Nyitvatartás: keddtől péntekig 10-16 óráig. Minden hónap első vasárnapján 14-18 óráig.

2019. AUGUSZTUS HÓNAP MŰTÁRGYA - A DUNAI VASMŰ ÉPÍTŐJE, AZ ÉPÍTKEZÉS HETILAPJA PROPAGANDA 1950-BŐL

2019. augusztus 8.

A Dunai Vasmű Építője, az építkezés hetilapja propaganda 1950-ből 

1950 tavaszán elkezdődött a város (akkor még csak a lakótelep), ősszel a gyár építése. A Dunapentele melletti löszplatón hónapról-hónapra készültek el az ideiglenes szállások és a végleges épületek. A sajtó és a rádió azonban 1950 őszéig tudatosan nem adott hírt az építkezésről, akkor még nem volt kiemelt szerepe a pentelei munkálatoknak. A korábban elkezdett lakótelepi építkezést nem tartották fontosnak, annál inkább az ősszel megkezdett gyárépítkezést.

Változást az októberi tanácsválasztási nagygyűlés, október 15-én a DISZ felhívása és novemberben a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata hozott. Nyilvánosan Révai József szegedi választási beszédében lehetett hallani először a pentelei építkezésről. „És egész népünk büszke ötéves tervünk legnagyobb létesítményére, ……a dunapentelei építkezésre. ….nemzeti ügy ez, amelyért érdemes lelkesedni, dolgozni és áldozni..” Nagy előrelépést jelentett a DISZ felhívása is, melynek eredményeként 1951 nyarától az ország minden részéről rengeteg fiatal érkezett ide, hogy építsék a Dunai Vasművet. Az építkezés igazán megkülönböztetett helyet az 1950 novemberében már említett párthatározat után kapott, ekkor született meg a döntés a Dunai Vasmű építésével kapcsolatban. Ettől kezdve, ahogyan Miskolczi Miklós írta: „…divatba jött Dunapentele.” Úgy tűnt, mintha pótolni akarták volna a korábbi mulasztást és viharos gyorsasággal népszerűsítették a pentelei építkezést. 1951 áprilisában bemutatták az „Épül a békemű” című dokumentumfilmet, állandó tudósítókat küldtek Pentelére. Többször járt az építkezésen újságíróként többek között Palotai Boris és Örkény István is. Rengeteg újságcikk, brossúra és sok filmhíradó készült a Dunai Vasműről és a városról. Sándor András 1951-ben megjelent híres Sztálinváros című könyve egy újabb propagandaeszköz volt, mely a gyár és a város építését, az itt dolgozók hősi munkáját éltette.

De nem szaladok ennyire előre, visszakanyarodok 1950 őszére. A város építése már javában folyt, de helyi újság még nem volt. A novemberi párthatározat, mely a Dunai Vasmű építésével kapcsolatos feladatokat vázolta, a helyi sajtóról is rendelkezett. Akkor még november 20-ára tervezték a lap beindítását, de a határidőt nem tudták tartani.

Az újság első szerkesztőjének, Fürjes Lajosnak a visszaemlékezéséből kiderül, hogy a pártbizottság december 5-én bízta meg a szerkesztői feladatokkal. Aznapi dátummal kézhez is vette megbízólevelét, majd azzal engedték útjára, hogy az első számnak december 21-én, Sztálin születésnapján meg kell jelennie. Hárman indultak le Budapestről Pentelére egy pártbizottsági autóval. Megérkeztek az építkezésre, ahol rögtön felvették a kapcsolatot a vasmű akkori pártbizottsági titkárával, Leisztinger Ferenccel. Szállást a Kádár-tanyán kaptak, az újság szerkesztősége a 7. kockában (Ady Endre u.3.) lett elhelyezve. Ezután kezdődhetett meg a munka, kimentek az építkezésre, beszélgettek a munkásokkal, anyagot gyűjtöttek.

Pontos dátumot nem tudunk, de valamikor ezidőtájt jelenhetett meg a felhívás a helyi újság megalapításáról. A röplap a korszakban szokásos „Elvtársak!” és „Ifjúmunkások!” megszólítással indul, majd leírja, hogy a párt központi határozata alapján „A Dunai Vasmű Építője” címmel beindítják az építkezés hetilapját. A lap az építkezés pártbizottságának lapja lesz. Feladata, hogy segítse a Dunai Vasmű és a város felépítését, a párt és Rákosi elvtárs által kitűzött feladatok végrehajtása. Továbbá segíti az építkezést, bemutatja az eredményeket, a jó kezdeményezéseket, ugyanakkor bírálja a hiányosságokat, a mulasztásokat és azok kijavítására mozgósít. Nem utolsó sorban a munkások között megbújó ellenség felkutatásában is segítséget nyújt. Feladata még a munkaversenyekre való mozgósítás, hogy minél előbb felépíthessék a Dunai Vasművet. Ezután arra buzdít mindenkit, hogy segítsen a lap szerkesztésében, írják meg a nehézségeket, eredményeket, hibákat, a munkások saját küzdelmeiket, hogyan vesznek részt a város és az ország építésében. „Írjatok a lapban mindenről, aminek nyilvánosságrahozása elősegíti, előrelendíti a békét erősítő hatalmas Dunai Vasmű építését. Igy lesz az újság valóban „A Dunai Vasmű Építője”. A felhívás végén újra megszólítja a munkásokat: „A lap…….a Ti lapotok. Irjátok! Olvassátok! Terjesszétek!”

A röplap még a Székesfehérvári Nyomdában készült, felelős kiadója az a Kócsa László, aki a kezdetektől évekig a helyi újság felelős kiadója volt.

A szerkesztőség december 20-ra el is készült a kézirattal, mivel azonban az építkezésen nem voltak megfelelő nyomdai gépek és személyzet, ezért a pesti Szikra Nyomdába vitték fel, ahol a napilapok után utoljára tördelték és nyomták. Másnap, szerdán hajnalban érkeztek vissza Pentelére, a kocsi hátsó ülésén a helyi sajtó első számával. Sok viszontagság és az idő sürgetése ellenére 1950. december 21-én végre megjelent a Dunai Vasmű Építője. A lap szerkesztője Fürjes Lajos, felelős szerkesztője Leisztinger Ferenc, felelős kiadója Kocsa Tibor volt. Ettől kezdve a 4 oldalas újság minden szerdán jelentkezett. Az első szám első oldalán Leisztinger Ferenc vezércikke olvasható Sztálinról és az épülő vasműről, a többi oldalon az építkezés jelenlegi helyzetéről, az itt dolgozók életéről adtak hírt. Ahogy telt az idő az újság egyre inkább betöltötte funkcióját, az építők hamar megkedvelték. Az újság hasábjain hírt adtak a rossz és a jó munkásokról, munkásbrigádokról, a pazarlásokról, az új munkamódszerekről, a hibák kijavításáról, a munkaversenyekről, idő előtti átadásokról, a sportról és a kulturális életről egyaránt. A lap később több külső munkatárssal bővült. A hivatásos tollforgatókon kívül a munkások közül is sokan írtak a szerkesztőségbe, akik saját nyelvükön szóltak a többiekhez, az építők így igazán magukénak érezhették az újságot. 1951-ben megjelent a Tüske Tóni, a lap rajzos melléklete, mely az olvasók körében szintén nagy népszerűségnek örvendett. Mivel a munkások barakkokban és munkásszállásokon laktak, kezdetben a munkahelyekre vitték ki az újságokat.

A lap szerkesztősége 1951 augusztus folyamán átköltözött az Ady Endre utcából az 5. kockába (Május 1. u.1.). A helyi nyomda ősszel megkezdte működését az Építők útja 8. szám alatti lakásokban, így az újság már heti kétszer jelentkezett. Szerdánként jelent meg a 4 oldalas újság, melyet Pesten készítettek, és péntekenként a 2 oldalas, mely már a Dunapentelei nyomdában készült. 1951. november 7-től a város felvette a Sztálinváros nevet, ezzel együtt a lap neve Sztálin Vasmű Építőjére változott. December 21-én a nyomda átköltözött a Szórád Márton út egyik barakkjába, ettől kezdve már minden szám a helyi nyomdában készült.

A Dunai Vasmű Építője politikai szándékkal született, hiszen a sajtó és a rádió a kor bevett propagandaeszköze volt. Rajtuk keresztül befolyásolták, formálták az itt dolgozó munkásokat, a Dunai Vasmű építőit.

A város lapjának névváltozásai: Dunai Vasmű Építője 1950.dec.21. - 1951.nov.2., Sztálin Vasmű Építője 1951.nov.6. - 1954.nov. 9., Sztálinváros 1954.nov.12. - 1956.okt.23., Szavunk 1956.okt.25.-26., Dunapentelei Igazság 1956.okt.30., Dunapentelei Ifjú Forradalmár 1956.nov.2., Dunapentelei Hírek 1956.nov.10., Dunapentelei Híradó 1956.nov.13., Dunapentelei Hírlap 1956.nov.21.- 1957.ápr.16,. Sztálinvárosi Hírlap 1957.ápr.19. - 1961.nov.25., Dunaújvárosi Hírlap 1961.nov.28. - 1990.szept.11., A Hírlap 1990.szept.14. - 1995.dec., Dunaújvárosi Hírlap 1996.jan. - 

                                                                                               Nagyné Hodik Mónika
 

Felhasznált irodalom és források:

Miskolczi Miklós: Az első évtized. Dunapentelétől-Dunaújvárosig, Dunaújváros, 1975
Erdős Ferenc-Pongrácz Zsuzsánna (szerk.): Dunaújváros története, Dunaújváros, 2000
A nyomdánk története, Dunaújváros 1951-1984., összeállította: Abinéri Lajos és Bergmann Jenő, Dunaújváros, 1984
Dunaújvárosi Hírlap 1980. szept.19., 7.o.
Dunai Vasmű Építője 1950. december 21.
Sztálinváros 1954. december 21., 1.o.
A dunaújvárosi József Attila Könyvtár digitális gyűjteménye