Intercisa Múzeum Dunaújváros

December hónap műtárgyának egy igazán érdekes darabot választottam. A cikkben tárgyalt tárgy egy zsebóra a századfordulót követő évekből, mely a Történeti Gyűjteményben található. A 87.41.1. leltári számot viselő óra ajándékozás útján került a gyűjteménybe 1987-ben. Származási idejét 1905 körülire tehetjük. Doxa gyártmányú, gazdagon díszített óra, ezüst tokban, kronométerrel, mely a másodperceket számlálja. Szerkezete mechanikus, mutatói hiánytalanok. Zsebórákat a férfiak viseltek.

Hátulján hajósokat ábrázoló dombormű található, átmérője 70 milliméter, felhúzóval együtt a tok átmérője 104 milliméter. Állapota korának megfelelő, a dombormű teteje, valamint a felhúzó kissé kopott. Az óraszerkezet szépen kidolgozott, hibátlan. Ajándékozója egy régi pentelei család egyik leszármazottja volt.

Hátlapját felnyitva a belső fedélen a következő felirattal találkozunk:

„Medaille D’Or Milan 1906.

DOXA.

Hors Concours.

Liége 1906.”

A belső fedél másik oldalán 12-es, 550318-as és 21-es beütések láthatók. (Ebből az 550318-as szám valószínűleg a tok száma.) Az óraszerkezet peremén 21-es beütés van, a szerkezeten szintén szerepel a gyártó, DOXA, felirat.

Az óra üvegburával fedett, számlapja valószínűleg festett porcelán.

A Doxa típusú órák gyártásának történetéről:

Több mint 120 éve, 1899-ben Georges Ducommon, órakészítő mester alapította a Doxa első műhelyét. Ducommont már fiatal korától foglalkoztatták az órák, előbb inasnak állt, majd nem egészen 21 évesen nyitotta meg önálló műhelyét. Otthonosan mozgott az órakészítés minden területén, emellett törekedett a vásárlóival való minél személyesebb kapcsolat kialakítására is. Sokat tervezett, és ennek 1905-ben Liégé-ben, majd az 1906-ban Milánóban rendezett világkiállításokon beérett a gyümölcse. Mindkét városból aranyéremmel távozott. A márkanevet véglegesen 1910-ben védette le. Ducommon 1936-ban halt meg, a céget veje, Jacques Nardin vette át, aki szintén híres órás család leszármazottja volt, és tovább fejlesztette apósa óráit.

A gyár az első órakészítők között volt, akik felismerték a reklámoknak a vásárlásra gyakorolt hatását, így már az 1920-as évek közepétől igyekezetek ezek segítségével is megszólítani a vásárlókat. A XX. század első felében egyre jobban elterjedtek a Doxa órák, majd az 1950-es évekre már mind Európában, mind a Távol-Keleten ezek voltak a legnépszerűbbek. Az 1960-as években indult az Amerikai Egyesült Államokban is hódító útjára a Doxa – szintén sikerrel. Elismertségét mutatják a következő adatok:

- a Svájcban rendezett 1954-es labdarugó világbajnokságot a német válogatott nyerte meg, amelynek minden tagja megkapta a külön erre az alkalomra készített Doxa aranyórát.

- 1967-ben mutatta be a cég az első búvárórát, mely hamarosan nagy népszerűségre tett szert és kultusztárggyá vált a búvárok között.

Később Henry, majd Marcel Aubry vették át a Le Locle-ban alapított Doxa óragyárat. 1997-ben a cég magánkézbe került a Jenny család kezébe.

A típusra jellemző, hogy különböző hátlapokkal készült (pl. vadászaton lovas hajtót ábrázoló hátlapos, de aukciós oldalakon többfélébe is belefuthatunk). Szintén elmondható ezekről az órákról, hogy több átmérővel készültek – kisebb vagy nagyobb –, mint a cikkben bemutatott darabé. Az órák kialakításában is vannak eltérések: vannak olyanok, melyek aranyozott mutatókkal rendelkeznek, illetve készültek olyanok is, melyeknek a tokja volt aranyozott.

A Doxa órák a mai napig ismertek és elismertek.

Kronászt Margit

történész

Felhasznált források: