Az Intercisa Múzeum gyűjteményében több kályhához tartozó elemet is találunk, mázas csempetöredéken kívül bögre és tál alakú, mázas és mázatlan kályhacsempéink, kályhaszemeink is láthatók az állandó kiállításban és a látványtárban. A hónap műtárgyául
ezek közül a Dunapenteléről származó oromcsempét választottuk.

A terrakotta színű, háromszög alakú csempe szélessége: 14,5 cm, magassága: 16 cm, mélysége: 13, 3 cm. Hátsó lapja kör alakú, teste háromszög alakúra szélesedik Előlapjának nagy részét egy nyolc háromszögből alkotott kör tölti ki. Felette 1-1 háromszög alakú áttörés látható. Az előlap szélén vonalkeret látható. Teteje törött, restaurált.
A cserépkályha az Alpok vidékén, délnémet területen alakult ki a XI-XIII. század között. Első képi ábrázolásuk a XIII-XIV. századra tehető. A svájci ábrázolások egyikén a kályha formája már az évszázadokon keresztül általános hármas tagolást mutatja. A kályhák alsó, tűzteret tartalmazó része négyzetes volt, ezen keskenyebb, hengeres vagy sokszögletű test állt, a kályha tetején helyezkedett el az oromzat.

A cserépkályhák a XIII-XIV. században terjednek el szélesebb körben, fontosabb központjai a már említett délnémet vidékeken kívül a cseh királyság és a középkori Magyarország területe. Magyarországon az első kályhák a királyi udvarhoz köthető épületekben, palotákban jelennek meg, innen terjed át használatuk először a főúri házakba, kolostorokba, majd a köznépi házakba, falusi portákra. A kályhaszemek mellett hamar megjelentek a kályhacsempék is, ezek felépítésükben különböznek a kályhaszemektől. Míg a kályhaszem elől nyitott és a tűztér felé zárt, a kályhacsempe elől zárt és a tűztér felé nyitott, előlapja jó díszítőfelület.

A palotákban, főúri lakhelyeken épített cserépkályhák a fűtőfunkción kívül reprezentatív szereppel is bírtak. A mázas csempéken több ízben megjelenítették a megrendelő – király, főúr – címerét, ábrázoltak rajtuk vadász- és lovagi jelenteket, táncoló és szerelmes párokat, mesebeli lényeket, ó- és újszövetségi jeleneteket, különböző szenteket. Gyakran megjelentek az ábrázolások között építészeti elemek is. Kezdetben a zöld máz volt általános, később megjelentek az egyéb színek is, pld. sárga, barna, illetve az ólommáz mellett fehér ónmázat is alkalmaztak.

Azt sajnos nem tudjuk pontosan, hogy hol állt az a ház, ahonnan oromcsempénk származik, de feltételezhetően egyik nemesi család tulajdonában lehetett, ilyen családok létezéséről biztosan tudunk a XVI-XVII. századi Penteléről. A nemesi, de nem főúri házakban felállított kályhák oromcsempéi között előfordulhattak közvetlen másolatok előkelő házak esetleg a királyi udvar számára készült kályhák oromcsempéiről, de előfordul egyes típusok népies változata is. Kiindulásként az Anjou-kor közepén készült visegrádi és budai csempéket tekinthetjük. Mindegyik esetben az oromcsempe alapmotívuma a háromszög belsejében lévő kerek, áttört mérmű, kezdetben egyszerű motívumként, később a díszítése egyre gazdagodhatott, de természetesen több esetben – különösen a kevésbé előkelő házak kályhái esetében - megmaradt az egyszerűbb megoldás is. Formája, ahogy a kályháé is, évszázadokon keresztül fennmaradt.

Buza Andrea
régész