A leletek múzeumba kerülése

Az idén elsőként bemutatásra kerülő tárgyakat Mezőfalván találta Fodor Krisztián. Ajándékozás útján kerültek a múzeum gyűjteményébe, amit ez úton is köszönünk. Valamennyi az avar korszak (kb. 567-800) első feléből származik. Szórványleletekről van szó, amelyek nem zárt sírokból, vagy települési objektumokból kerültek elő. Ennek ellenére különös figyelmet érdemelnek.

A préselőminták

A leletek között két, bronzból öntött préselőminta is van. Ezeket ötvösök használták: a formára vékony, bronz-, ezüst-, vagy aranylemezt kalapáltak. Az így kialakított veretekkel a ruhát, a fegyverövet, vagy a lószerszámot díszítették. Az avarkorból több ötvös sírját ismerjük, ennek ellenére a verőtövek ritka leletnek számítanak.

A mi préselőmintáink közül a pajzs alakúnak kb. egyharmada hiányzik. Szélén gyöngysort utánzó díszítés látható: épségben maradt két sarkánál 3-3, a harmadiknál egy nagyobb karéjt találunk, melyeket kisebb ívek kötnek össze. Bemélyedő, középső részét szalagmotívum és valamely, bizonytalanul kivehető forma tölti ki.

A másik, halfarok alakúnak nevezett tárgy oldalai kétszeresen íveltek, belül két, félhold alakú mélyedést találunk rajta. Hasonló, tömör öntvények az övdíszek között is előfordulnak. Mivel azonban nincsen felerősítésre szolgáló szegecs a hátlapján, valószínűbb, hogy a lemezek előállítására használt préselőmintával van dolgunk.

Az övveret

Az avar férfiak szimbolikus jelentést is hordozó ruhadarabja volt az öv. Díszítése sokat elárult viselőjének társadalmi, vagyoni helyzetéről. Ezüstből öntött övveretünk a maszkos veretek csoportjához tartozik. Nevét azokról a díszítésekről kapta, amelyek felületét emberi archoz teszik hasonlóvá – ebben az esetben két pont-vonallal tagolta az ötvös a sima felületet. A derekat körülölelő részről lecsüngő, rövidebb szíjak egyikének végére volt felerősítve egyetlen szegeccsel.

A lemezemberke

Utolsó tárgyunk igazi ritkaság, rajta kívül eddig mindössze 5 hasonló darabot találtak a Kárpát-medencében. Közelebbi-távolabbi rokonaik a Bizánci Birodalom területén és a vele szomszédos népeknél kerültek elő. A miénket bronzlemezből verték, fejét már elveszítette. Testén és végtagjain árok fut végig, ami pálcikaember jelleget kölcsönöz a figurának. Annak nem maradt nyoma, hogy hogyan és milyen tárgyra erősítették fel. Talán a fején lehetett az a kis fülecske, amelynél fogva felvarrták valamilyen szövetre.

A leletek kora

A leletek mindegyike a 6. század második felében, a 7. században készült. Avarok közötti elterjedésük a Bizánci Birodalom kulturális hatásának tekinthető.

A most bemutatott tárgyak – sok másikkal együtt – január 19-ig megtekinthetők az Intercisa Múzeum időszakos kiállításán.

Keszi Tamás