Ebben a hónapban különleges tárgyra esett a választás. Ez egy kamera, mely 2015 szeptemberében került a múzeum gyűjteményébe, Andics József ajándékaként.
Gyűjteményünkben a kamera és a tápegység található meg. Ez az eszköz a dunaújvárosi Városi Televízió egyik első kamerája volt. A városban a televíziózás az 1980-as évek elején, Miskolczi Miklós vezetésével indult meg. A „tévézést” még amatőr technikával kezdték meg a dolgozók, eleinte vhs kazettákkal, majd ahogy a technika fejlődött, úgy fejlődött a televízió is.
A városi televíziózás egyik úttörője volt Bukovits Árpád, aki Bíró Bélával közreműködve fáradhatatlanul dolgozott a tévéért azokban az években is mikor még kevésbé gördülékenyen mentek a dolgok.
Az 1980-as évek elején a politika még nem támogatta a televíziózást, csak az évtized vége felé kezdte benne meglátni a propaganda szélesebb körben való terjesztésének lehetőségét. Rájöttek, hogy ha a városnak van saját televíziója, akkor közvetve, de „eljuthatnak az emberek nappalijába is”.
Mivel magát a városi tévét sem támogatták az 1980-as évek első felében, így azt sem, hogy az bármilyen technikai eszközre beruházzanak a dolgozók. Csak 1986-tól állt a városi pártbizottság az akkor már évek óta működő Városi Televízió mellé, amely innentől kezdve teljesen legális zajlott. Noha a pártbizottság már elfogadta a televízió tényét, sőt propaganda célokra használta is, anyagi támogatásban még nem részesítette. A bemutatott kamera ezekben az években dolgozott a tv-nél.
A stúdió többször költözött az évek során:
Az 1980-as években évente tartották meg a Kábeltévések Országos találkozóját, melynek 1985-től többször is városunk adott otthont. Erre a találkozóra az ország minden tájáról érkeztek tévétársaságok – az 1987-es találkozón, jelen voltak többek között pécsi, móri és budapesti tévések is; szó volt a technikáról, tervekről is.
Most térjünk rá a kamerára. Andics József kérdésemre nagylelkűen elmesélte, hogyan került a tévé tulajdonába a kamera.
Számomra ebben nyilvánul meg a tárgy különlegessége, az országba, valamint a városba kerülésének történetében. A tévé a kamerát Pesten vásárolta egy bizományi áruházon keresztül külföldről, azonban nem is ez az igazán érdekes a történetében, hanem az, hogy a papírokon, mint Vasműs alkatrész szerepelt és így sikerült hozzájutni még az 1980-as évek elején.
Ez a kamera lett a városi tévé mobilkamerája, amit a különböző eseményekre elvittek magukkal és ezzel készítették a felvételeket; de a munka mellett rengeteg családi pillanatot is megörökítettek vele, mert a kamerát általában otthon tartották és gyakran kölcsönadták barátoknak is.
A kamera számos eseményen „dolgozott”, motorcsónakversenyeken készítettek vele felvételeket főként; emellett ilyen versenyek kapcsán többször járt külföldön is, pl.: Jugoszláviában vagy Bulgáriában is.
A cikkben említett kamerán kívül azonban volt még egy kamerája városunk televíziójának, amely magánkézben volt, Manzinger Tamás tulajdonában.
A tévé máig őrzött és jelenleg magántulajdonban lévő – várostörténetileg igazán gazdag és értékes – archívumának számos elemét a bemutatott kamerának köszönhetjük.
Kronászt Margit
