Az egykori dunapentelei főtér ábrázolása a XX. század első feléből származó képes levelezőlapokon

Alábbi cikkemben a korábban megkezdett témát folytatom. Ez közvetlen kutatási területem, a képes levelezőlapok története. Két korábbi írásomban egyrészt a levelezőlapok vázlatos történetét, másrészt a Gruss aus típusú képes levelezőlapok témáját jártam körül, amin keresztül a Bory-féle I. világháborús emlékmű történetének áttekintésére is lehetőség nyílt.

A Gruss aus típusú képeslap uralta a századforduló éveit. Népszerűsége később sem csökkent, sőt – hiszen napjainkban is üdvözletünket küldjük egy-egy nyaraló- vagy kirándulóhelyről. Jelen munkámban egy újabb dunapentelei helyszínt, ezúttal az egykori főteret veszem górcső alá és mutatom be, hogy hogyan változott a terület ábrázolása a századfordulótól a II. világháború éveiig. Érdemes megemlíteni a főtéren található Mondbach-kúriát is, így röviden az épület történetét is felelevenítem.

Ebben a hónapban a kiválasztott lapok mindegyike a főteret és a kúriát ábrázolja, az ún. Békési-hagyaték részei. A választott lapok általában jó állapotúak, köszönhetően annak is, hogy a gyűjteménybe kerülés előtt is megfelelően voltak tárolva. Korukat tekintve vegyesek. A választás során arra törekedtem, hogy a lapok a jelentős változásokat tükrözzék. Ez főként a főtér külső képének változásában mutatkozik meg: a századforduló éveiben a Szentháromság szobor jelenléte jelzi számunkra, hogy egy tér van itt. A későbbi években fokozatosan alakult ki és szépült a tér parkosított jellege, majd az 1920-as évek második felében már tényleges park található itt, melyet a lapokon is láthatunk. A II. világháború után változott nagyot a tér kinézete: itt helyezték el a szovjet emlékműt, átalakítva ezzel a tér külső képét.

Épülettörténet – Mondbach-kúria

A Mondbach-kúria története több évszázadra nyúlik vissza. Magát az épületet a Rudnyánszky család építtette, azonban hosszas házassági és öröklési folyamat vezetett el idáig.

A XVII. század második felében férfi ágon kihalt a pentelei uradalom addigi tulajdonosa, a Paksy család, az uradalom pedig házasság révén előbb Daróczy István, majd fia, ifj. Daróczy István kezébe került. Utóbbi halála után a birtok annak lányára, Száraz Györgyné Daróczy Katalinra szállt, 1742-es halála után pedig az ő lánya, báró Rudnyánszky Józsefné Száraz Julianna örökölte, aki férjével közösen igazgatta tovább.

Rudnyánszky József új birtokosnak számított Pentelén, e házasság révén került ide. Ő volt az, aki újra római katolikus vallású magyar családokat telepített be, amely után kezdett megszűnni a falu korábbi, rácos jellege. A házaspárnak 13 gyermeke született, így a birtok felosztódott a bárónő 1808-as halála után.

A XVIII. század második felében házasodott be a faluba a névadó Mondbach-család, akik a XIX. század elejére már az egyik legnagyobb birtokosnak számítottak, majd az évek során Mondbach Károly több Rudnyánszky birtokrészt is megvásárolt. Az épület ma is látható formáját szintén ő építtethette ki az 1830-as években, azonban már egy jóval korábbi, 1798-as összeírás is megemlíti, mint a Rudnyánszky-vagyon harmincadik tételét. Ez egy Fő utcai kastélyról szól, mely klasszicista stílusban épült, oszlopos, félkész állapotban volt a felmerés idején. Itt lakott ekkoriban az intéző, magtárt, istállót és bormérést talált itt az erre járó utazó.

Mondbach halála után gyermekei örököltek, végül a Lukács család birtokába került a Fő utcai épület, amely a XIX. század második felében már angolkerttel is rendelkezett – ami látható az 1880-as kataszteri térképen is.

Az 1910-es években a kastély egy részvénytársaság tulajdonába került és a vállalat malmot épített az épületegyüttes udvarán. A malom gabona őrlése mellett áramot is termelt, megvilágítva a Fő utcát, valamint ellátva a templomot. A kastélyban az egyik részvényes lakott a családjával, emellett itt helyezték el az irodákat és az adminisztratív munkákat is itt végezték.

A II. világháborús bombázások idején a kastély pincéje óvóhely volt, az épületben a sebesülteket látták el, majd a háború után a szovjetek újra üzembe helyezték a malmot. Az államosítás után kerültek beszerelésre az elektromos gépek; az épületben találtuk az irodákat és az igazgató lakását. A malmot 2000-ben állították le végleg, az épületegyüttes azóta üresen áll.

Az egykori főtér

A Mondbach-kúria Dunapentele egykori főtere mellett terül el. Ezen a területen állt a Peretsényi György, birtokos gazda által a falunak adományozott Szentháromság szobor, mely egy időben a tér nevét is adta. A szobrot id. Havranek Antal, székesfehérvári kőfaragó mester készítette. 1891-ben állították fel és áldották meg. A későbbiekben a szobor körül kisebb parkot alakítottak ki, mely a búcsú előtti körmenet egyik fontos állomásává vált. 1926-ban került kibővítésre a terület: ásatások során előkerült római kori koporsókat helyeztek el a parkban. A II. világháború után a főtéren került felállításra a szovjet emlékmű. A Szentháromság szobor ekkor előbb a tér szélére, majd pedig mai helyére, a Szentháromság templom elé került.

                                                                                                                      Kronászt Margit

Ajánlott irodalom:

1. BalázsKároly: Képes levelezőlap lexikon. Somorja-Budapest, Méry Ratio Kiadó, 2006.
2. Bóna István: Dunapentele története a honfoglalástól a 19. század közepéig a már eddig is ismert, valamint újonnan bevont adatok alapján. Dunaújváros, Intercisa Múzeum, 1991.
3. Erős László: Képeslapok könyve. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1985.
4. Dunaújváros története. Szerk.: Erdős Ferenc – Pongrácz Zsuzsánna. Dunaújváros, Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata, 2000.
5. Farkas Gábor: Dunapentele története a kapitalizmus korában 1850-1950. In: Fejér megyei történeti évkönyv 9. Szerk.: Farkas Gábor. Székesfehérvár, Fejér Megyei Levéltár, 1975.
6. Kronászt Margit: Levelek a frontról – Babanits Margit és Takács Kálmán első világháborús képeslapváltása. In: Az Intercisa Múzeum évkönyve I.. Szerk.: Keszi Tamás. Dunaújváros, Intercisa Múzeum, 2016. 43-62.
7. Kronászt Margit: Miről mesélnek a képes levelezőlapok? – Képeslapváltás 40 év tükrében. Budapest, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2020. (Publikálatlan mesterképzéses szakdolgozat.)
8. Kronászt Margit: Képes levelezőlap történelem. Online elérhető: https://www.intercisamuzeum.hu/honapmutargya/2020-oktober-honap-mutargya--kepes-levelezolap-tortenelem, 2021. július 24.
9. Kronászt Margit: Nevezetességek dunapentelei képes levelezőlapokon – Az I. világháborús Bory emlékmű az iskola oldalfalán. Online elérhető: https://www.intercisamuzeum.hu/honapmutargya/2021-marcius-honap-mutargya--nevezetessegek-dunapentelei-kepes--levelezolapon--az-i-vilaghaborus-bory-emlekmu-az-iskola-oldalfalan, 2021. július 24.
10. Matussné Lendvai Márta – Pongrácz Zsuzsánna: Dunaújváros története képeslapokon. Dunaújváros, k.n., 2000.
11. Patterson, Dorothy W. – DeVries, Janet M.: Delray Beach. Charleston SC, Chicago IL, Portsmouth NH, San Francisco CA, USA, Arcadia Publishing, 2008. Online elérhető: https://books.google.hu/books?id=IwtzNY1VLLsC&printsec=frontcover&redir_esc=y#v=onepage&q&f=false, 2021. július 23.
12. Petercsák Tivadar: Képes levelezőlapok üdülésről, utazásról. In: História 5. évf. (1983.) 3. sz. 18-19. Online elérhető: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Historia_1983/?pg=89&layout=s, 2021. július 23.
13. Szabó Tamás: Pentele ezer éve. Dunaújváros, Penteléért Alapítvány, 2008.
14. Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon – Fejér megye kastélyai és kúriái. Budapest, Castellum Novum, 2002.
15. Greetings from the Smithsonian A Postcard History (A képeslapok története a Smithonian Institution Archives honlapján):https://siarchives.si.edu/history/featured-topics/postcard/postcard-history, 2021. július 23.
16. History of postcards: https://150yearsofpostcards.com/history, 2021. július 23.