Bronz ereklyetartó kereszt

Az 1960-as években ajándékozás útján került az Intercisa Múzeumba egy bizánci típusú bronz ereklyetartó kereszt töredéke.

Az öntött bronz mellkeresztnek csak egyik oldala, a hátlapja van meg. A rajta lévő alakokat domborművesen alakították ki. A kereszt középső részén Szűz Mária feltartott kézzel (imádkozó pózban) ábrázolt alakja látható. Fejét dicsfény övezi. Hosszú, redőzött ruhában van, jobb lába kilátszik.  Dereka mellett bal oldalon M, jobb oldalon A betű olvasható.

A kereszt szárain kör alakú keretbe (medallionba) foglalva a négy evangelistát ábrázolták. A felső keresztszáron Máté, a bal keresztszáron Lukács, a jobb keresztszáron János, legalul Márk evangelista van, kilétükre egyértelműen utalnak a mellettük bevésett, nevük rövidítésit jelentő görög betűk. Mindegyikük könyvtekercset tart kezében, ruhájuk redőzött. Lukács kivételével mindegyik szakállat visel.

A bizánci típusú ereklyetartó keresztek Európában, a Balkánon már a IV-V. században megjelentek. Egyes kutatók szerint azonban európai megjelenésük a VI-VII. századra tehető és elterjedésük összefügg az ebben az időben a Szentföldre induló, jelentősebb tömegeket megmozdító zarándoklatokkal. A zarándokok visszatérve emlékül hozták az ereklyetartó kereszteket, bennük számtalan, leginkább Jézus keresztfájából származó ereklyével. (Érdemes megjegyezni, hogy ha a zarándokok által ereklyetartókban hordott sok-sok szálkát összeadnák, akkor nem egy, hanem számtalan keresztet tennének ki.)

Magyarország területén az ereklyetartó mellkeresztek a X. században jelennek meg a régészeti leletanyagban és egészen a XIII. századig előfordulnak. Sírmellékletként a csontváz nyakának környékén figyelhetők meg, feltehetően nyaklánc részeként használták egykori viselőik. Megjelenésüket a magyar leletanyagban többféleképpen magyarázzák. Van, aki csak ékszernek véli a tárgyat, ám mivel bizánci keresztekről van szó, mindenképpen felmerül a keresztény hatás, a hittérítések. Tudva lévő, hogy az első keresztény hatások a magyarságot nem nyugatról, hanem keletről, a bizánci egyház felől érték, már a honfoglalást megelőző időszakban. A honfoglalás kori leletanyag egyik kiemelkedő darabja a bezdédi tarsolylemez, melyen egy, a miénkhez hasonló alakú, kiszélesedő szárú keresztet fog közre a magyarság ornamentikájára jellemző palmettacsokor.

Az erdélyi fejedelem, Gyula, Szent István nagyapja Bizáncban keresztelkedett meg és onnan érkezett Gyula törzsi területeire téríteni Hierotheos, akit Theophylactos, konstantinápolyi pátriárka „Turkia püspökévé” szentelt fel.

A sírokban talált keresztek pogány rítus szerint eltemetett halottak tulajdonai voltak, valószínűleg a már megjelenő kereszténység hatására kezdték azokat viselni, azonban az ősi vallás, a hagyomány még erőteljesen jelen volt a népesség gondolatvilágában. Ez persze nem csak a köznépre jellemző. Géza fejedelem ugyan megkeresztelkedett, de a pogány vallást továbbra is gyakorolta, egyszerre szolgálta mindkét Istent.

Buza Andrea

Felhasznált irodalom:

Lovag Zsuzsa: A középkori bronzművesség

Révész Éva: Zarándokkeresztek a X-XI. századi sírokban in:Középkori tanulmányok 6. 189-201. Szeged, 2010.

Szatmári Imre: Bizánci típusú ereklyetartó mellkeresztek Békés és Csongrád megyében In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Studia Archaeologica I (1995) 219-264.