„Szól a rádió…”
Énekli a fiatalabb és az idősebb generáció közel 45 éve. Az LGT nagy sikerű, napjainkban is népszerű dala a magyar rádiózás hőskorát mutatja be. De mikor is volt az a hőskor, mit érdemes tudni a korabeli rádiókról, a rádiózásról, és milyen szerepet játszott az 50-es évek ideológiai nevelésében?
E hónap műtárgya időszaki kiállításunk egyik érdekes darabja, a XX. század jellegzetes használati tárgya, a rádió lesz. A Vadásztölténygyár R646-os Velence elnevezésű készüléke az 1950-es években készült. Az 1956-tól gyártott típus méretét tekintve
26 x 38 x 18 cm, közép és rövidhullám fogására alkalmas szerkezet, melyet sötétbarna fa káva „keretez”. Kortársaihoz hasonlóan asztali használatra készült, varázsszeme (az elektroncsöves vevőkészülékek hangolásjelzője) a jobb felső sarokban található. Felső része a hangszórót foglalja magában, alul találhatók a kapcsolók, a fogható állomások, a hangerő és az állomáskereső gombok.
A múzeum történeti gyűjteményét több rádió is gazdagítja, melyek közül 4 db datálható a század közepére, ezek a korszakra jellemző készülékek. Rendszerint a szoba vagy a konyha díszei voltak, tetejükre horgolt terítő, porcelán csecsebecse vagy virág került, asztalra, szekrényre tették vagy éppen felkerült a polcra. Ugyanebben az időben léteztek kisebb és nagyobb méretben, sőt elektromos gramofonnal egybeépített változatuk is.
Azt hiszem pontos leírást kaphatunk róla, ha felidézzük Kosztolányi néhány sorát: „Barna mahagónidoboz, bűvös szekrény, ékszertartó, zengő kalit, kincseskamra, néha lomtára, papírkosára, szemetesládája, sőt köpőcsészéje mindenféle hangnak, mely a föld és ég között lármáz. Fogom vele az egész világot. Rádióm azonban még hatalmasabb. Az engem fog, aki szintén egy világ vagyok, fog és nem ereszt.”
A rádiózás története, kialakulása hosszú folyamatot ölel fel. A rádió megszületése nem kapcsolható kizárólag egy feltaláló nevéhez, hanem több lépés eredményeként valósulhatott meg, időben és térben, távol eső területeken végzett munka tette lehetővé.
A rádió szó a latin radius (sugár) szóból származik, ami arra utal, hogy az elektromágneses hullámok a térben minden irányban szertesugárzódnak.
Előzmények
A rádió történetében az igazi áttörést a Henrik Hertz által 1888-ban felfedezett elektromágneses hullámok alkalmazása hozta meg. Felfedezte és kísérletileg igazolta az elektromágneses hullámok térben való terjedését. Ezzel elvben lehetővé tette az elektromos hullámokkal működő távíró működését és előkészítette a talajt a drótnélküli távíró számára.
Bár a rádió feltalálása több ember nevéhez köthető, a legfontosabb nevek között említhetjük Nikola Teslát és Guglielmo Marconit, utóbbi 1901-ben sikeresen bemutatta a rádióhullámok vezeték nélküli sugárzását. Marconi a rádió feltalálásáért 1909-ben fizikai Nobel-díjat kapott, Tesla viszont beperelte, azzal a váddal, hogy Marconi ellopta a találmányát. Hosszú idő után, a bíróság 1943-ban hivatalosan is Teslának tulajdonította a rádió feltalálását. Az első rádióadást, amely emberi hangot közvetített Lee de Forest valósította meg 1910. január 12-én, a Tosca előadását közvetítette a Metropolitan operaházból. Az adást ekkor még csak néhány száz készülékkel hallgatták. Ezzel óriási fejlődés következett be, amely a világ arculatát teljesen megváltoztatta. A XX. század első felében a távközlés rohamos fejlődésnek indult, ezért szükségessé vált a nemzetközi összefogás és szabályzatok kialakítása. Az első világháború idején hatalmas előrelépést jelentett a rádió alkalmazása. A következő nagy ugrást a televízió megjelenése hozta.
A rádiózás Magyarországon
A rádiózás történetének tárgyalása előtt fontos megemlíteni a rádió két közvetlen előzményét: a távírót és a telefonhírmondót. Magyarországon az első távíró vonal 1847 végén nyílt meg Bécs és Pozsony között. A drótnélküli vagy rádiótávíró, melyet kezdetben a korábbi kábeles távíróhoz hasonlóan használtak, két pont, az adó és vevő közötti üzenetek küldésére szolgált. A két pont közötti kommunikációt hamarosan elkezdték hírek, információk továbbítására használni. A Puskás Tivadar által feltalált telefonközpont és később kifejlesztett telefonhírmondó a vezetékes rádióadás első megvalósítása volt. A telefonhírmondó volt az, mely az egész világon elsőként jelentkezett a nagyközönségnek szánt hangzó műsorral. Délelőtt félóránként híreket, lapszemlét, tőzsdei információkat közvetítettek, délután ismétlések következtek, majd este nyolctól jött az élő hangverseny, operett vagy operaközvetítés különböző pesti színházakból.
Magyarországon a rendszeres rádiós műsorsugárzás 1925. december 1-jén indult meg Budapesten. Bár a hivatalos indulás ekkor történt, az adáskísérletek akkor már több éves múltra tekinthettek vissza. Az első hírszóró adó – a 250 wattos csepeli adó stúdiója – 1924-ben egy rozzant bútorszállító kocsi volt. 1925 nyarától azonban már a Budapest, Rákóczi út 22. szám alatt, a Telefonhírmondó épületében folytatta működését a műsorszóró rádiózás. Az intézmény akkor Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. (MTR) néven működött és a Magyar Távirati Irodát is magában foglalta. A rádiózás technikai hátterét (erősítők, stúdiók és adóállomások műszaki berendezései) a Magyar Királyi Posta biztosította, a műsorokat a részvénytársaság készítette. A rendszeres rádiós műsorsugárzás 1925. december 1-jén este 8 órakor indult meg, erre az eseményre emlékezünk a Magyar Rádiózás Napján.
A műsor zeneszámait azonban még nem úgy lehetett hallgatni, mint ma, hogy bekapcsoltak egy gombot a készüléken és felhangzott a muzsika. Az akkori detektoros rádiók, melyeket broadcastingnak hívtak, sokkal inkább a telefonokra emlékeztettek, amelyeken fülhallgatón keresztül lehetett az adást hallgatni.
A második világháború a rádió médiumának teljes fronton történő kihasználását hozta: a szemben állók az éter hullámain küldték egymásnak műsoraikat, propagandával, uszítással vagy félrevezetéssel, ál-adások üzemeltetésével. A háború után 1945. május elsején indult újra az adás, egyelőre egy budapesti adón és a pesti utcákra kihelyezett hangszórókon keresztül. 1949-től két adó működött, a Kossuth és a Petőfi Rádió.
A hazai lakosság körében az 1939-1940-es „Néprádió-akció” révén terjedhetett el a rádiókészülék. A háború után, 1948-1950 körül új mozgalmak születtek: az úgynevezett Népszuper- és Néprádió-akciók. A Népszuper készüléket csak az vásárolhatta meg, aki még nem volt előfizető. Nagyon sok háztartásban volt rádió, egyre többen fizettek elő rá. A kádár-korszakban a rádiózás töretlen népszerűségnek örvendett. Ki ne emlékezne az 1959-ben indult Szabó családra, vagy a szovjet elektronikai ipar csodájára, a Sokol rádióra, esetleg a hidegháború idején létrehozott Szabad Európa Rádióra.
A 80-as évektől egyre jobban háttérben szorult a rádióhallgatás, majd a 2000-s évektől kezdve átvette a szerepét az internetes rádió.
Mi szólt kezdetben a rádióban?
A gyermekeket délutánonként két mesemondó szórakoztatta, ugyancsak délutáni programhoz illeszkedett az „Asszonyok tanácsadója”. Az egyik leghallgatottabb műsor a „Mit üzen” volt, amely csütörtökönként kora este szólt a hallgatókhoz. Az akkori műsorigazgató meggyőzte a stúdiótól először idegenkedő zenészeket, énekeseket, prózai színészeket, írókat és tudósokat, hogy vegyenek részt az élő előadásokban. A változatos műsorokat egyre nagyobb élvezettel hallgatta az egyre több előfizető. A grammofonlemezek elterjedésével tovább frissültek a zenei programok.
A sajtó hatalma az 50-es években
A rádió megjelenése új perspektívákat nyitott a média történetében. Az esti családi rádióhallgatás olyan általánosan elterjedt szokássá vált, ami voltaképpen előkészítette a szerepet a televízió számára. A gyors terjedést elég jól szemlélteti, hogy már az 1925-ös év végén 17 000 előfizető volt. Ezt követően évente csaknem 50 000-el nőtt a számuk. A második világháború előtti utolsó békeévben, 1938-ban 419 000 rádióval rendelkező ember volt az országban. A rádió minden fontos döntésről beszámolt, ami a politikában, a társadalomban történt vagy éppen a gazdaság terén jelentős eseménynek számított. Különösen nagy szerepet töltött be az 50-es évek egypártrendszerében, az ideológiai nevelésben, a propaganda-gépezetben. Beszámoltak az ötéves tervről, a békekölcsönjegyzésről, a munkaversenyekről és a választásokról épp úgy, mint Sztálin vagy Rákosi születésnapjáról. Azt harsogták, hogy él és virul a szocializmus, épül a Békemű, erősödik a béketábor. Az agitáció és a propaganda fontos eszköze volt csakúgy, mint a televízió, a mozi és az újság. A rádió népszerűsége nem csökkent, bár a XX. század második felében megjelenő televízió komoly konkurenciának számított, és számít ma is. Azonban a hallgatói szokások megváltoztak és más közönsége lett a rádióműsoroknak, más a TV-műsoroknak.
A Rákóczi adó
1956 októberének eseményei Sztálinvárost sem kerülték el. A település újra felvette a Dunapentele nevet és megalakult a Dunapentelei Nemzeti Bizottság. November 2-án a 36 m-es rövidhullámon jelentkezett először a helyi rádió a Szabad Dunapentele Hangja, másnéven a Rákóczi adó, melynek stúdiója egy Ikarusz busz volt. Céljuk a tárgyilagos tájékoztatás és a Nemzeti Bizottság segítése volt. Nov. 4-től kezdve az adó állandóan változtatta a helyét, nehogy bemérjék őket. A helyi ellenállást november 7-én leverték, ekkor szólalt meg utoljára a Rákóczi adó is…
A rádió, még ha valamelyest veszített is népszerűségéből, azért mindenkor, minden korosztályhoz szólt és szól, hallgatják ma is lelkesen fiatalok és idősek, zeneszámokat éppúgy, mint a híreket.
Végezetül hadd zárjam soraimat Csukás István Azt kérdezte a rádióriporter című versével:
Azt kérdezte a rádióriporter,
hogy el tudná-e mondani egy bánatát.
Egyet igen! – feleltem könnyedén. – Talán
az, hogy… Nem, inkább az… Vagy
esetleg… Vörösödve izzadtam;
a rádióriporter szintén, hogy mekkora
marhaságot kérdezett, vagy hogy mekkora marhát
fogott ki! Csak a magnó
járt türelmesen, zümmögve rögzítette
a halhatatlan semmit.
Nagyné Hodik Mónika
Felhasznált forrás:
https://mek.oszk.hu/02100/02185/html/496.html (2020. szept. 15.)
A rádiózás története Magyarországon http://www.drfeherkatalin.hu/upld/ST91.pdf (2020. szept. 15.)
http://www.radiomuzeum.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=10&Itemid=102 (2020. szept. 15.)
http://www.radiomuseum.hu/torteneti_m.html (2020. szept. 15.)
https://www.google.com/search?q=a+r%C3%A1di%C3%B3+t%C3%B6rt%C3%A9nete&oq=A+r%C3%A1di%C3%B3&aqs=chrome.1.69i57j35i39j0l2j46j0l3.9005j0j7&sourceid=chrome&ie=UTF-8 (2020. szept. 15.)
https://www.beol.hu/seta-ter/a-radio-regen-es-most-2372019/ (2020. szept. 15.)
https://tudomanyplaza.hu/a-magyar-radioadas-es-a-podcasting/ (2020. szept. 15.)
http://www.mimicsoda.hu/cikk.php?id=814 (2020. szept. 15.)
https://www.radio1.hu/ma-van-a-magyar-radiozas-napja/ (2020. szept. 15.)
