Ebben a hónapban egy érdekes műtárgyra esett a választás, mely a múzeum történeti gyűjteményének egyik különleges tárgya. Jeges Ernő 1955-ben készítette „Sztálinváros a jövőben” című festményét, mely monumentális, 5 x 1,75 méteres nagyságával szinte uralja a múzeum első emeleti folyosójának falát. A kép temperával készült, farostlemezre kasírozott csomagolópapírra. A festőnek nem ez az egyetlen sztálinvárosi témájú alkotása, sőt a korban divatnak is számított a város építésének megörökítése, más művészek is szívesen választották maguknak e témát.
A festmény madártávlatból ábrázolja a várost és a gyárat a már meglévő és a tervezett épületekkel, gyárrészlegekkel. Sztálinváros, ahogy akkoriban a többi szocialista város, szovjet példára épült. A szocialista városokhoz hasonlóan itt is szorosan hozzákapcsolódik a városképhez az ipartelep. A vasmű főbejáratát közvetlen út köti össze a városcentrummal. Az út jobb oldalán egy hatalmas stadion látható, mely a korszakra jellemző módon a sport fontosságát hangsúlyozza. A festmény egy kb. 30-35 ezer főre tervezett nagyvárost ábrázol. A város középpontjában látható a főtér a hatalmas toronyházzal. A képen jól nyomon követhetők az 50-es évek elején született elképzelések, hogy a tervezők és a művész milyennek látták a jövő városát. Jeges Ernő egy születőben lévő szocialista várost mutat be, amibe nem fér bele a nyomor, a szegénység képe. A híres Radar barakktábor, mely még a következő évtizedben is fennállt, nem látható a festményen. Hasonló elgondolás szerint az óváros is csak egy elmosódott, homályos foltként látszik a képen.
Sztálinváros volt Magyarország első szocialista városa, ezért gondosan ügyeltek annak tervezésére, „születésére” is. A város megépítésében az első tíz év nagyon jelentős volt. Ebben az időben épült a városközpont, készültek el a Technikum, a Dunasor házai és az L épületek. Csak később kezdődött meg a többi városrész, mint a Barátság, a Római vagy a Béke kiépítése.
Az 50-es években a politikai széljárás és a velük változó igények mindig új terveket kívántak. Sztálinváros tervezése több periódusra osztható. 1950 első felében készült a város első általános terve és az első számú lakóegység beépítési terve is. Az első épületek még modern stílusban készültek, ezek a Május 1., az Ady Endre, a József Attila vagy a Babits Mihály utcák épületei. Ezt követte 1950 közepétől a második periódus a keretes beépítésű területekkel, zárt utcafrontokkal, mindezt a gazdaságosság szem előtt tartása mellett. Ekkor épült a modern és a szocreál elemeket is magában foglaló rendelőintézet és a mozi épülete, vagy a tipikusan szocreál üzletház és a mai Vasmű út (akkor Sztálin út) ötemeletes házai. Ebben az időszakban készült Weiner Tibor munkája nyomán a Fő tér első változata is. A harmadik fázis az 1952-54-ig tartó időszakot öleli fel, mely Weiner szerint a szocreál elsematizálódása felé mutatott. Ebben a periódusban készültek a Dózsa György úti lakóépületek vagy a mai főiskola épülete is. 1953/54-től változás következett, a város fejlődése megtorpant, leálltak a több százmilliós beruházások. A figyelem középpontjába a város parkosítása, az épületek bevakolása, a kisebb költségeket felemésztő munkák kerültek. Majd néhány évnyi szünet után 1957-ben újra megindultak a beruházások, a félben hagyott épületek befejezése és újabbak megépítése.
A főtér tervei
Sztálinváros városszerkezetének alapját a Vasmű bejáratánál végződő főútvonal, vagyis a Sztálin út és a vasútállomásról bevezető út, a Dózsa György út kereszteződésénél kialakítandó városközpont jelentette. Az elképzelések szerint ezt szánták a város reprezentatív terének, ide álmodták meg a legfontosabb politikai, közigazgatási és kulturális intézményeket. A felvonulásokra és ünnepségek lebonyolítására alkalmas helyet kívántak kialakítani. Ide tervezték a pártszékházat, a tanácsházát, a szakszervezeti és társadalmi szervezetek központi épületét, a központi kultúrházat, a könyvtárat és a múzeumot is.
Az eredeti elképzelések alapján csak az akkori pártház (ma múzeum) megépítése az egyetlen, mely megvalósult. 1953-ig a térre tervezett épületek központi eleme a Dózsa György út tengelyében egy monumentális Sztálin szobor lett volna. Sztálin halálát követően a beruházások csökkentése a főtér beépítésén is nyomot hagyott. Az új terv elvetette a korábbi monumentális elképzeléseket, a kezdeti terveken is szereplő városháza toronyépülete évről évre alacsonyabb lett. A tanácsház építésének halogatásában szerepet játszott, hogy ebben az időben elsősorban a lakónegyedek építését tartották fontosnak, másodsorban a pártháznál jóval magasabbra tervezett épületet a pártvezetők nem nézték jó szemmel. Rengeteg elképzelés született, míg végre 20 év után, 1970 tavaszára elkészült a város főtere is.
A felvonulási út és a főtér összekapcsolódása
Nagyné Hodik Mónika
Felhasznált irodalom:
