Nyitvatartás: keddtől péntekig 10-16 óráig. Minden hónap első vasárnapján 14-18 óráig.

2015. DECEMBER HÓNAP MŰTÁRGYA - KAMERA

2015. december 7.

 

Ebben a hónapban különleges tárgyra esett a választás. Ez egy kamera, mely 2015 szeptemberében került a múzeum gyűjteményébe, Andics József ajándékaként.

Gyűjteményünkben a kamera és a tápegység található meg. Ez az eszköz a dunaújvárosi Városi Televízió egyik első kamerája volt. A városban a televíziózás az 1980-as évek elején, Miskolczi Miklós vezetésével indult meg. A „tévézést” még amatőr technikával kezdték meg a dolgozók, eleinte vhs kazettákkal, majd ahogy a technika fejlődött, úgy fejlődött a televízió is.

A városi televíziózás egyik úttörője volt Bukovits Árpád, aki Bíró Bélával közreműködve fáradhatatlanul dolgozott a tévéért azokban az években is mikor még kevésbé gördülékenyen mentek a dolgok.

Az 1980-as évek elején a politika még nem támogatta a televíziózást, csak az évtized vége felé kezdte benne meglátni a propaganda szélesebb körben való terjesztésének lehetőségét. Rájöttek, hogy ha a városnak van saját televíziója, akkor közvetve, de „eljuthatnak az emberek nappalijába is”.

Mivel magát a városi tévét sem támogatták az 1980-as évek első felében, így azt sem, hogy az bármilyen technikai eszközre beruházzanak a dolgozók. Csak 1986-tól állt a városi pártbizottság az akkor már évek óta működő Városi Televízió mellé, amely innentől kezdve teljesen legális zajlott. Noha a pártbizottság már elfogadta a televízió tényét, sőt propaganda célokra használta is, anyagi támogatásban még nem részesítette. A bemutatott kamera ezekben az években dolgozott a tv-nél.

A stúdió többször költözött az évek során:

-       eleinte a Dunaújvárosi Főiskolán volt berendezve, ahol főként archív anyagokkal dolgoztak, élő adásra csak nagy ritkán volt lehetőség;
-       később a mostani kormányablak helyén hetente egyszer már élő adást is tudtak közvetíteni;
-       a következő költözéssel, amikor is már nem mentek messzire (a következő háztömbbe), egy korszerű és minden modern technikával is felszerelt                 stúdiója lett a városi televíziónak, ezekben az években pedig már a Vasmű támogatását is sikerült megnyerni a televízió ügyének.

Az 1980-as években évente tartották meg a Kábeltévések Országos találkozóját, melynek 1985-től többször is városunk adott otthont. Erre a találkozóra az ország minden tájáról érkeztek tévétársaságok – az 1987-es találkozón, jelen voltak többek között pécsi, móri és budapesti tévések is; szó volt a technikáról, tervekről is.

Most térjünk rá a kamerára. Andics József kérdésemre nagylelkűen elmesélte, hogyan került a tévé tulajdonába a kamera.

Számomra ebben nyilvánul meg a tárgy különlegessége, az országba, valamint a városba kerülésének történetében. A tévé a kamerát Pesten vásárolta egy bizományi áruházon keresztül külföldről, azonban nem is ez az igazán érdekes a történetében, hanem az, hogy a papírokon, mint Vasműs alkatrész szerepelt és így sikerült hozzájutni még az 1980-as évek elején.

Ez a kamera lett a városi tévé mobilkamerája, amit a különböző eseményekre elvittek magukkal és ezzel készítették a felvételeket; de a munka mellett rengeteg családi pillanatot is megörökítettek vele, mert a kamerát általában otthon tartották és gyakran kölcsönadták barátoknak is.

A kamera számos eseményen „dolgozott”, motorcsónakversenyeken készítettek vele felvételeket főként; emellett ilyen versenyek kapcsán többször járt külföldön is, pl.: Jugoszláviában vagy Bulgáriában is.

A cikkben említett kamerán kívül azonban volt még egy kamerája városunk televíziójának, amely magánkézben volt, Manzinger Tamás tulajdonában.

A tévé máig őrzött és jelenleg magántulajdonban lévő – várostörténetileg igazán gazdag és értékes – archívumának számos elemét a bemutatott kamerának köszönhetjük.

                                                                                                                      Kronászt Margit