2005 nyarán megelőző feltárást végeztünk Iváncsán. A feltárt hulladékgödrökben a kora bronzkori (kb. Kr. e. 2500-1900) makói és nagyrévi kultúra hagyatékát találtuk meg. Néhány gödörből azonban olyan tárgyak kerültek elő, amelyek a szomszédos régészeti kultúrákra jellemzők. Ezek egyike volt egy négyszögletesre csiszolt, külső oldalán domború, belül egyenes felületű kőlemez, melyet négy sarkán átfúrtak. A lyukak közül kettőnek a széle kitört az igénybevétel során, és a tárgyat már nem javították meg.
Korábbi feltételezések szerint a hasonló tárgyakat íjászok erősítették fel íjat tartó karjukra, hogy a kőlap felfogja a húr csapását – innen az elnevezése. Ma már számos hitelesen feltárt sírt ismerünk, és tudjuk, hogy nem csak férfi, hanem női és gyermek sírokból is előkerültek. Gyakran fordulnak elő a sírokban réztőrökkel együtt is. A mi lemezünk már mérete miatt sem lehetett alkalmas arra, hogy védje az íjász karját. Talán a nagyobb presztízzsel rendelkező személyek jelezték helyzetüket a hasonló tárgyakkal.
Az Ibériai-félszigettől a Csepel-szigetig
A tárgytípust a Kárpát-medencébe a harangedényes kultúra népe hozta el. A harangedényes kultúra jellegzetes edénye Európa hatalmas területeit köti össze: a Brit-szigetektől a Csepel-szigetig hasonló forma és díszítés jellemzi őket. A különleges edényt különleges alkalmakkor használhatták. Anyagvizsgálatok szerint ugyanis sört ittak belőlük. Az alkohol fogyasztására valószínűleg fontos társadalmi események alkalmával került sor.
Az edényeket gyakran helyezték a sírokba. A halottak fogainak vizsgálatából azt is tudjuk, hogy sokan közülük távolabbi területekről költöztek új hazájukba. Ez magyarázatot ad a kultúra nem összefüggő elterjedésére is. Nem arról van szó, hogy a mai Portugáliából kiinduló nép Európa szerte megtelepedett. Inkább úgy képzelhetjük el, hogy a kisebb távolságokra kiterjedő, kisebb csoportokat megmozgató, időben elhúzódó vándorlások alakították ki a kultúra foltszerűen elterjed hálózatát.
A harangedényes „csomag”
A migráns egyének, csoportok sajátos „csomagot” terjesztettek el, ahol megtelepedtek. A harangedényen és a csuklóvédőn kívül ennek részei voltak a díszített peremű tálak, kúp alakú csontgombok, réztőrök, pattintott nyílhegyek, bajusz alakú csontdíszek is. A hétköznapi életben használt tárgyak többsége azonban a helyi népességre volt jellemző. Vagyis nem népességcsere zajlott le: kisszámú, távolabbi területekről származó, a helyi kultúrának sajátos, „európai” színezetet adó betelepülők éltek együtt a helyiekkel, beilleszkedve közéjük. Az Ibériai-félszigeten élő ember aligha tudott volna szót érteni a csepeliekkel, de a részben hasonló tárgyi kultúra az összetartozás érzését keltette volna bennük.
Iváncsán csak néhány, szórványos eleme került elő a „csomagnak”. Az itt élők tehát kapcsolatban álltak a Csepel-sziget északi részénél, a Duna mentén megtelepedett népességgel, de lényegében kívül maradtak a harangedényes hálózaton.
Keszi Tamás
Irodalom:
Irodalom:
Csetneki Jelenik, E: A csepelszigeti őskori temetők. AÉ XIII (1879) 47-59.
Endrődi, Anna: A korabronzkori Harangedény kultúra telepe és temetője Szigetszentmiklós határában. In: Régészeti kutatások az M0 autópálya nyomvonalán BTM Műhely 5. Budapest, 1992, 83-200.
Fokkens, Harry–Achterkamp, Yvonne–Kuijpers, Maikel: Bracers or Bracelets? About the Functionality and Meaning of Bell Beaker Wrist-Guards. Proceedings of the Prehistoric Society 74 (2008) 109-140.
Horváth Tünde, Budakalász M0/12 kora bronzkori lelőhely kőanyaga. Stone Implements of the Bell Beaker Cemetery from Budakalász, M0/12 Site. Archaeometriai Műhely X,2 (2013) 141-176.
Price, T. Douglas Price–Knipper, Corina–Grupe, Gisela–Srnrcka, Vaclav: Strontium Isotopes and Prehistoric Human Migration: The Bell Beaker Period In Central Europe. Journal of Archaeology Vol. 7, 1 (2004) 9-40.
Rojo-Guerra, Manuel Angel–Garrido-Pena, Rafael–Garcia-Martinez-De-Lagran, Inigo–Juan-Treserras, Jordi–Matamala, Juan Carlos: Beer And Bell Beakers: Drinking Rituals In Copper Age Inner Iberia. Proceedings Of The Prehistoric Society 72 (2006) 243-265.
Schreiber Rózsa: A harangedények népe Budapesten. Die Glockenbecherkultur in Budapest. Emlékek Budapest múltjából 19 (1973).
Vander Linden, Marc M.: Polythetic Networks, Coherent People. A New Historical Hypothesis For The Bell Beaker Phenomenon. In Similar but Different: Bell Beakers in Europe. Ed. Janusz Czebreszuk. Leiden, 2014.2 35-62.
Vander Linden, Marc M.: What linked the Bell Beakers in third millennium BC Europe? Antiquity 81 (2007) 343–352.
