Zrínyi sisak
Parczel Józsefné, Mária néni rengeteg tárgyat adományozott már a múzeumnak. Ez a múlt századi rendőrsisak 2002-ben került be a történeti gyűjteménybe, mely a korabeli rendőr egyenruha ékességének számított.
A fekete lakkbőrrel bevont nemezsisakot 10 alumínium borda (tiszteknél sárgaréz borda) osztja gerezdekre, melyek alul 1-1 szegeccsel kapcsolódnak a vízszintesen körbefutó szintén alumínium pánthoz. A sisak elülső részén nagyméretű koronás magyar címer látható, melyet cserfa és babérág fog közre. A füleknél kétoldalt esővíz levezető csatorna, felette mindkét oldalon 1-1 szent koronát ábrázoló gomb található. Belül, a homlok részhez parafabetét került, mely a biztonságot és a kényelmet szolgálta. Egyrészről védő funkciót töltött be, ha dulakodás közben a rendőr fejét ütés érte, tompította annak erejét, másrészt a sisak a betéttől jobban felvette viselője fejformáját. A kényelmet szolgálta a sisak belső bőr kiképzése is. Egy másik érdekessége a vízszintesen körbefutó pánt bal oldalán található tollforgató, melyben egykor lószőr díszelgett. A fejfedőről sajnos hiányzik az elegáns külsőt kölcsönző sisak kúp, mely a függőleges bordákat volt hivatott összefogni.
Rendőrség és csendőrség
A Magyar Királyságban a kiegyezést követően – hasonlóan az Osztrák Császársághoz – két pilléren, a rendőrségen (az állami és városi rendőrségen) és a csendőrségen nyugodott a rendvédelem, amelynek szabályozási hátterét a törvényhozásunk által önállóan kidolgozott törvények adták. A városok közbiztonságáért a rendőrség, míg a vidék „nyugalmáért” a csendőrség felelt.
A rendőrség kialakulása és korai története
A rendőr (rendőrség) – a nyelvújítás kései szakaszából származó – tiszta magyar szóösszetétel, első említése 1824-ben Márton József magyar-latin nyelvű lexikonában található. Tíz évvel később, Fogarasi János műszókönyvében már a mai értelemben vett rendőr szóként szerepelt, és néhány éven belül a zsebszótárakban is fellelhető volt. Maga a rendőr szó jogszabályban első alkalommal a mezei rendőrségről szóló 1840. évi törvénycikkben látott napvilágot, mely kifejezés tartalmában eltér a mai rendőr fogalmunktól. A mostanival valóban rokonságot mutató rendőrség megszervezése az 1848-as jogalkotók érdeme.
Pest, Buda, Óbuda és a Margitsziget egyesítésével létrejött Budapestnek 1873-tól állami rendőrsége lett, Székesfővárosi Magyar Királyi Államrendőrség néven, mely a kezdetekben nehezen birkózott meg feladataival. A sikereket rontotta az állomány felkészületlensége és az, hogy dívott a korrupció. Majd az 1880-as évek erőfeszítései több kitűnő főkapitány vezetésével olyan útra terelték a budapesti rendőrséget, melynek állomásain nem szégyenkezni, hanem büszkélkedni lehetett. A fővárosi rendőrség államosítását, illetőleg a rendőrség megszervezését követően megindult a küzdelem a vidéki rendőrség államosításáért is, melyre 1919 őszén került sor. Ekkor alakult meg az egységes állami rendőrség 7 kerületi főkapitányság megszervezésével.
Az állami rendőrség elit jellegű volt, mintaként szolgált a városi rendőrségek számára. A fővárosi rendőrség a nagyvárosi és külföldön megszerzett tapasztalatokat igyekezett megosztani a vidéki testületekkel. Szerepe 1885-től, illetve 1887-től a bűnügyi nyilvántartás, illetőleg az arcképes nyilvántartás vezetésétől még inkább központi jelentőséget nyert.
Tovább fejlődött az 1885-ben létrehozott detektívtestület, erősödött a rendőrtudósítói tevékenység, beindult a sajtóiroda. A kontinensen elsőként alkalmazták az ujjnyomatok alapján történő személyazonosító módszert, ill. rendszert. 1908-ban létrehozták a Bűnügyi Múzeumot, felállították a gyermekbíróságot. 1909-ben bevezették az új egyenruhát, melynek ékessége a Zrínyi sisak lett.
A régi és az új egyenruha
A múlt század első felében a magyar rendőr egyenruhának megvolt a maga becsülete. Aki azt hordta tudta, ruhája nem lehet piszkos szakadozott, és viselője ápolt, borotvált kellett, hogy legyen. Részeg egyenruhás rendőrrel az utcán találkozni nem lehetett. Mind az őrszemélyzet mind a fogalmazói és tisztikar méltósággal, büszkeséggel viselte egyenruháját szolgálatban és társaságban egyaránt.
A kiegyezést követően Magyarország városai rendőreiket saját, jellegzetes egyenruhájukba bújtatták, ezzel is egységet teremtve egy–egy város rendjének védelmezői között. A millenniumi ünnepségekre 1896-tól Rudnay Béla főkapitány a fővárosi rendőröknek módosította az egyenruháját….hogy a párizsi világkiállításon már ebben képviseljék és védjék a rendet, a biztonságot, megjelenésükkel emeljék és növeljék a világkiállítás imázsát. Az 1870-es évektől 1909-ig a szolgálatban lévő rendőrök, a nyakukba akasztva viselték az azonosító számukat jelző fémtáblát. A felsőruházatra az akkori kor divatjának megfelelően az álló nyakgallér volt általános.
1909-ben Boda Dezső főkapitány idején került bevezetésre a Zrínyi sisak az új egyenruha részeként, melyet Ferenc József kívánságára rendszeresítettek. Az uralkodó azt szerette volna, hogy a bécsi rendőrökhöz hasonlóan a budapestiek fejére is sisak kerüljön. Szerinte inkább az való a rendőrök fejére, mintsem egy kalap. A király kívánságát gróf Andrássy Gyula akkori belügyminiszter örömmel teljesítette és utasítást adott a javaslat elkészítésére dr. Boda Dezső rendőrfőkapitánynak. Boda több reformjával együtt már korábban szeretett volna változtatni rendőrei egyenruháján, ezért 1906-ban megbízta Nemes Mihály történeti festőművészt egy ízig-vérig magyar egyenruha tervezésével. A festőművész az új egyenruha legjellegzetesebb darabjának a sisakot jelölte meg. Alapjául az ősi jászsisakot választotta, amely végig vonult a magyar viselettörténeten. Nemes Mihály Bécsbe utazott, hogy ott tanulmányozhassa a szigetvári hős, Zrínyi Miklós sisakját, amelyről a második világháború végéig rendszeresített föveg a rendőrök és a köznyelvben egyaránt használt „Zrínyi sisak” becenevet kapta. A tervezésénél a művész törekedett arra, hogy a sisak a viselőjét elsősorban az ünnepélyes alkalmakkor magasabbá, daliásabbá, feltűnőbbé tegye. A sisakhoz a rendőrök új egyenruhát kaptak. Az új, zsinóros díszegyenruha sötétkék posztóból készült. Az őrszemélyzet fekete, az altisztek ezüstzsinóros attilát viseltek. A gyalogrendőrök három részre osztott, kilenc soros tulipán alakú vitéz kötést hordtak új egyenruhájukon, a lovasok hat soros zsinórzattal viselték ugyanezt. Az egyszerű lovas rendőrök fekete, az altisztek ezüst, míg a tisztek aranyból szőtt zsinórzattal.
Az évtizedek alatt valamelyest változott a rendőrség egyenruhája, de igazán jelentős változást csak a II. világháború, valamint a Magyar Államrendőrség megalakulása hozott. A Királyi Állami Rendőrség megszűnt, az azt felváltó demokratikus rendőrség egyenruhájában is jelezni kívánta a változást. Míg a korábbi egyenruházati és felszerelési tárgyak kihordását 1948. december 31-ig lehetővé tették, a Zrínyi sisak viselését 1946. június 4-től megtiltották, helyette az újonnan rendszeresített tányérsapkát kellett viselni.
Nagyné Hodik Mónika
Felhasznált irodalom:
Dr. Bencze Béla: Börtönügyi lexikon, Kronosz Kiadó, Pécs, 2014. 198.o.
https://pea.lib.pte.hu/bitstream/handle/pea/15433/krisko-edina-phd-2013.pdf?sequence=1&isAllowed=y Kriskó Edina: A rendőrség társadalmi rendeltetése és a rendőrségi kommunikáció
http://www.epa.uz.ua/02100/02176/00002/pdf/RTF_16_107-112.pdf Sági Zoltán: Egyenruha, mint tradíció a Magyar Rendőrségnél
http://rendormuzeum.com/valogatas-mutargyainkbol
https://korok.webnode.hu/products/a-magyarorszagi-csendorseg-tortenete-1881-19451/
Forrás:
Ősz Tamás Zsolt szíves szóbeli közlése
