Bronzkori fejpánt Dunaújvárosból
A múzeum állandó kiállításában, a bronzkori fémművességet bemutató tárlóban látható egy felöltöztetett próbababa, amelyiken a korszak ékszerviseletét mutatjuk be. A barna póthajban nehezen lehet észrevenni egy szintén barnás színű vékony fémszalagot, egy fejpántot. (1-2. kép) A tárgy a Duna-dűlői nagy temetőből került elő, az A/315. jelű sírból.
Miért fontos, mi van a fejünkön?
Az emberi kultúrában a fejnek különleges jelentősége van. Ez nem véletlen: arcuk alapján ismerjük fel az embereket, a fejen megtaláljuk valamennyi érzékszervet. Ezzel függhet össze az a világszerte elterjedt elképzelés, hogy az emberi lélek, vagy legalábbis az egyik emberi lélek a fejben lakik. A felegyenesedve járó ember feje ráadásul messziről látszik, akár nagyobb tömegben is könnyen észrevehető, ezért különösen alkalmas arra, hogy másoknak szóló üzeneteket közvetítsük vele.
Hogyan lehet üzenni a fejjel? Például a haj-, vagy szakállviselettel. A magyar paraszti kultúra is szabályozta, hogyan viselheti a haját a hajadon, és hogyan a férjes asszony. Ma egyre több olyan terület van Európában is, ahol bozontos szakállú emberek élnek, akik közé nem tanácsos miniszoknyás lányoknak egyedül bemerészkednie. A szakáll ebben az esetben egyértelmű üzenetet közöl azzal kapcsolatban is, hogy az illető mit gondol a nők jogairól. A fejfedő szintén kifejezheti az ember vallását (sábeszdekli), családi állapotát (menyasszonyi koszorú, kendő), vagy egyéb csoporthoz tartozását (fegyveres testületek fejfedői). A középkorban az oroszok egy török népet hívtak ’fekete süvegesnek’, az 1848-49-es szabadságharcban pedig a különleges bátorságot tanúsító alakulatokat nevezték ’vörössipkásoknak.’
Az első fejpántok
A különböző fejpántok, hajpántok a mai viseletnek is fontos részét képezik. Az első hasonló, fémből készült tárgyak már a Kr. e. 4. évezred első felében megjelentek a Közel-Keleten. A régészek görög eredetű kifejezéssel diadémának nevezik őket. Előfordulnak nők, férfiak és gyermekek sírjaiban. Alkalmasak voltak a kiemelkedő társadalmi helyzetnek, (3-4. kép) vagy annak jelzésére, hogy viselője valamelyik istennel áll speciális, szorosabb kapcsolatban. Akadnak olyan példányok, amelyeket valószínűleg kifejezetten a temetkezés céljára készítettek. (5. kép) A Kárpát-medencében a késő rézkortól (Kr. e. 3600-2700) fordulnak elő. A legelső, rézből készített példányt Vörsön találták. (6. kép) A korai bronzkortól (Kr. e. 2700-1900) egyre több leletet ismerünk. (7-8. kép) Többségüket beütögetett pontokkal díszítették.
Bronzkori diadémák Dunaújvárosból
Dunaújváros kiemelt jelentőségű lelőhely a diadémák szempontjából is. Több példányt ismerünk innen, amelyeket a középső bronzkorra (Kr. e. 1900-1400) kelteznek. Egyikük még a múlt század elején került több más sírlelettel együtt Németországba. (9. kép) Valószínűleg ezek a tárgyak is abból a Duna-dűlői temetőből származnak, amelyikben az 1950-es évek elején két másik diadémát is találtak. A B/33-as számú sírból előkerült töredéket szintén beütögetett pontok, és köralakú dudorok díszítik. (10. kép) Ez talán azoknak a vászoncsíkból készített fejpántoknak az emlékét őrzi, amelyekre díszítésként gömbszelet alakú bronzpitykéket varrtak fel. Hasonló díszítésű diadémot találtak Ócsán is egy kincsleletben. (11. kép) Ennek alsó szélét kettős lyuksor szegélyezi. Ezekbe talán szerves anyagból készült díszeket fűztek, amelyek a magyar Szent Korona díszeihez hasonlóan csüngtek le.
Az A/315. sír pödrött végű diadémájának díszítése ezekétől eltérő, egyedi motívumokból épül fel. (12-13. kép)
Kik hordták a didémákat?
A diadémák a Kárpát-medencében ritka leletnek számítanak, és általában női sírokból kerülnek elő. Olyan személyek hordhatták, akik kiemelkedtek a társadalom többi tagja közül, esetleg valamiféle vallási specialisták voltak. Újabban a fejpántok felületére beütögetett minták egy részét az ősi indoeurópai hitvilág szereplőivel azonosítják. (14. kép)
Keszi Tamás
régész
Irodalom:
Anatolia's Prologue: Kültepe Kanesh Karum. Assyrians in Istanbul. Editors: Fikri Kulakoğlu–Selmin Kangal. İstanbul, 2010.
Behrens, Gustav: Frühbronzezeitliche Gräber aus Ungarn. Prähistorische Zeitschrift 11—12 (1919—1920) 117-123.
Bóna István: Bronzkori övkapcsok és diadémák: adatok a középduna-medencei bronzkori viselethez. Archaeologiai Értesítő 86 (1959) 49-59.
Girić, Milorad: Mokrin. Nekropola ranog bronzanog doba. Mokrin. The early Bronze Age necropolis. Beograd, 1971.
Jelínek, Pavol–Valent, Dušan: Náboženské ikonografie v staršej dobe bronzovej. Religiöse Ikonographie während der älteren Bronzezeit. Annales Musei Nationalis Slovaci – Zborník Slovenského Národného Múzea CXIII (2019) 47-75.
Topál Judit: Bronzkori ékszerlelet Ócsáról. Archaeologiai Értesítő 100 (1973) 3-18.
Vranić, Svetlana: A Grave from the Early Bronze Age found at Šljunkara near Zemun. Starinar 42 (1991) 19–26.
Wygnańska, Zuzanna: Tracing the “diadem-wearers”: an inquiry into the meaning of simple-form head adornments from the Chalcolithic and Early Bronze Age in the Near East. Polish Archaeology in the Mediterranean 23/2 (2014) Special Studies: Beyond ornamentation. Jewelry as an Aspect of Material Culture in the Ancient Near East. Edited by A. Golani–Z. Wygnańska. 85-144.
