E hónap műtárgya egy folyamőrtiszti szablya, melyet 2002-ben több fegyverrel együtt Parczel Józsefné ajándékozott az Intercisa Múzeumnak. A fegyver jó állapotú, hozzá tartozó hüvelye hiányzik. Pengéje egyélű, enyhén ívelt, fokéles, erős fokgerincű, felülete krómozott. A penge bal oldalán magyar címer, jobb oldalán horgony látható. Markolatkosara sárgarézből készült, domborműves kialakítású, dúsan díszített. A lefelé hajlított hárítólap vége madárfejjé alakított gombban végződik, mellső része egyenletesen elkeskenyedve a kosár kengyelét képezi. Hárítólapján a magyar koronás címer látható két oldalt a koronát tartó angyalokkal. A kengyelt egy horgony díszíti, melyet mindkét oldalon egy-egy sellő fog. A markolaton Neptunusz-fej és növényi ornamentika látható. A markolatfogantyút halbőr borítja, amit sárgaréz huzallal tekertek körbe.
Magyar Királyi Folyamőrség
Az I. világháborút követően a magyar állam a trianoni békediktátum határozata alapján haderejének rendkívüli csökkentésére kényszerült. A két világháború közötti időszakban a katonai célú hadihajózás teljes korlátozását írták elő, azonban lehetőség nyílt a rendvédelmi célú fegyveres hajók birtoklására és üzemeltetésére. A minisztertanács 1921. január 3-ai ülésén határozott a folyamőrség felállításáról. E célból hozták létre 1921. március 1-jén a Magyar Királyi Folyamőrséget, mely névleg a Belügyminisztérium hatásköre alá tartozott, valójában azonban honvédségi alakulatként működött. Folyamőrnek önkéntes alapon lehetett jelentkezni és ugyanolyan szolgálati kötelezettség vonatkozott rájuk, mint a rendőrökre és a csendőrökre. A szervezet folyamőrségi személyzetből és segédszemélyzetből állt. A folyamőrségi személyzethez tartoztak mindazok, akik egyenruhát és fegyvert viseltek és az egyenruházott, de fegyvert nem viselő műszaki és hajószemélyzet, amely a folyamőrség felfegyverzett úszóegységein teljesített szolgálatot. A segédszemélyzet sem egyenruhát, sem fegyvert nem viselhetett és a folyamőrség felfegyverzett úszóegységein semmiféle szolgálatot nem teljesíthetett. Feladatai közbiztonsági és igazgatásrendészeti jellegűek voltak: a hajóforgalom (személy- és áruforgalom) megfigyelése és ellenőrzése, a csempészet és kémkedés megakadályozása, halászat, vadászat és fürdőzés ellenőrzése. A Dunán, a Tiszán és a Dráván összesen hét határátkelőhely működött. A vízi határátkelőhelyeken a határon átkelő személyforgalmat is a Magyar Királyi Folyamőrség felügyelte. Az 1930-as évek végétől jelentős változások álltak be a szervezet határforgalom-ellenőrző szerepében. A megváltozott politikai helyzet szükségessé tette a Magyar Királyi Folyamőrség átszervezését, feladatainak átalakítását. 1939. január 15-én a folyamőrség formális belügyi alárendeltsége megszűnt, és Magyar Királyi Honvéd Folyamerők néven a fegyveres erő részévé vált. Az 1938 és 1941 között visszacsatolt területeket hadműveleti területnek tekintették a térség pacifikálásáig. A hadműveleti záróvonal őrzését a határőrség, majd határvadászok látták el.
Nagyné Hodik Mónika
Irodalom:
Berki Tamás: A Magyar hadihajózás rövid története
Som Krisztián: A Magyar Királyi Folyamőrség (határ)átléptető-bélyegzői
