Karoling-kori szíjfüggesztő veret Dunaújvárosból

1968. január 24-én Dunaújvárosban a Radiátorgyár (ma a Vasmű területe) bővítése során emberi csontok kerültek elő. A honfoglaláskori kislány sírját B. Vágó Eszter tárta fel. Jelentőségét többek között az adta, hogy ez volt az első hitelesen feltárt honfoglaláskori sír nem csak Dunaújvárosban, hanem az egész Dunaújvárosi járás területén is. A temetkezés közelében más sírok nem kerültek elő, csak a kislányt temették ide egykor.

A 8-10 éves kislány csontjai rossz állapotban maradtak meg. A nyakába a temetés előtt üveggyöngyökből álló nyakláncot akasztottak, melyen a hónap műtárgyául választott bronzból öntött aranyozott dísz függött. Nyaka és mellkasa környékén aranyozott bronzlemezeket találtak, melyeken felerősítésre szolgáló lyukak voltak, minden bizonnyal a ruhát díszíthették egykoron. Szintén a mellkasán volt két ezüst csüngő. Egykori ruhájának ujját aranyozott bronzpánt fogta le. Jobb combja mellé helyezték a túlvilágra szánt élelmet egy szürkésbarna cserépedényben.

Hogy a másvilágon ne maradjon ló nélkül, lábánál elhelyezték lovának koponyáját, szájában zablával, lábszárcsontjait és bőrét. A szaknyelv ezt részleges lovas temetkezésnek hívja. A honfoglaló magyarok elképzelése szerint ennyi elég volt ahhoz, hogy a ló a túlvilágon teljes épségében feltámadva szolgálja tovább gazdáját.

A sírban talált, a nyaklánc részét képező függő ritka leletnek számít a Kárpát-medencében. Az eredetileg szíjfüggesztőnek készült tárgy végei erősen kopottak, négyszögletes, bordázott részét négy spirális tagolja. Az ovális tagot kettős bordák kereszt alakban négy részre osztják, a részek mindegyikében egy-egy spirális dísz látható. A három, felerősítésre szolgáló kör alakú fülecskék egyike törött. Felülete eredetileg gazdagon aranyozott volt. Ez tűzaranyozással történt, melynek során a megfelelően előkészített felületre aranyamalgámot vittek fel, ezt hevíteni kezdték, ennek hatására a higany elpárolgott, az arany pedig megtapadt a felületen. Az aranyozásnak ma már csak nyomai láthatók. A veret hátlapja sima, csak az ovális elem középső része bemélyedő.

Formája és díszítése alapján tudjuk, hogy a tárgyat nem a honfoglaló magyarok ötvösei készítették, a IX – X. században készülhetett a Karoling Birodalomban. Egyike azon kevés Karoling-kori kisleletnek, mely a honfoglalók zsákmányaként kerülhetett a Kárpát-medencébe. Az ily módon hozzánk került leletek többfélék, vannak köztük másodlagosan felhasznált aranyozott bronz veretek, különböző, viselethez tartozó tárgyak, például csatok, valamint ékszerek, gemmák is.  A dunaújvárosihoz hasonló szíjfüggesztő veret csak egy került elő Magyarország területéről, Rábacsanak-Vasútsoron, ugyancsak női sírban találták, ez a tárgy azonban sajnos közöletlen.

A veretet feltehetően a kislány valamelyik férfi rokona, talán édesapja hozta magával egyik nyugatáeurópai kalandozó hadjáratról. Eredeti funkciója helyett azonban új értelmezért kapott használati módja. Az átlagos honfoglaláskori tárgyak között ritkaságnak, különlegesnek számító veret a kislány viseletének részét képező nyaklánc díszévé vált és temették el vele halálakor.