Muki, a Vidám Park vasparipája
Április hónap műtárgyának most nem egy tárgyat, hanem egy fényképet választottam. A fotón látható vonat nem más, mint Muki, a sztálinvárosi úttörővasút első kis mozdonya. Bár csak néhány évig teljesített szolgálatot, mára legendává vált, a városban szinte mindenki ismeri.
A 285 001 pályaszámú gőzmozdony 1894-ben épült a Berlin-drewitzi Orenstein&Koppel mozdonygyárban, a gyári megjelöléskor a 67-es gyári számot kapta. A 600 mm nyomtávolságú, eredetileg „B” tengelyelrendezésű szertartályos mozdony önsúlya 5,5 tonna, teljesítménye kb. 20 LE volt. A mozdony pályafutását gróf Almássy Dénes Gyulavár-Gyula közötti kisvasútján kezdte. A 20-as években a Magyar Föld Uradalom sarkadi üzemében dolgozott. 1942-ben a Rácz-féle kotróvállalatnál Miskolcon volt megtalálható, 1 pályaszámmal Muki néven. Az Ózdi Kohászati Üzemeknél 1955 februárjában 633 mm nyomtávon 39-es pályaszámon dolgozott, életkora és rossz műszaki állapota miatt üzemen kívül került. Elbontására nem került sor, nem sokkal ezután került Sztálinvárosba.
A sztálinvárosi úttörővasút megépítésnek gondolata először a városi tanács 1957. október 11-én hozott határozatában fogalmazódott meg. A nagyszabású fejlesztések egyik látványosságaként ekkor vetődött fel az úttörővasút megépítésének gondolata. Egy korabeli cikk szerint az ötlet már évekkel azelőtt felmerült, de megvalósítására az akkori zavaros politikai helyzetben nem volt lehetőség.
A sínpár vonalát az Út-, Vasúttervező Vállalat (ÚVATERV) tervezte, a megépítése viszont már társadalmi összefogáson alapult. A kivitelezésben főleg a helyi munkások és a KISZ-es fiatalok vették ki a részüket, ezenkívül pénzbeli hozzájárulással is segítették mai szóhasználattal élve, a projekt sikerességét. Ez volt az első ilyen nagyobb társadalmi munka. A vasút hídját a szovjet haderő műszaki alakulata építette fel. A helyi újság folyamatosan tudósított a történésekről. 1958 januárban arról számoltak be, hogy a város egész fiatalsága részt vesz a munkákban. Ekkor derült ki, hogy a kisvasút kocsijait a Muki névre hallgató gőzmozdony fogja majd húzni. Az Ózdon üzemen kívül helyezett mozdony vásárlás útján került a város tulajdonába. 1958 februárjában a Vasmű mozdonyjavítójába érkezett gőzös „fővizsgát”, szerkocsit és a tengelynyomás csökkentése miatt elöl hátul futókereket kapott. A felújítást, újjáalakítást végző ipari tanulók (MTH-s) és a KISZ fiatalok Szputnyik III-nak nevezték el a kis gőzöst.
A Sztálinvárosi Hírlap április 11-én visszafogott lelkesedéssel számolt be a munka megkezdéséről: „Szerdán délután négy órakor a Vidám Park bejáratánál megkezdődött az úttörővasút útvonalának földmunkája. Nem volt ünnepi beszéd, sem egyéb más ünnepi külsőség. Eljöttek a városi pártbizottság munkatársai, a tanács apparátus dolgozói, a Vasmű és a vasútállomás és más intézmények dolgozói. Ásót, lapátot, csákányt fogtak a kezükbe, és a kijelölt útszakaszon elkezdték a kisvasút útvonalának ásását. Vidáman, jókedvűen folyt a munka, mindenki úgy érezte, hogy egy kevés társadalmi munkával hozzájárult a gyermekeink örömére épülő úttörővasút elindításához.” A munkák gyorsan haladtak, hogy aztán három héttel később, május elsején ünnepélyes keretek között át tudják adni a mintegy fél kilométer hosszú szakaszt. Az avatást már nagyobb ünnepség vette körül, „…zászlók lengtek, s pirosnyakkendős úttörők díszőrséget álltak a régen várt álom, a szép úttörővasút előtt.” Csanádi György, a közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese az ünnepi beszéd után hivatalosan is átadta a gyerekeknek a vasutat. A kis mozdony hiányosságai hamar kiderültek: a széntüzelés miatti pernyeszórás káros volt az utasok ruházatára, a vezetőállás alá beépített futókerék a merev vezetés miatt gyakran kisiklott.
Az ünneplés után folytatódtak a munkálatok és megkezdődött a második 1200 méteres szakasz kiépítése. A cél az volt, hogy augusztus 20-ra a kisvasút immár teljes szakaszán közlekedjen, a Vidámparktól a Duna partja fölött található Ságvári-kilátóig.
A városi tanács 1959 januárjában rendelte meg a MÁVAG Mozdony-és Gépgyártól az akkor már 285 001 pályaszámú mozdony kazáncseréjét, olajtüzelésre való átalakítását és az elhasználódott gépészeti elemek javítását, cseréjét. A kazán olajtüzeléses kivitelben történő átalakítását a MÁVAG a mozdonyfelújítás során nem vállalta, ezért üzem közben a személykocsi mozdony felőli végén a keretre függesztett ponyva védte az utasokat a pernyeszórástól. Az indulás után egy évvel csatlakozott hozzá az Ezüstvonat, egy bányamozdonyból átalakított dízelmotoros szerelvény is, mely a nyomtávbővítés során hasonló sorsra jutott, mint a kis gőzös.
A könnyű építésű pálya a túlzott igénybevétel miatt hamar leromlott állapotba került, a mozdony kis teljesítménye miatt, mivel az egy személykocsiban kevés utast lehetett szállítani. A városi tanács 1962. május elsejére az úttörővasút nyomtávját 600 mm-ről 760 mm-re építette át, így Muki a vidámparki végállomás mellett került kiállításra. A parkban ezután már kicsiket és nagyokat Kispiri szállította a maga öt Weizer kocsijával.
A mozdony a vidám parki második kiállítási helyére a 80-as évek másik felében került. 2013 őszén Orosz Csaba alezredes, városi tűzoltóparancsnok kezdeményezésére a kis gőzöst felújították és teljes festés után a park sétányán, a Vasmű úti zöldsávban került kiállításra két 760 mm nyomtávolságú személykocsi és egy alakjelző társaságában.
Nagyné Hodik Mónika
Felhasznált irodalom és forrás:
Szemelvények a sztálinvárosi úttörővasút történetéből. In: Indóház 2013. március
Sztálinvárosi Hírlap 1957. nov 12., 1958. jan. 7., 14., febr. 7., 14., 28., ápr. 11., május 3., jún. 27., júl. 18., 29., aug. 5., 19.
