2015. április 30. és május 11. között az Intercisa Múzeum Előszállás - Arany János utcában csatornázási munkálatokat megelőző feltárást végzett. A feltárás során egy vegyes rítusú temető három - egy hamvasztásos és két csontvázas - sírja került elő. A fibulapárt egyik csontvázas sírban találtuk. A halottat túlvilági útjára élelemmel és itallal is ellátták, feje mellett egy tálban a húsételből megmaradt kecske vagy birka csontok voltak, a tál mellé helyezett korsóban pedig az innivaló volt egykor.
Az Előszálláson talált fibulák nem egyformák. A jobb vállon talált fibula hossza 11,8 centiméter. Rugója 2×4 csavarulatból áll, a felső húrt húrhorog tartja. Feje háromszögletű, a kengyelhez képest derékszögben hajlik. A kengyelgomb két oldalán található különálló szárnyak félkörben hajlítottak, egymásra hajlanak, mindkettő egy-egy kisebb, alig kivehető gombbal díszített. A láb tűtartó melletti része poncolt. A bal vállon feltárt fibula 12,65 centiméter hosszú. Az előzőhöz hasonlóan rugója 2×4 csavarulatból áll, a felső húrt húrhorog tartja. Feje háromszögletű, de kengyel felőli része jobban elkeskenyedik, a rugók felőli része viszont szélesebb, mint a jobb váll fibulájának. Szárnyai is szélesebbek, díszítésük egy-egy gomb alakú szegecs. Lábát szintén poncolás díszíti, de keskenyebb, mint a másik fibuláé. A legalsó poncolt sorban, a tűtartóval ellentétes oldalon kerek lyuk figyelhető meg.
A feltárt sírban talált fibulák egyértelművé tették az eltemetett etnikai hovatartozását. Az ún. noricum-pannoniai típusú szárnyas fibulák az I-II. században élő kelta, azaz a hódító rómaiak által itt talált őslakos nők általánosan elterjedt viseletei tárgyai voltak. A kelta nők viselete képi ábrázolások alapján jól rekonstruálható. A római hódítás után a kelták hamar átvették a rómaiaktól a sírkőállítás szokását, azonban asszonyaik nem kezdtek ezzel egy időben római ruhákat hordani, egy ideig még a hagyományos viseletükben ábrázolta őket a kőfaragó mester. Ezek alapján tudjuk, hogy gyakran turbánhoz hasonló fejfedőt hordtak, melyre még egy három- vagy négyszögletű kendőt is terítettek. Alsó, vékonyabb anyagból készült ruhájuk felett bővebb felsőruhát viseltek, melyet derekukon övvel kötöttek meg, vállukon fibulákkal, gyakran szárnyas fibulákkal fogtak össze. A szárnyas fibulák lába viszonylag nagy felületű, melyet különböző módon díszítettek. Áttört motívumokkal, cikk-cakk vonalakkal, vagy egyszerűen csak – ahogy ez az előszállási fibuláknál is megfigyelhető – kör alakú poncolással. Előfordult, hogy a fibulapárt lánc kötötte össze.
Az ing nyakát az I. században vastag torques, azaz nyakperec zárta le. A II. századtól másfajta nyakkiképzésű inget kezdtek hordani, mint korábban, ehhez medaillonokkal díszített láncot viseltek. Az előszállási halott nyakában sem torques, sem nyaklánc nem volt.
Sajnos ugyanígy nem találtunk a sírban karpereceket sem, pedig ezek is a kelta női viselet részeit képezték, a ruhaujjak lefogására szolgáltak egykor.
Az előszállási sírban talált kelta asszony, fibulájának párhuzamai alapján, a II. század I. harmadában élhetett. A temetőhöz tartozó telepet nem ismerjük, így nem tudjuk, hogy hol, milyen körülmények között tölthette mindennapjait, viseletének viszonylag szegényes volta, azonban arra utal, hogy valószínűleg nem volt túl vagyonos.
Buza Andrea
Felhasznált irodalom:
Bánki Zsuzsanna: Kelten und Eravikengräber in Sárbogárd. Communicationes Archaeologicae Hungariae 1998. 65-98.
Facsády Annamária: Nők ábrázolásának ikonográfiája az aquincumi sírköveken. (Budapest Régiségei XLI (2007) 21-43.
Fitz Jenő: Az eraviszkusz női viselet. Archaeologiai Értesítő 84. (1957.) 133-154.
Kelta asszonyok – római hölgyek. Időszaki kiállítás a BTM Aquincumi Múzeumában 200. május – 2001. október. Kiállítási katalógus. (Szerkesztette: Szu Annamária) Budapest, 2002.
Merczi Mónika: A Budaörs-Kamraerdei-dűlőben feltárt római vicus fibulái. in: Római vicus Budaörsön. Régészeti tanulmányok. Budapest, 2012.
Pannonia Régészeti Kézikönyve. (szerk.: Mócsy András-Fitz Jenő) Budapest, 1990.
