Intercisa Múzeum Dunaújváros

2017. MÁRCIUS HÓNAP MŰTÁRGYA - NEMZETŐR DANDÁRTÁBORNOKI FÉRFI EGYENRUHA

Március hónap műtárgyának egy igazán rendhagyó és látványos darabot választottam, mely 2017 februárjában került az intézmény történeti gyűjteményébe, ajándékozás útján. Rendhagyó, mert nemcsak a tárgy meséli el nekünk történetét, nemcsak a szakirodalom beszél a témáról, hanem a bevezetés után az ajándékozó veszi át a szót és mondja el nekünk személyes emlékeit és történeteit.

A tárgy egy nemzetőr dandártábornoki férfi egyenruha a megkapott kitüntetésekkel és azok igazolványaival együtt; nevezetesen pedig vitéz Jedovszky Zoltán, dandártábornok viselte. Az ajándékozó, felesége, Eszti néni volt. Magáról a ruháról érdemes még tudni, hogy ez egy díszegyenruha (zubbony és nadrág), kitűnő állapotban. Több fényképet is kölcsönkaptunk, így ezeket használva, rekonstruálni tudjuk némiképp a nemzetőrök életét az 1990-es években.

Fontos arról szót ejteni, hogy kik is voltak azok a nemzetőrök és, hogy mikor és miért jött létre a szervezet?

Már az 1848-as forradalomban alakítottak Nemzetőrséget, majd a Károlyi-kormány legitimnek ismerte el és 1956-ban az 1848-as hagyományt kívánták felszínre hozni – ezt mutatja a 12 és 16 pont közötti hasonlóság is például. Az 1956-os Nemzetőrség 1956. okt. 30-án alakult meg, Király Béla vezetésével, helyettese Kopácsi Sándor lett. A megalakulás hivatalos időpontja 1956. okt. 31-e volt, helyszíne pedig a Maléter Pál vezette Kilián-laktanya. A szervezet célja volt, hogy biztosítsa a rendet és a Nagy Imre-kormány támasza legyen.

Tagjai között voltak rendőrök és felkelők egyaránt (már az alakuláskor jelen volt pl. Angyal István vagy Pongrátz Gergely felkelő parancsnok is). Nov. 1-jén kezdődött a járőrözés, a csapatok pedig egy katonából, egy rendőrből és egy felkelőből álltak általában. Nov. 4-én a szovjetek megkezdték az ország megszállását; Király Béla tűzparancsot kért Nagy Imrétől, amit azonban nem kapott meg. Reálisan látták azt, hogy mekkora fölénnyel néznek szembe és csak felesleges vérontást hozna a tűzparancs. (De – mint azt tudjuk – a felkelők anélkül a tűzparancs nélkül is felvették a harcot a szovjet tankokkal, de csak Molotov-koktélok és kiskaliberű géppuskák álltak a rendelkezésükre, így nem tudtak igazán nagy kárt okozni bennük).

Ahogy a történelemkönyvekből tudjuk, a forradalom rohamosan terjedt el vidéken, kisebb-nagyobb városokban egyaránt, így Sztálinvárosban is. Eszti néni elmesélte, hogy férje 1956-ban sofőr volt, látta amint a Vasműtől elhúzzák a vörös csillagot a rendőrségig, ahol fegyvert kért a tömeg, majd miután nem kapott átvonult a Bartók előtt tartott gyűlésre. Eszti néni arra nem tért ki, hogy férje vezetett-e vagy, hogy milyen szerepet vállalt az eseményben, mindössze annyit mondott, hogy ott volt a Bartók előtt, majd elment Dunaföldvárra is, de onnan tovább Budapestre már nem. Emlékszik az október 25.-i napra is, mikor a laktanya előtt sor került az első nagy véres összecsapásra, de közelebbi emlékeiről nem beszélt.

Férje a forradalom leverése után öt hónapig napszámban dolgozott – egy kollégája helyett mondott fel – majd buszsofőrként helyezkedett el.

Eszti néni úgy emlékszik először talán 1989-ben voltak nemzetőr találkozón. A szervezetbe jelentkezés útján lehetett bekerülni – így kerültek be ők is a Klapka György Dunaújvárosi Nemzetőr Zászlóaljba. Elmondta, hogy az 1990-es években rendszeresen jártak találkozókra, valamint koszorúzásokra. Ebből az időszakból származik a cikk elején említett egyenruha is, így bővebben ezekre az évekre kívánok kitérni. Eszti néni elmondta, hogy ekkoriban nem mindenkinek volt egyenruhája, minden nemzetőrnek magának kellett megcsináltatnia, azonban sokaknak nem telt rá. Arra vonatkozó szabályzat nem volt, hogy milyen egyenruhát kell viselniük, mindössze ajánlást kaptak rá (az egyenruhának a Bocskai-egyenruha stílusát kellett megidéznie).

Eszti néni elmesélte, hogy nemzetőrnek lenni az 1990-es években már leginkább arról szólt, hogy megemlékezésekre és koszorúzásokra jártak, valamint rendszeresen találkozókat szerveztek, ahol változatos témákról volt szó, de ugyanakkor megünnepelték együtt a karácsonyt vagy egy tag névnapját is. A találkozóknak városunkban több hely is otthont adott, Eszti néni pedig kiemelte a Horgásztanyát, ahol számtalan alkalommal volt rendezvényük. Ahogy elmondta ilyenkor a férfiak halászlét főztek, az asszonyok pedig házi készítésű kókuszos süteményekkel kedveskedtek a többieknek. Így történt ez 1996 körül is, amikor Király Béla és Kajtár Imre meglátogatta a helyi szervezetet. A találkozókra az ország számos pontjáról érkeztek nemzetőrök.

Nemzetőrként férjével sok helyen jártak az országban: Kaposváron, Kecskeméten, Zsámbékon, Székesfehérváron. Budapesten a 301-es parcellában rendszeresen megemlékezett a helyi szervezet; de 1993-ban felkérésre meglátogatták Bicskén a II. világháborús Wiking-hadosztály emlékművét is, amelyre németországi látogatók kérték fel őket.

1999. október 2-án őt is és férjét is, vitéz Holl Ferenc főkapitány avatta vitézzé Budapesten a Vajdahunyad várában. 2000-ig jártak férjével rendszeresen találkozókra, ezután betegség miatt kénytelenek voltak távol maradni. Vitéz Jedovszky Zoltán 2005-ben 79 éves korában hunyt el, emlékét felesége őrzi.

Eszti néni elmondta azt is, hogy a helyi nemzetőrök szervezete 2001-2002 körül oszlott fel, ahogy ő fogalmazott: „Elment Székesfehérvárra.” Ennek legfőbb oka az volt, hogy nem voltak új tagok. A helyi csoportnak több zászlója is volt, ezek szintén a megyeszékhelyre kerülhettek, de Eszti néni nem tudta pontosan megmondani.

Eszti néni szívesen emlékszik vissza a nemzetőrként töltött évekre, szép emlékeket őriz magában, és mint mondja „Jó világ volt akkoriban! Sok emberrel találkoztam.” Az akkori nemzetőrök közül ma már csak néhányan élnek, mindenki a 80. életév felett jár.

2000-ben alapították meg Dunaújvárosban a Magyar Nemzetőrség Országos Főparancsnokságát, 2003 márciusában avatták fel a Dunamenti Magyar Nemzetőrség zászlaját. Napjainkra újra feltámasztották a nemzetőr hagyományokat, a helyi szervezetek a polgárőrséggel együttműködve végzik feladatukat.

Kronászt Margit

Források:

Jedovszky Zoltánné visszaemlékezése. Gyűjtötte: Intercisa Múzeum (Kronászt Margit), 2017.
http://mno.hu/migr/az-1956os-forradalom-es-a-nemzetorseg-866894, 2017. február 16.
Horváth Miklós: A nemzetőrség szervezése és felállítása 1956-ban.

Online: http://epa.oszk.hu/00000/00018/00022/pdf/hk2.pdf, 2017. február 16.