Varázsgemmák az Intercisa Múzeum gyűjteményéből
Az Intercisa Múzeum római kori gyűjteményében két varázsgemma található, melyek az állandó kiállításban is láthatók.
Az egyik egy ezüstgyűrű köve, anyaga zöld és vörös színű jáspis. A gyűrű karikája az alján hiányos, közepe táján kiszélesedik és szögletesen megtörik. Mérete: 26×15,1×11,1 mm, a gemmáé: 16,4×13,9×3,4 mm. A gemma egyik oldalán a latin betűkkel írt IAO, a másikon a három sorba rendezett ABLAN|ATHAN|ALBA felirat olvasható. Előkerülési körülményei nem ismertek, 1954-ben ajándékozás útján került a múzeumba. Leltári száma: 65.4.1. (1-3. kép)
A másik varázsgemma nincsen gyűrűbe illesztve. A kék színű, lapis lazuli kőből készült gemma Intercisa déli temetőjének 1624. sírja mellől került elő, szórványlelet. Mérete: 15,5×12,9×2,1 mm. Egyik oldalán egy skarabeusz látható, másik oldalára két sorban görög betűket és charactêreket (mágikus jeleket) véstek. Leltári száma 81.40.9. (4-5. kép)
A varázsgemmák a római császárkor kezdetén jelentek meg, elsősorban a Mediterráneum keleti felében. Maga a varázsgemma modern elnevezés, egy amulett típust jelöl. Általában drágakövek, főleg haematit, chalcedon, lapis lazuli, jáspis; időnként azonban színes üvegből is készülhettek. Méretük 1-3 cm, ovális alakúak, oldalaik laposak, trapéz átmetszetűek. Három fő alkotóelemük a szöveg, a kép és a jel.
A gemmákra korábban nem véstek szöveget, legfeljebb jókívánságokat. A varázsgemmákon azonban rendszeresen van szöveg, általában görög felirat, ezek egy része értelmes, jelentéssel bír, más részük azonban értelmezhetetlen varázsige. Nem csak felirat, képi ábrázolás is rendszeresen megjelenik az ilyen gemmákon, ezek lehetnek görög és római istenek évszázadok óta ismert ábrázolásai, de új ábrázolások is feltűnnek, ilyen a Chnoubis, mely egy oroszlánfejű sugaras kígyó, valamint Anguipés, egy kakasfejű, embertestű, kígyólábú alak.
A varázsgemmáknak két fő szerkezeti sajátossága is van, az egyik, hogy nem csak elő-, hanem hátoldalukat, egyes esetekben pedig a peremüket is véséssel látták el. A másik, hogy a közönséges – pecsételésre, így tulajdonosának igazolására is alkalmas – gemmáktól eltérően a rajtuk lévő felirat nem tükörírás.
A varázsgemmák elkészítéséhez általában több emberre volt szükség. Először a varázsló, megtervezte a varázslatot, melynek a gemma a része volt, ezután a hozzáértéssel és a véséshez szükséges felszereléssel rendelkező vésnök elkészítette a megtervezett követ, ezt követően a varázsló elvégezte azt a rítust, mellyel a gemma varázsgemmává vált. Természetesen olyan is előfordult, hogy a varázsló és a vésnök ugyanaz az ember volt. Az viszont elmondható, hogy két teljesen azonos gemma nincsen.
A varázsgemmák felhasználása többféle volt. Leggyakrabban ékszerként gyűrűben, medálban viselték, de varrhatták ruhába is. Többet közülük félbetörtek és egyik felüket lenyelték. Olyan gemma is volt, amelyet varázslat közben a varázsló a szájában tartott.
A varázsgemmákat leginkább a szerelem, a siker és az egészség eléréséhez, tehát jó, nem pedig ártó varázslatokhoz használták fel.
A múzeumban található két varázsgemma közül a gyűrűbe foglalt gemma egyik oldalán, ahogy a leírásban is jeleztem, az ABLAN|ATHAN|ALBA felirat szerepel, melynek értelmezhető jelentése nincsen, varázsige. A kőbe latin betűket véstek, azonban ha a szavakat görögül olvassuk (ΑΒΛΑΝΑΘΑΝΑΛΒΑ) a felirat palindrom, azaz jobbról balra ugyanaz olvasható, mint jobbról balra. A másik oldalon a IAO szó látható, jelentése Jahve, a zsidó vallás istene. A szó a császárkori mágiában varázsigeként jelenik meg, nem a konkrét Istent jelöli.
A másik gemma egyik oldalán egy skarabeusz látható. A skarabeusz feje elképzelhető, hogy a görög ábécé omegája. A skarabeusz ábrázolás többször fordul elő gemmákon, egyiptomi szimbólum, jelentheti a születést, a kelő napot, és különböző napisteneket.
A másik oldalán görög betűk és charactêrek láthatók. A felirat nem értelmezhető. Kovács Péter a jelekből kettőt christogramnak tart. Gesztelyi Tamás szintén felvetette annak a lehetőségét, hogy a felirat első jele a Krisztus monogram P-je lehet, illetve a második sor utolsó jele is hasonló ehhez, így az általa a 3. század első felére datált gemma esetében elképzelhetőnek tartja a keresztény értelmezést. A christogramként értelmezett jel azonban eltér a korabeli forrásokban megjelent christogramoktól, a gemmán lévő jel inkább charactêr és nincs keresztény vonatkozása.
Buza Andrea
régész
Felhasznált irodalom:
BILKEI, I: Die griechischen inschriften des römischen Ungarns. Alba Regia 17. (1979) 23-48.
GESZTELYI, T: Gem Finds from Intercisa. Acta Archaeologica Hungarica 64. (2013) 89-111.
GESZTELYI, T: Antik gemmaörökségünk. Akadémiai doktori értekezés. Debrecen, 2005.
NAGY, Á. M: A varázsgemmák. Az Olympos mellett. Mágikus hagyományok az ókori Mediterráneumban 2. Budapest, 2013. (szerk.: Nagy Árpád Miklós) 793-810.
NAGY, Á. M: A varázsgemmák és a klasszika archaeológia. Ókor 2009/2. 80-85.
NAGY, Á. M: Daktylos pharmakités. Gyógyító gyűrűk és varázsgemmák a görög-római kultúrában. Ókor 2007/4. 41-54.
NAGY, Á. M: Gyógyító ékkövek. Ókor 2003/2-3.76-80.
SZABÓ, A: Bonus scarabeus – an early christian (?) magical gem from Pannonia. Miscellanea historiae antiquitatis. Proceedings of the First Croatian-Hungarian PhD Conference on Ancient History. Budapest 2014. 221-237.
The Campbell Bonner Magical Gems Database. CBd-1456. (http://cbd.mfab.hu/cbd/1456/?sid=4619 2021. 09. 01.)
The Campbell Bonner Magical Gems Database. CBd-1554. (http://cbd.mfab.hu/cbd/1554/?sid=4619 2021. 09. 01.)
A 3. kép forrása:
GESZTELYI, T: Gem Finds from Intercisa. Acta Archaeologica Hungarica 64. (2013) 89-111.
