A történeti gyűjtemény egyik szép darabja ez a múlt század elejéről származó végelbocsátó, más néven obsitlevél, melyet 1987-ben a városi levéltár ajándékozott a múzeumnak. Az obsitlevél és az obsitos katona több száz éven át elterjedt kifejezés volt a magyar köztudatban, mely a német „Abschied”, vagyis „búcsú, elbocsátás” szóból ered. A kiszolgált katonának leszereléskor adott irat igazolta, hogy melyik katonai egységben, mennyi ideig szolgált, részt vette-e valamelyik hadjáratban, kapott-e kitűntetést, szolgálati idejét pedig becsülettel és híven letöltötte. Ezek az obsitlevelek aztán a katonaságból hazatérve szépen bekeretezve a családi fotókkal és szentképekkel együtt a tisztaszobák falát díszítették.

Ez a végelbocsátó levél Kökény István nevére szól, akit húsz évesen, hadkötelessé válásakor először a közös hadsereg lakóhelye szerinti ezredébe soroztak be. Az 1860-ban alakult 69.sz. k.u.k. gyalogezred székesfehérvári állomáshelyén több mint 10 évig szolgált. A kötelező szolgálati idő letöltése után 2 évig a 17. honvéd gyalogezred katonája volt. Végül a tényleges katonai szolgálat teljesítése és az előírt népfelkelési kötelezettség lejárta után 1907-ben kapta kézhez obsitját.

Az obsitlevél története

Az obsit eleinte hivatalos papír volt, mely igazolta a katonát a hatóságok előtt. A korai példányok kézzel írt, német nyelvű, névre szóló dokumentumok voltak. A seregben elért rangot, személyes adatokat és a szolgálati időt tartalmazták, valamint a katonai egység tisztjének aláírása és pecsétje szerepelt rajtuk. A 18. század 70-es éveitől a személyes adatokon kívül a szöveg nagy része előrenyomott volt, megfigyelhetők az első betűk iniciálé-szerű alkalmazása és a sorok elrendezése is. A 19. század közepétől az obsitok díszítettségében változás figyelhető meg, a keretdíszek egyre cirkalmasabbak lettek. Először csak egy vonal alkotta a keretet, majd hadiszerekkel díszített oszlop vagy növényi ornamentika fogta közre a szöveget. 1868-ban létrehozták a magyar királyi honvédséget, a leszerelt katonák pedig már magyar nyelvű obsitot kaptak. Ettől kezdve a képek által közvetített információ került előtérbe, háttérbe szorítva ezzel a szöveges részt.

A közös hadsereg és a honvédség

A kiegyezés után a monarchia haderejét a közös hadsereg, a haditengerészet, a honvédség és a népfelkelés alkotta. A szolgálati idő a közös hadseregnél 3 év volt, melyet még 7 év tartalékos időszak követett. Közvetlenül a honvédséghez besorozottaknak tizenkét év volt a szolgálati idő. Aki a közös hadseregben letöltötte a szolgálatát, annak a honvédségben csak 2 évet kellett katonáskodnia. A császári és királyi csapatok gyalogságra, lovasságra, tüzérségre és műszaki csapatokra oszlottak; a honvédségben csak gyalogság és lovasság volt.   

Nagyné Hodik Mónika

Irodalom:

Szoleczky Emese: A végelbocsátás jelképei. Acta Musei Militaris in Hungaria, A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 4., Hadtörténeti Múzeum, Budapest, 2001. 201-229.

Balla Tibor: A fegyveres erők szervezeti felépítése a századfordulón. Magyarország a XX. században I. kötet. Babits Kiadó, Szekszárd, 1996. 285-287.