség múltja és jelene. Szerk.: MEGULESZ Gabriella – HORVÁTH Imre. Budapest, Macdesign Szolgáltató Grafikai Kft., 2008.
11. www.dunaujvarosmesel.hu/2015/01/14/dunapentele-i , 2022.november 7.
12. Keresztelési, házassági és halotti anyakönyvi kivonatok: www.familysearch.org, 2022.november 9.
Szövegen belüli hivatkozások:
[1] Írásváltozatok a Jantsky névre: Jantsky, Jancski, Janeski, Jautsky.
[2] Török János néven a Dunántúli cím- és lakjegyzék 1929-30-as kötete számon tart egy kéményseprőt a településen, valamint Török J. megjelöléssel egy vendéglőst is. Arról nem sikerült adatokat felkutatnom, hogy a kérdéses személyek között van-e kapcsolat (esetleg ugyanazokról van szó), vagy csak névrokonság állt fent. Dunántúli cím- és lakjegyzék 1929-30. 145-147.
[3] Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a korban a kézirat lezárásától a kötet megjelenéséig jóval több idő eltelt, mint napjainkban. A tárgyalt kötet kézirata és hibajavítása/kiegészítése minden valószínűség szerint 1926-ig készült el, mivel több, 1929-30-ban már nem releváns információ is található a Dunapentelét taglaló részben. Ilyen pl. a földbirtokosok közt feltüntetett id. Babanits Mihály neve, aki 1927 májusában hunyt el.
[4] IM TGy. 2019.14.1. és 2019.15.1. ltsz. képes levelezőlapok.
[5] Első búr háború: 1880-1881. Második búr háború: 1899-1902.
[6] A pentelei anyakönyvek, valamint a Dunántúli cím- és lakjegyzék adatait összevetve kiderül, hogy a lista minden bizonnyal 1925-ben vagy 1926-ban készült el.
[7] A képes levelezőlapok korszakolásából láthatjuk azt is, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia 1905-ben tért át az osztott hátlap alkalmazására, ezt a kört szűkíti tovább az iskola megépítésének ideje.
