Nyitvatartás: keddtől péntekig 10-16 óráig. Minden hónap első vasárnapján 14-18 óráig.

2019. JÚLIUS HÓNAP MŰTÁRGYA - AZ INTERCISAI PÉNTEK

2019. július 7.

Minden múzeumban vannak egyedi műtárgyak, de lényegesen ritkább, hogy ezeket a tárgyakat saját nevükön szólítsák. Az Intercisa Múzeumban egy arcos edény a Péntek becenévre „hallgat.” (1. kép) A keresztszülőt a Robinson Crusoe című regény motiválta: a fazekat állítólag szintén pénteken találták egy római temetkezésben, B. Vágó Eszter ásatásán 1969-ben.  

A hamvasztásos sírt sajnos kirabolták, a fazéknak pedig nem minden töredéke került a múzeumba. Szerencsére az arcot így is sikerült restaurálni. A jellegzetes sasorr alapján egyesek arra gondolnak, hogy keleti származású embert ábrázoltak az edényen. A feltételezés azért sem alaptalan, mert a sírban talált többi tárgyat a 3. századra lehet keltezni, ebben az időszakban pedig Intercisában jelentős szír közösség élt. Másrészt viszont bizonytalan, hogy portrészerű hűséggel készült-e az orr, ráadásul a jellegzetes sasorrot itáliai urnákon (2. kép) és római szobrokon is megcsodálhatjuk. A nyitott szájban látszódó fogazat jelzése sem példanélküli. (3. kép)

Az edényeket ma is úgy írjuk le, mintha emberek lennének: van szájuk, válluk, hasuk, fenekük, talpuk. Az arcos edények készítése is régi időkre nyúlik vissza (4-5. kép), és egymástól függetlenül előfordulnak távoli területeken is. (6-7. kép) A Kárpát-medencében az őskortól ismerünk olyan urnákat, amelyeknek emberi arca van. (8. kép) Ennek ellenére nem feltételezhetjük, hogy ezeknek az edényeknek a készítése folyamatos lett volna a római korig, inkább arról van szó, hogy a hasonlóképpen működő emberi agy időtől és tértől függetlenül újra és újra hasonló tárgyakat hoz létre.

A római kori arcos edények között vannak olyanok, amelyeknél az arcot formába préselték. (9. kép) Más esetekben – a mi Péntekünkhöz hasonlóan – az emberi arc jellegzetes részeit egymástól függetlenül erősítették fel az edény testére. (10. kép)
Az edénytípust gyakran használták urnának. Mivel a dunaújvárosi sírt kirabolták, az edényt pedig összetörték, csak feltételezni lehet, hogy Péntek is hasonló célt szolgált.
 
Keszi Tamás

Irodalom:

Braithwaite, Gillian: Romano-British Face Pots and Head Pots. Britannia 15 (1984) 99-131.
 
Cobb, Charles R.–Drake, Eric: The Colour of Time: Head Pots and Temporal Convergences. Cambridge Archaeological Journal 18,1 (2008) 85-93.
 
Hernández, Esperanza Martín: Roman thin-walled face-pots from northwestern Hispania. A reappraisal. In: Limes XX. Estudios sobre la Frontera Romana/Roman Frontier Studies. Merida, 2009. 587-606.
 
Intercisa kincseiből. Dunaújvárosi Hírlap, 1971. november 2., kedd, 8. oldal.
 
Kneisel, Jutta: Von der Maske zum Torso – Anthropomorphe Darstellungen in Nord- und Mitteleuropa 1m 1. Jt. v. Chr. In: Masken der Vorzeit in Europa (1). Internationale Tagung vom 20. bis 22. November 2009 in Halle (Saale). Herausgegeben von Harald Meiler und Regine Maraszek. Halle (Saale), 2010. 175-187.
 
Meskell, Lynn: The nature of the beast: curating animals and ancestors at Çatalhöyük. World Archaeology,40,3 (2008) 373-389.
 
Reichenberger, Alfred:Totenmasken und -verhüllungen der Hallstattzeit. In: Masken der Vorzeit in Europa (1). Internationale Tagung vom 20. bis 22. November 2009 in Halle (Saale). Herausgegeben von Harald Meiler und Regine Maraszek. Halle (Saale), 2010. 159-173.
 
The Archaeology of Ancient Israel. Ed. by Ammon Ben-Tor. New Haven and London, 1992.