Nyitvatartás: keddtől péntekig 10-16 óráig. Minden hónap első vasárnapján 14-18 óráig.

2014. JÚNIUS HÓNAP MŰTÁRGYA - VÉGELBOCSÁTÓ LEVÉL

2014. június 3.

 A történeti gyűjtemény egyik szép darabja ez a múlt század elejéről származó végelbocsátó, más néven obsitlevél, melyet 1987-ben a városi levéltár ajándékozott a múzeumnak. Az obsitlevél és az obsitos katona több száz éven át elterjedt kifejezés volt a magyar köztudatban, mely a német „Abschied”, vagyis „búcsú, elbocsátás” szóból ered. A kiszolgált katonának leszereléskor adott irat igazolta, hogy melyik katonai egységben, mennyi ideig szolgált, részt vette-e valamelyik hadjáratban, kapott-e kitűntetést, szolgálati idejét pedig becsülettel és híven letöltötte. Ezek az obsitlevelek aztán a katonaságból hazatérve szépen bekeretezve a családi fotókkal és szentképekkel együtt a tisztaszobák falát díszítették.

Ez a végelbocsátó levél Kökény István nevére szól, akit húsz évesen, hadkötelessé válásakor először a közös hadsereg lakóhelye szerinti ezredébe soroztak be. Az 1860-ban alakult 69.sz. k.u.k. gyalogezred székesfehérvári állomáshelyén több mint 10 évig szolgált. A kötelező szolgálati idő letöltése után 2 évig a 17. honvéd gyalogezred katonája volt. Végül a tényleges katonai szolgálat teljesítése és az előírt népfelkelési kötelezettség lejárta után 1907-ben kapta kézhez obsitját.

A végelbocsátó levelek e típusát Kimnach László rajza alapján 1896-ban vezették be és nagyjából az első világháborúig használták. A szöveges részt pergamentekercset utánzó keret fogja közre a képmező jobb oldalán. A szöveg felett babéros-cserágas keretben „végelbocsátó levél” felirat olvasható. A bal felső sarokban a koronás címert tartó két angyal látható, alatta a budai vár távlati képe. A bal alsó sarokban egy koronaőr, egy honvéd gyalogos, egy huszár és egy csendőr alakja áll. Az alakulat körbélyegzőjének helyét aprólékos kimunkálású grafika díszíti, mindkét oldalon haditrófeák sorakoznak.
 

Az obsitlevél története

Az obsit eleinte hivatalos papír volt, mely igazolta a katonát a hatóságok előtt. A korai példányok kézzel írt, német nyelvű, névre szóló dokumentumok voltak. A seregben elért rangot, személyes adatokat és a szolgálati időt tartalmazták, valamint a katonai egység tisztjének aláírása és pecsétje szerepelt rajtuk. A 18. század 70-es éveitől a személyes adatokon kívül a szöveg nagy része előrenyomott volt, megfigyelhetők az első betűk iniciálé-szerű alkalmazása és a sorok elrendezése is. A 19. század közepétől az obsitok díszítettségében változás figyelhető meg, a keretdíszek egyre cirkalmasabbak lettek. Először csak egy vonal alkotta a keretet, majd hadiszerekkel díszített oszlop vagy növényi ornamentika fogta közre a szöveget. 1868-ban létrehozták a magyar királyi honvédséget, a leszerelt katonák pedig már magyar nyelvű obsitot kaptak. Ettől kezdve a képek által közvetített információ került előtérbe, háttérbe szorítva ezzel a szöveges részt.

                                                          

A közös hadsereg és a honvédség

A kiegyezés után a monarchia haderejét a közös hadsereg, a haditengerészet, a honvédség és a népfelkelés alkotta. A szolgálati idő a közös hadseregnél 3 év volt, melyet még 7 év tartalékos időszak követett. Közvetlenül a honvédséghez besorozottaknak tizenkét év volt a szolgálati idő. Aki a közös hadseregben letöltötte a szolgálatát, annak a honvédségben csak 2 évet kellett katonáskodnia. A császári és királyi csapatok gyalogságra, lovasságra, tüzérségre és műszaki csapatokra oszlottak; a honvédségben csak gyalogság és lovasság volt.   

 

Nagyné Hodik Mónika