Ebben a hónapban egy, az intézmény Történeti Gyűjteményében őrzött dokumentumra esett a választás, mint hónap műtárgya. A dokumentum 1982-ben ajándékként került az intézmény tulajdonába, I. világháborús relikvia. A kérdéses dokumentum a következő címet viseli: „Hazatért hadifoglyok Bemutató lapja és egyszersmint Leszerelési igazolványa”. Az irat nyomdai termék, a Központi Sajtóvállalat Pallas nyomdája készíttette. Tulajdonosa az 1895-ös, dunapentelei születésű Falusi István. Az iratot 1921. augusztus 30-án állították ki részére. Az előlapon a tulajdonos adatai szerepelnek: neve, születési helye és ideje, de katonai adatai is. Utóbbiak között feltüntetik, hogy mikor és mely alakulatba sorozták be, mikor esett fogságba, mely hadifogolytáborban tartózkodott és onnan mikor szabadult. Feltüntetésre került, hogy használható vagy használhatatlan ruhában érkezett-e, kapott-e ruhaneműt, segélyt és milyen formában, valamint, hogy leszerelése után hol kíván tartózkodni. A megjegyzés rovatban pecséttel szerepel a következő: „Leszerelendő, otthonába küldendő”.  A hátoldal felirata szerint, az okmány tulajdonosa egyszeri térítésmentes vasúti utazásra jogosult, az előlapon megjelölt tartózkodási helyre, valamint egy vasúti étkezőben egy alaklommal térítésmentesen étkezhet. Ezek igénybe vételét feljegyzésekkel tanúsítják. Szintén a hátoldalon került elhelyezésre a következő pecsét: „Egészséges, fertőzésmentes, katonai ellátásra igényt nem emelhet.” Az irat sárgult, sarkai behajtottak, szélei néhol szakadozottak, de összességében viszonylag jó állapotú a restaurálásnak köszönhetően.

Több okból is fontos lehet egy ilyen tárgy bemutatása. Az egyik legfontosabb, hogy 2018-ban ünnepeljük az I. világháború lezárásának centenáriumát, a másik pedig, hogy Dunapenteléről és a környékbeli településekről is többeket soroztak be, kerültek esetleg fogságba és akadt olyan katona is, aki elesett – gondoljunk csak az óvárosi iskola falán található Bory Jenő által készített I. világháborús emlékműre.

Az Osztrák-Magyar Monarchia a Nagy Háború előtt évtizedekig nem viselt igazi háborút, így katonái közül sokan nem is tudták, hogy a csatatereken mivel fognak szembesülni. Aki gyakorlati tapasztalatból be tudott számolni az újoncoknak, az tapasztalatait például az 1866-os porosz-osztrák háborúban szerezte, így a Nagy Háborúban már csak tanáccsal tudott szolgálni. Mindemellett eltelt közel fél évszázad, amely alatt a technika és a világ rengeteget változott, így ezzel is meg kellett birkózniuk a harctérre vonulóknak.

A háború hatalmas áldozatokat követelt minden érintett nemzettől. Több millió katona vesztette életét, emellett rengeteg volt a sebesültek száma és sokan egész életre szóló, maradandó sebeket szereztek. A harctéri halálesetek mellett a háború a civilek életét sem kímélte, ráadásul 1918-1919-ben a már egyébként is megtépázott kontinensen spanyolnátha-járvány söpört végig, amely szintén milliós nagyságrendben vitt el emberéleteket. A túlélők – háború és járvány egyaránt – lelkileg is hatalmas megterheléssel voltak kénytelen folytatni életüket, mely azonban már korántsem a korábban megszokott rendszerben zajlott. A háború hatalmas anyagi károkat okozott: a termőföldek minősége leromlott, az állatállomány jelentős károkat szenvedett, a korábban kiépített utak/vasútok elpusztultak vagy jelentős károkat szenvedtek, ahogy a gyárak, üzemek is és az európai gazdaság teljesen kizökkent korábbi működési menetéből.

A most bemutatott tárgy bizonyítja, hogy a háború és a hadifogság borzalmai és a megváltozott körülmények ellenére volt lehetőség a visszatérésre és az újrakezdésre.

Források:

1. http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1866_junius_14_kirobban_a_porosz_osztrak_haboru, 2018. március 26.

2. http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1914_julius_28_kirobban_az_elso_vilaghaboru/, 2018. március 26.

3. http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/2001/25het/tortenelem/tori25.html, 2018. március 26.