Nyitvatartás: keddtől péntekig 10-16 óráig. Minden hónap első vasárnapján 14-18 óráig.

2018. AUGUSZTUS HÓNAP MŰTÁRGYA - TÖLTÉNYHÜVELYBŐL KIFARAGOTT, VIRÁGMINTÁKKAL DÍSZÍTETT VÁZA

2018. augusztus 1.

2018. augusztus hónap műtárgyának egy látványos darabot választottam. Jelen cikkemben egy töltényhüvelyből kifaragatott, virágmintákkal díszített vázát mutatok be az olvasóknak, melynek kifelé hajló, bordás szájrésze van. A tárgy az I. világháború éveiből származik és 1992-ben ajándékozás útján került az intézmény Történeti Gyűjteményébe. A váza 22 cm magas, talpátmérője 9 cm, állapota jó. Pontos készítési ideje ismeretlen.

Háborús időkben fontos volt mind a fronton harcoló katonáknak, mind pedig a hátországban otthon maradtaknak az emlékezés és a kapcsolattartás. Utóbbira nagyon sok példával találkozhatunk főként múzeumokban és levéltárakban, de akár otthon a nagyszülők, dédszülők emlékei között is. Ezek mind írott emlékek, melynek az egyik legalapvetőbb formái a levél, a napló és az emlékiratok voltak. Az írott források előzményei visszanyúlnak egészen a 16.-17. századig, amikor a vallásos szövegek mellett terjedni kezdtek a világi szövegek is. Megnőtt az írni-olvasni tudók száma, így egyre nagyobb igény mutatkozott a kapcsolattartás írott formájára. Az egyszerűbb nép körében a 19. században, az új oktatásügyi rendeletekkel terjedt el egyre jobban az írás, majd megkönnyítendő a levélírást, bevezették az ún. levelező füzeteket, melyekben példákat talált az író a levél külső képére, udvariassági formulákra és magának a levélnek a felépítésére is.

Az írott forrásokat csoportosíthatjuk keletkezési idő szerint:

- eseményekkel egy időben íródott szövegek: harctéri naplók, képes levelezőlapok és levelek, hosszabb-rövidebb ideig vezetett napi feljegyzések;

- események után íródott szövegek: önéletírások és visszaemlékezések. Utóbbiakhoz felhasználhattak harctéri naplókat, korábbi leveleket, képeslapokat; valamint előfordulhatott, hogy nem a tanú által, de az ő megbízásából íródtak.

Az eseményekkel egy időben íródott szövegek nagy része nem publikációs céllal készült, így elmondhatjuk róluk, hogy nem ellenőrzöttek, ezzel szemben őszinte gondolatokat tartalmaznak. A harctéren készült írások esetében gyakran találkozhatunk a cenzúra nyomával, mivel a harcoló felek arra törekedtek, hogy az ellenség semmilyen információt ne szerezhessen meg az alakulatról.

Az írott emlékek esetében fontos vizsgálni a szubjektivitás kérdését is: a szubjektív forrásokra jellemző, hogy az elbeszélő érdeklődése önmaga felé irányult, személyes hangvételben fogalmazott; lényegében saját gondolatai, érzései köszönnek vissza a forrásból. Ezzel szemben a nem szubjektív forrás valamilyen formában a távolból közelíti meg az adott eseményt. 

Az emlékezést szolgálók másik nagy csoportja a tárgyi emlékek. A háború alatt a hátországban találkozhattunk az ún. vashonvédekkel. Lényegében fából készült szobrok voltak – pl. Székesfehérváron az ún. „Vértes vitéz” –, melyekbe a járókelőknek lehetett, sőt kellett szögeket verni, a befolyt összeget pedig a hadirokkantak, özvegyek és árvák támogatására fordították. A fronton készült emlékek lehetnek kisebb-nagyobb tárgyak egyaránt, általában a fronton is fellelhető alapanyagokból és eszközökkel készültek, mint a cikk elején bemutatott váza is.Jellemző volt, hogy az elhasznált harcászati eszközöket újra hasznosították valamilyen formában: játékot, dísztárgyat, használati tárgyat vagy valamilyen emléket készítettek belőle.Lehetséges tárgyak srapnelhüvelyből pl.: söröskorsó, díszkehely, gyufatartó, díszdoboz, stb.

Nagyobb lövedékdarabokból készíthettek iratnehezéket, tintatartót is, de csak a képzelet szabhatott határt a kreativitásnak. Mind a harcterekre, mind a hadifogságra jellemző volt gyűrűk készítése szerte Európában: gyakori volt, hogy a felajánlott hadikölcsönt emlékgyűrűvel honorálták. Ezek a gyűrűk általában rézből vagy alumíniumból készülhettek többféle formában, felirattal/mintával vagy anélkül. Kiemelkedik közülük a vezetőgyűrű, mely egyfajta szerelmi ajándék volt. Azonban azt sem szabad elfelejtenünk, hogy nagyon tárgy elveszett vagy megsemmisült azidők során.

A világháború lezárását követően jelentek meg hazánkban az I. világháborús emlékművek, melyekkel a fronton szolgálatot teljesítő vagy elesett katonákra emlékeztek. Az emlékezés jelentősége abban gyökerezik, hogy több millió ember esett el; sokukról pedig nem tudták a hozzátartozók, hogy mi lett a sorsuk, hol temették el őket. A közvetlen hozzátartozók (özvegyen maradt feleség és árván maradt gyermek) száma szintén milliós nagyságrendű. Még ennél is több főt tettek ki az elesettek szülei, egyéb közeli-távoli rokonai és barátai, akik mind igényelték az emlékezést. Rengeteg azonosítatlan és elkallódott holttest maradt a háború után, így nem történt meg a rendes temetés, ebből eredt az „örökös gyász”, tehát a soha fel nem dolgozható veszteség fogalma.Az elesett katona alakja heroikus képet kapott, de politikai célokra is kihasználták, sok helyütt tartottak nyilvános megemlékezéseket. A központi emlékműveknél lezajlott megemlékezések kettős célt szolgáltak: egyrészt a közösség számára bírtak jelentéssel, másrészt az egyén számára. Az emlékművek egyfajta pótlékok: a névsorral ellátott monumentumokhoz kilátogatva a hozzátartozók megőrizhették emlékezetükben az elhunytat. A temetők harcterek közelében kialakult speciális fajtája volt a katonatemető, mely külső képében feltűnően elkülönült a civil temetőktől, ezekbe azonban sokszor nem volt lehetőségük ellátogatni a rokonoknak.Városunk emlékművét Bory Jenő készítette és az egykori Szórád Márton Általános Iskola mellett tekinthetjük meg. A hónap műtárgya megtekinthető az Intercisa Múzeum történeti-néprajzi látványtárában.

Felhasznált források:
1. DIMÉNY HASZMANN ORSOLYA: Írott emlékek az első világháborúból. In: Acta Siculica
2007. Szerk.: BARTI LEVENTE – BOÉR HUNOR – CSÁKI ÁRPÁD – KINDA ISTVÁN – KOCS IRÉN –
MÉDER LÓRÁNT LÁSZLÓ – SZALÓ RÉKA – SZŐCSNÉ GAZDA ENIKŐ – VARGHA MIHÁLY.
Sepsiszentgyörgy, Székely Nemzeti Múzeum, 2007. 727-738.
2. GYÁNI GÁBOR: Az első világháború emlékezete. Rubicon XXV. évf. (2015) 278. sz. 58-
65.
3. NOVOTNY TIHAMÉR: Első világháborús katonaemlékek. Budapest, Múzsák
Közművelődési Kiadó, 1987.
4. PIHURIK JUDIT: Második világháborús naplók és emlékiratok mint történeti források.
Aetas 22. évf. (2007) 2. sz. 130-146.

Kronászt Margit