Nyitvatartás: keddtől péntekig 10-16 óráig. Minden hónap első vasárnapján 14-18 óráig.

2020.FEBRUÁR HÓNAP MŰTÁRGYA - EMBER ALAKÚ BALSAMARIUMOK DUNAÚJVÁROSBÓL

2020. február 12.

Balsamariumok Dunaújvárosból

A „Venus Intercisában – Szépségápolás és divat a római korban” című, 2020. április 5-ig látogatható időszaki kiállításunk első vitrinjében látható két kis ember alakú bronzedény.

A nagyobbik, 15 cm magas darab (leltári szám: 55.26.1) 1952-ben vásárlás útján került a múzeumba, előkerülési helye az Öreghegy. Az edény egy negroid típusú ifjút ábrázol. Plasztikusan kidolgozott teste meztelen, nyakában sodrott nyakperecen bulla látható. Karjait az edény teljes hosszában ábrázolták. Haja több sorban, függőleges csavart tincsekbe rendezett, a fej elülső oldalán, a homlokrészen három, a hátulsón öt sor látható, melyek a homlok és a nyak nagy részét is eltakarják. A fej két oldalán található az edény két fogója, ezek indítása a fejen található, levél alakú. Ehhez kapcsolódik egy négyzetes tag, ami karika alakú fülbe csatlakozik. A kerek fedőlap hiányzik, csak a zsanér csatlakozórésze van meg. A fedőlaphoz hasonlóan az edény alja sincs meg. (1.kép)

A 8,7 cm magas kisebbik edény (leltári szám: 67.2.51.4) ásatáson, az intercisai nagytemető 604., hamvasztásos sírjából származik. A sírból egyéb tárgyak is előkerültek: koporsószeg, cipőszegek valamint egy strigilis, azaz olajkaparó. Ez az edény is negroid típusú ifjút ábrázol, kerek talapzaton áll, meztelen, a nyakában sincs semmi. Vállai lekerekítettek, karjait nem ábrázolták külön. Haja ennek is tincsekbe rendezett, de ezek inkább hatszögletűek, a fej hátsó részén három sor látható, a fejtetőn egy, és a homlokrészen is egy. Haja hátul teljesen eltakarja a nyakát, a homlok nagy része azonban szabadon látszik. A tincseket a fejtetőn található kerek fedőlapon is jelezték. Szemeit egykor feltehetően berakással díszítették. (2.a. kép, 2.b. kép)

Az ilyen típusú antropomorf edényeknek vannak közös jellemzőik: mindegyik fején zsanérral záródó kerek nyílás, illetve a külön készült fogantyú számára készített akasztók vannak. E közös jellemzőkön kívül jóval több a különbség köztük. Egy részük mellszobor, azonban ezek sem mind azonosak: előfordul a váll indításáig, a mellkas középső részéig illetve a derékig ábrázolt edény is. Tartozhatott hozzájuk talapzat, ahogy ez a kisebbik intercisai edény esetében is látható. A büsztök mellett ismertek fejalakú, a nyaknál végződő edények, de egész alakosak is.

Eltérnek arcvonásaikban és hajviseletükben is. Vannak negroid – núbiai, etióp – vonásúak, de természetesen ezek sem egyformák. Az intercisai szobrok ifjakat ábrázolnak, vannak azonban idősebb, szakállas négerfejek is. Emellett, bár mindegyiknek több sorba rendezett fürtös haja van, ezek is nagy változatosságot mutatnak. A negroidok mellett vannak egyéb ábrázolások is, gyakoribb a Dionüszosz kíséretéből származó alak (satyr), fiatal férfi (Antinous), de vannak egyedi kiképzésűek, isteneket ábrázolók és groteszk alakok is.

Az ilyen edények általános, modern kori elnevezése - ahogy a címben is olvasható - balsamarium, azonban a formájukra utaló elnevezéssel is illeti őket a külföldi és magyar szakirodalom egyaránt. Hazai publikációkban is használt a fejedény elnevezés is. A forma eredete egészen az etruszkokig nyúlik vissza, használatuk tehát hosszú időre tehető, Itáliából mégsem ismertek ilyenek. A Római Birodalom egyéb területén viszont népszerű forma volt, a limes menti tartományokból, főleg a Rajna mentén elég nagy számban kerültek elő. Keltezésük tág határok között mozog, különböző kutatók az 1. és 4. század közötti időszakra helyezik használatukat.

Bár a funkciója a címben is szereplő balsamarium (illatszertartó) elnevezéséből adódóan egyértelmű lehetne, ez még sincs teljesen így. Az itt bemutatott darabok a leltárkönyvben még füstölőedényként szerepelnek. Ez nem véletlen, Radnóti Aladár „A pannóniai római bronzedények” című, 1938-ban megjelent munkájában is még azt írja, hogy formájuk alkalmatlan folyadék vagy kenőcs tárolására, legvalószínűbbnek azt tartja, hogy füstölőedények lehettek, vagy a füstöléshez használt magvakat tárolhatták benne. A füstölőedény funkciónak ellentmond azonban maga az edény formája, a szűk nyílás, illetve izzást tápláló lyukak sincsenek rajta. Egy franciaországi példány esetében arról számoltak be, hogy előkerüléskor illatos szürke por volt benne. Egy másik franciaországi edényben a források szerint állati zsiradék, egy thraciai darabban pedig olivaszerű aromatikus olaj volt. Ezek alapján feltételezhető balsamarium funkciójuk. Sajnos a korábban feltárt, restaurált példányok esetében az egykori tartalmat igazoló kémiai vizsgálat már nem végezhető el, illetve előfordult az is, hogy bár a frissen feltárt edénynél a vizsgálat megtörtént, de nem vezetett eredményre.

Sírmellékletként gyakran strigilissel, azaz olajkaparóval együtt kerülnek elő, ahogy ez az intercisai példány esetében is történt, ezek feltételezhetően férfi sírok. Mivel a strigilisek jellegzetes eszközei a fürdőkultúrának, ezért akad olyan kutató, aki olajosedényként definiálja őket, úgy vélve, hogy alkalmasak voltak folyékony anyag tárolására. Ezzel szemben van olyan nézet, mely szerint az edény alakja nem alkalmas arra, hogy folyékony anyagot tároljanak és szállítsanak benne. Maga a forma kialakítása, a szűk nyílás megnehezíti, hogy a benne lévő anyaghoz a jelenleg ismert módon, pálcikákkal hozzáférjenek, azonban az aljáról, a sűrűbb folyadék már kivehető lehetett. A korábban említett egykor zsiradékot, illetve olajat tartalmazó edények bizonyíthatják, hogy ezeket mégis illatszertartókként használták. Plinius Naturalis Historia című művében ír az unguentumok készítési módjáról, fajtáikról. Az unguentum a különböző kozmetikumok, illatszerek, festékek összefoglaló neve. Fiatalságuk megőrzése érdekében nők és férfiak egyaránt használták. Plinius alapján tudható, hogy az unguentumok több összetevőből álltak. Volt egy folyékony, vagy krémes alapanyaguk – ez növényi-, állati- vagy ásványi eredetű egyaránt lehetett –, ehhez adtak szilárd hatóanyagot, mely az illatanyagot is tartalmazta. Volt egy színt adó anyag is bennük, ez lehetett cinóber, vagy valamilyen piros szín előállítására alkalmas gyökér. Végül tartósítóanyagot is tartalmaztak, ez általában só, gyanta vagy mézga volt. Léteztek sűrűbb kenőcsszerű unguentumok, cseppfolyósak, ezeken kívül por állagú, illetve pasztilla formában elkészített illatszerek és kozmetikumok is lehettek. A tárgyalt edénytípus alkalmas lehetett ezek tárolására, de akár a szőrtelenítésre használt – ez a rómaiaknál a férfiak esetében is elvárt tevékenység volt – gyantadarabokat is tarthatták benne, ebben az esetben a bronzedény a gyanta melegítésére is alkalmas lehetett, mely funkció magyarázatot adhatna a különálló fül és a talapzat meglétére.

                                                                                                                                  Buza Andrea
                                                                                                                                       régész
 

Felhasznált irodalom:

Bózsa, Anikó: A szépségápolás tárgyi emlékanyaga Pannonia Magyarországra eső részén. Doktori disszertáció ( https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/32398 (2019.11.06) )
K. Palágyi, Sylvia: Emberfej alakú bronzedény Bakonyszentkirályról. ( Kitekintéssel a belső-pannoniai darabokra.)- A Bronze vessel in the shape of a human head from Bakonyszentkirály (With a survey of pieces from inner Pannonia). A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 22. (2002) 57-68.
Marti, Valérie: De l’usage des „balsamaries” anthropomorphes en bronze. Mélanges de l’École française de Rome. Antiquité.  108. (1996) 979-1000.
R. Facsády, Annamária: Antropomorf bronz „balsamarium” Aquincumból. Archaeologiai Értesítő 139. (2014) 157-169.
R. Facsády, Annamária: „Forma bonum fragile est…” Szépítkezés a római korban. Budapest, 2013.
Radnóti, Aladár: A pannóniai római bronzedények. DissPan. Ser. II. No. 6.
Szabó, Klára: Balsamaries en bronze provenant de la Pannonie. Alba Regia 21. (1984) 99-113.