„Igazságos”, vagyis I. Mátyás, a törökverő Hunyadi János fia 1458-ban lett magyar király, és viszonylag hosszú ideig, 32 éven keresztül ülhetett a trónuson. Uralkodása során az adó- és pénzügyeket is megreformálta. Utóbbi része volt az is, hogy Ernuszt János kincstartó javaslatára új, értékálló pénzt veretett Zsigmond király pénzeinek a mintájára. Az Intercisa Múzeum gyűjteményéhez tartozó példányok lelőhelyét nem ismerjük, magángyűjteményből kerültek az intézmény birtokába.
A jó minőségű denárokból 100 darab ért 1 aranyat. A denárok előlapjára az uralkodó címerpajzsa került, ennek negyedeiben az Árpádok hétszer vágott címere, a kettős kereszt, a cseh oroszlán és a dalmát leopárdfők kaptak helyet. A szívpajzsra a Hunyadiak hollója került. Köriratként a ’Moneta Matthie Regis Vngarie’ szöveg valamelyik rövidített változata került. A latin szöveg magyar jelentése: ’Magyarország királyának, Mátyásnak a pénze’. A hátlapot Magyarország védőszentjének, a Mátyás által különösen tisztelt Szűz Máriának és a gyermek Jézusnak a képe díszítette. Körirata is ennek megfelelő volt: ’Patrona Vngarie’, vagyis ’Magyarország patrónája’. II. Ulászló és II. Lajos idején ezeket a madonnás vereteket tovább készítették, közülük kerülnek ki legszebb középkori pénzeink.
A pénzeket az ó- és középkorban még kézzel verték. A fémlemezt kalapálással alakították a megfelelő vastagságúra. Ebből ollóval vágták ki azokat a meghatározott méretű és súlyú, kerek darabkákat, amelyekre ráverték az éremképeket. A verőtövekbe ötvösök vésték bele a kiválasztott szöveg és kép tükörképét. Az alsó verőtövet fatönkbe erősítették, erre került a fémlemez. A felső verőtövet puszta kézzel, vagy fogóval tartotta a mester, és kalapácsával jókorát ütött rá. A verés nem mindig volt sikeres: ha a verőtő elcsúszott, ismétlésre lehetett szükség. Az ilyen „kétszer vert” érmék könnyen felismerhetők arról, hogy az érmekép elcsúszott, „szellemképes” lett. A múzeum gyűjteményében lévő példányok között ilyenre is akad példa.
A pénzforgalomnak több éremre volt szüksége, mint amit egyetlen verőtőpárral elő lehetett állítani, ráadásul a kopott verőtöveket időnként cserélni is kellett. Ezért egyszerre több verőtövet készítettek ugyanannak az érmetípusnak az előállításához. Ezek apró részletekben eltérnek egymástól. Minden országban több pénzverde működött, ezek pedig apró verdejegyekkel különböztették meg a náluk készült érméket a többitől. Magyarországon a legjelentősebb pénzverde Körmöcbányán működött, de fontosak voltak a budai, kassai, nagybányai és nagyszebeni műhelyek is. Arra is volt példa, hogy nyugati hadjáratai során külföldi pénzverdékben is készültek pénzek a katonai költségek fedezésére.
A pénzek nemcsak a korabeli embereknek voltak fontosak, az ásatásokon talált példányoknak a mai kutatók is hasznát veszik. Ha ismerjük a pénz kibocsátójának személyét és uralkodásának idejét, akkor könnyen megállapíthatjuk az egyes régészeti jelenségek (sírok, épületek) korát. Persze azt is fontos figyelembe venni, hogy mennyi ideig lehetett forgalomban a pénz, és mikor került a földbe. Minél tovább vándorolt erszényről erszényre, annál inkább elkoptak a feliratok és ábrák.
Keszi Tamás
Irodalom:
Huszár, Lajos: Münzkatalog Ungarn von 1000 bis Heute. Budapest–München, 1979.
Pallos Lajos–Torbágyi Melinda–Tóth Csaba: A magyar pénz története. A kezdetektől napjainkig. Budapest, 2012.
