Január hónap műtárgya nem egy tárgy, hanem egy tárgytípus, a cikádafibulák. A fibula nem más, mint ruhakapcsoló tű, a cikáda rovar alakú díszek gyűjtőneve. Egyaránt cikáda névvel illetik a kabóca, méh, légy vagy sáska lakú tárgyakat.
Cikádák számos kultúrkörből ismertek, az ókori görögöknél a konty megerősítéséhez használtak, az antik görög források az elnevezéshez is hozzájárultak. Ábrázolásaik ismertek Egyiptomból, Elő-Ázsiából és Kínából is. A rómaiaknál nem csak használati és viseleti tárgyakon, hanem falfestményeken is megtalálhatók. Ábrázolási formájuk tehát meglehetősen széleskörű, a cikádafibulák tulajdonképpen egy speciális csoportot képviselnek ezek között. Természetesen a cikádafibulák megjelenési formája sem egységes, egyszerre több változatuk is használatban volt azokban a korszakokban is, amelyekben viselték őket.
Különböző típusú cikádafibulák már a római korból (1-5. század) is ismertek Magyarország területéről, mind a Dunántúlról, Pannoniából, mind a Dunától keletre élő szarmaták leletanyagából, bár utóbbiak egy része pannoniai eredetű.
Az 5. században, a hunok megjelenésével újabb cikáda típusok jelennek meg a régészeti anyagban, eredetüket a Fekete-tenger – Kaukázus vidékére tehetjük. Az újabb formák mellett új technikával is készülhettek, megjelentek az ékkövekkel díszített darabok.
Az Intercisa Múzeum gyűjteményében egyaránt találhatók római- és népvándorlás kori cikádafibulák, ezek közül most néhány példányt mutatunk be.
- Ezüstözött bronz cikádafibula Mezőfalva környékéről. A fej részének vége letört, de megmaradtak (egyik teljesen, másik részben) a fej két oldalán kidülledő szemek. Ezek mellett rézsútos bevésések látható, melyek feltehetően a fej végénél összeértek. A fejet 4 bevágás választja el a testtől. A portohot a két szárnytól két bevésés különíti el, a szárnyak végei letörtek. Hátlapja sima, a tűszerkezet szinte teljesen hiányzik, csak a fej részénél maradt meg egy kis darab. H: 5,48 cm, sz.: 1,89 cm, v. : 0,34 cm. Leltározatlan.
- Bronz cikádafibula Mezőfalva környékéről. Erősen töredékes, feje valamint testének nagy része hiányzik, csak egyik szárnya ép. A potrohot és a szárnyakat bevésés választja el egymástól. Hátlapján a vasból készült tűszerkezet egy része megmaradt. H.:4,32 cm, sz.: 1,66 cm, v.: 0,31 cm. Leltározatlan.
- Ezüstből öntött cikádafibula pár. H: 3,95 illetve 3,85 cm, Sz.: 2,1 cm, V: 1,3 cm illetve 0,9 cm. Fejük kettős kúpos, egyik fejéhez kétszeresen tagolt orr csatlakozik, nyaka háromszorosan tagolt, ehhez csatlakozik a háromfelé ágazó test, középen a potroh, két oldalt a két szárny látható. A másik fibula annyiban különbözik az előzőtől, hogy az orr része háromszorosan tagolt a nyaka pedig kétszeresen. A potroh és a szárnyak vége lekerekített. Leltári szám: 75.8.1-2.
A három példány közül az első kettő, szórványleletként múzeumunkba került darab a római korra keltezhető, hasonlóságuk egyértelmű. A harmadik egy hunkori kislány sírjából származik, jól láthatóan más formát mutat, mint a római koriak. A különböző korszakból származó fibulák jól láthatóan mégis egyeznek abban, hogy valamilyen rovart ábrázolnak.
Buza Andrea
régész
Felhasznált irodalom:
Bóna István: A hunok és nagykirályaik. Budapest, 1993. 181-182., 225.
Kisné Cseh Julianna – Prohászka Péter: „Cikádafibulák” a tatai Kuny Domonkos Múzeum gyűjteményéből. Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9. (2002.) 113-140.
Keszi Tamás: Cikádafibulák. 125 év 125 tárgy. Válogatás a Fejér Megyei Múzeumok gyűjteményeiből. Székesfehérvár, 1998. 64.
Masek Zsófia: Cikádafibulás szarmata sír Rákóczifalváról. Communicationes Archaeologicae Hungraiae. 2010-213. 101-122.
Visy Zsolt: 5. századi sír Intercisában. Archaeologiai Értesítő 108. (1981.) 211-217.
