1964-ben Dunaújváros-Temető utcában került elő egy, a XVI-XVII. századra keltezhető, rangos női halott sírja, melyben a feltáró régész 5 hajtűt talált. Az öt tű közül négy aranyozott ezüst, egy pedig ezüst. Az aranyozottak közül három fejének díszítése hasonló, középen széles hornyolással tagolt, több helyen kerek
lyukkal áttört gömbforma. A gömb fölötti részen mindegyiken eredetileg egy-egy kis sárgás gyöngy volt, ezek közül egyik már erősen kopott, törött. A tűk hossza: 8,95, 9,64, 9,57 cm. A negyedik aranyozott tű feje liliom alakú, a liliom középen áttört, gömbölyű, vörös kővel díszített. Hossza 11,2 cm. Az ötödik tű az összes közül a legdíszesebb. Tűrésze bronzból, gömb alakú feje ezüstből készült. A gömb hasán két vékony, filigrándísz fut körbe. A gömb alján és tetején egymás mellett négy-négy, vékony filigrándróttal keretezett kör alakú dísz látható, melyekben - a gömb alján lévőknél alul, a tetején lévőknél felül -, még kisebb, filigrándróttal keretezett kör látható. A körökben eredetileg zománcdísz volt, a megmaradt nyomok alapján felváltva zöld és bordó. A nagyobb kör alakú díszek között is látható egy-egy, összesen négy-négy kis kör alakú, eredetileg zománcberakást tartalmazó dísz, ez ma már csak háromban látható, ezek sötét színűek, eredetileg bordók lehettek. A gömb feje kissé töredezett. A díszes gömb felett, a tű lezárásaként egy kisebb ezüst gömb látható.
Hossza 10,15 cm. Gömb átmérője 1,35 cm. Leltározatlanok.
lyukkal áttört gömbforma. A gömb fölötti részen mindegyiken eredetileg egy-egy kis sárgás gyöngy volt, ezek közül egyik már erősen kopott, törött. A tűk hossza: 8,95, 9,64, 9,57 cm. A negyedik aranyozott tű feje liliom alakú, a liliom középen áttört, gömbölyű, vörös kővel díszített. Hossza 11,2 cm. Az ötödik tű az összes közül a legdíszesebb. Tűrésze bronzból, gömb alakú feje ezüstből készült. A gömb hasán két vékony, filigrándísz fut körbe. A gömb alján és tetején egymás mellett négy-négy, vékony filigrándróttal keretezett kör alakú dísz látható, melyekben - a gömb alján lévőknél alul, a tetején lévőknél felül -, még kisebb, filigrándróttal keretezett kör látható. A körökben eredetileg zománcdísz volt, a megmaradt nyomok alapján felváltva zöld és bordó. A nagyobb kör alakú díszek között is látható egy-egy, összesen négy-négy kis kör alakú, eredetileg zománcberakást tartalmazó dísz, ez ma már csak háromban látható, ezek sötét színűek, eredetileg bordók lehettek. A gömb feje kissé töredezett. A díszes gömb felett, a tű lezárásaként egy kisebb ezüst gömb látható.
Hossza 10,15 cm. Gömb átmérője 1,35 cm. Leltározatlanok.
A XVI-XVII. századi temetőkből máshonnan is ismertek hajtűk, viszonylag nagy számban kerülnek elő. Az egyszerűbbek bronzból készültek, üveggyönggyel díszítettek, de vannak díszesebb példányok is, nemesfémből, filigrándíszítéssel, ékkővel. Előfordul, hogy egy-egy sírból egyszerű és díszes, nemesfémből készült tűk vegyesen kerülnek elő. Keltezésükre támpont az 1882-ben előkerült Bánffyhunyadi kincslelet, melyben nem csak díszes tűk voltak, hanem Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1622-ben és 1625-ben vert pénzei is.
Ezen tűk másik elnevezése a rezgőtű, mely a díszesebb tűkön lévő kis csüngődíszek mozgásáról kapta a nevét, a dunaújvárosi tűkön ilyen rezgők nem voltak.
Főúri asszonyok hozomány- és hagyatéklistáiban rendszeresen szerepelnek tűk illetve hajtűk.
Bécsy Mihályné 1644. december 20-án kelt hagyatékában „Két hajtekerő ezüst tő” kerül említésre. Woiszka Ilona Krisztina hozományában 1647. augusztus 26-án: „Két főbe való köves tő, egy gyémántos rubintos, másik safiros és smaragd vagyon benne.” Báró Eszterházy Ilona hagyatékában 1651. szeptember 26-án: „Egy ezüstös hajtű, kinek az közepiben egy késmárki gyémánt.” „Egy ezüst aranyozott hajtű, kinek az végében egy rózsa, kiben van 12 apró rubint közepette egy smaragdus.” Gróf Illyésházi Katalin drágaságainak 1656-ban írt leltárában „Dimántos hajtő, abban van dimánt 25. Másik hajtű, melyben van dimánt 9, közepiben smaragd kék 1, öreg gyöngy 3, rubint 1.” Divék-Újfalussy Zsuzsanna hozományai között 1671. február 8-án szerepel „Egy gyémántos tű, melyben vagyon gyémánt No. 10, gyöngyszem No. egy.” Lórántffy Katalin ingóságai. 1626. június 13-án említésre kerül „Egy aranyas tű.” Bár itt nincs a hajtű hangsúlyozva, a felsorolásban kettővel ezelőtt egy pártaövecskét említenek utána pedig „Egy néhány darab hajtekerő pántlika.” szerepel, így a szövegkörnyezetből feltételezhető, hogy hajtűről van szó.
A főúri osztály viselete megjelenik a polgárság illetve parasztság viseletében is, ők azonban kevésbé értékes anyagból, bronzból vagy akár fából készült tűket használtak. Népszerűségét bizonyítja, hogy a népi viseletben egyes helyeken még a XIX. században is hordták.
A sírokban a fej környékén feltárt tűk formai hasonlóságuk miatt egyaránt rögzíthették a főkötő alatt a kontyot, vagy tűzhették meg velük a fátylat. Ha a halott eltemetése és a sír feltárása között eltelt évek során teljesen elbomlik a haj illetve a főkötő, akkor gyakran nem dönthető el biztosan, hogy pontosan melyik volt a kettő közül a funkciója. Mind a konty, mind a fátyolviseletre vannak írásos adataink is. Apor Péter Metamorphosis Transylvanie című, 1736-ban írt munkájában a székely asszonyról írja, hogy nagy kontyot visel, „abban nagy két tőt szúrt fel, mintha két szarva lett volna”, még a tűk anyagára is utalt „ akinek jobb tehetsége volt, annak ezüst volt mind az tője, mind az hólyagja, némelyeknek az hólyagja aranyas, az többinek olyan volt, azmicsodás tőle kitölt...”. Wilhelm Dillich kasseli rézmetsző 1600-ban megjelent Magyar Krónikájában a fátyolhoz hasznát tűkről ír. ,,A polgárnőik mente helyett többnyire fehér gyolcskendőt használnak, melyet néha karjukon is viselnek; köpenyüknél szeretik a kirívó színeket. Fátyolukat fejük körül csavarják, s nagy gömbös tűkkel szúrják le." Ezt ábrázolásból is ismerjük, egy 1680-ban készült, magyar viseletben ábrázolt erdélyi szász asszony fején lévő fátyolban látható a fej két oldalán két-két tű.
A dunaújvárosi tűkről a fentiek ismeretében tehát nem dönthető el pontosan, hogy egykori tulajdonosuk konty- vagy fátyoltűként használta őket, azonban anyaguk alapján tudható, hogy az egykori XVI-XVII. századi Pentele egyik gazdagabb, nemesi családjának tagja viselhette egykor.
Buza Andrea
régész
Irodalom:
Apor Péter: Metamorphosis Transylvania http://magyar-irodalom.elte.hu/syrena/texts/apor1.html (2016. 04. 22).
Bárdos Edith: Középkori templom és temető Kaposvár határában II. Somogy Megyei Múzeumok Közleményei 8. (1987.) 5-76.
Bóna István: Dunapentele története. Dunaújváros, 1997. 43., 5. kép
Bóna István – B. Vágó Eszter: Képek Dunaújváros múltjából. Dunaújváros, 1966. 31., XIII. tábla 1-5.
Domanovszky Sándor: Magyar művelődéstörténet. http://mek.oszk.hu/09100/09175/html (2016. 04. 20.)
Kulcsár Mihály: Aranyozott fátyoltű. in: 125 év 125 tárgy. Válogatás a Fejér Megyei Múzeumok Gyűjteményeiből. Székesfehérvár, 1998. 100.
Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században. III. kötet (1879.) http://digitalia.lib.pte.hu/?p=1455 (2016. 04. 22.)
Zay Orsolya: ,,Tegnap még lány vala, most immár kontya vagyon’’ Női haj- és fejviseletek a kora újkorban. Fiatal Középkoros Régészek VI. konferenciájának tanulmánykötete. A Szent István Király Múzeum Közleményei 51. (2015) 205-222.
