Római kori ezüst övcsat Dunaújvárosból

A közel 8 cm hosszú, áttört mintájú ezüst övcsat 2017 júliusában került elő Dunaújvárosban, megelőző feltáráson. Az egykori Intercisa szélén feltárt szeméttároló gödörből előkerült tárgy szinte teljesen ép, csak a vasból készült csattüske egy része hiányzik.

A csatkarika pelta (pajzs) formájú. A csattest karika felőli részén egy-egy íves bemetszés, illetve a csattest síkjából kiemelkedő, négyszeresen tagolt plasztikus dísz látható. A csattest nagy részét áttört dísz alkotja. Ennek egyik, a csatkarikához közelebb eső eleme egy pelta motívum, ebből kiindulva két szimmetrikus indadísz alkotja a csattest további részét. Az áttört mintát egy tengely osztja két részre, melyet díszítés tagol: a pelta motívumban kis rombusz és háromszög, az indák között egy áttört illetve egy teli rombusz. Két kör alakú díszítés is megfigyelhető rajta, ezek a csattest hátlapját rögzítő szegecsek, melyek előlapi kialakítása beleolvad a mintakincsbe. Ezek rögzítették az öv bőr részét is a csattesthez.

A karikához kampósan csatlakozik a hátlap, a kampót egy szegeccsel a csattesthez is rögzítették. A hátlapon látható egy átfúrt lyuk is, azonban ebben nincs szegecs, az előzőekkel ellentétben az előlapon sincs meg a helye.

A 2 cm széles bőrövhöz tartozó csatot férfi viselte egykor, késő római férfi sírokból rendszeresen kerülnek elő övre utaló leletek: csat, övveretek, szíjvégek.

A római kori fémanyagnak szerves részét képezik az áttört, leginkább bronzból készült tárgyak, több ilyen darab látható múzeumunk állandó kiállításában is, vannak köztük lószerszámveretek, valamint a katonaság fegyverzetét díszítő kard- és tőrhüvely-borítások is.

A díszítőelemként megjelenő pelta motívum gyakran feltűnik római kori viseleti tárgyakon, ismert ékszerekről, fibulákról, övveretekről és természetesen csatokról is. Ez utóbbiak esetében leginkább a csatkarikán alkalmazták, a legtöbb esetben ehhez egyszerű, díszítetlen csattest csatlakozik. Szép számmal vannak természetesen díszes, bronzból vagy akár ezüstből különböző technikákkal, köztük áttöréssel készített csattestek is, azonban ez a dunaújvárosi példány mindenképpen ritkaságnak, kiemelkedő leletnek számít, párhuzama nagyon kevés van. Tulajdonosa Intercisa rangosabb katonái vagy módosabb lakói közé tartozhatott. Az, hogy a könnyen megjavítható, anyagánál fogva is értékes ezüst csat miért került a szemétbe, sok tűnődésre adhat okot, de örök talány marad.

Felhasznált irodalom:

Sellye Ilona: Adatok az arrabonai fémművességhez. Arrabona (1970) 69-82.

Sellye Ilona: Az aquincumi áttört hüvelyű kard és tőrhüvelyborítások. Budapest Régiségei XXIII. (1973) 129-143.

Sey Nikolett: A pannoniai rómi kori bronzművesség műhelykérdései. Doktori disszertáció 2013. http://doktori.btk.elte.hu/hist/seynikoletta/diss.pdf (2018. 11. 30.)