Nyitvatartás: keddtől péntekig 10-16 óráig. Minden hónap első vasárnapján 14-18 óráig.

2014. JÚLIUS HÓNAP MŰTÁRGYA - MITHRAS -DOMBORMŰ INTERCISÁBÓL

2014. július 8.

 

A múzeum egyik büszkesége Visy Zsolt ásatásán került elő a 2000. sír fedőlapjaként. A temetkezés egy idős házaspár maradványait rejtette. Az ókori sírrablók minden olyan leletet magukkal vittek, amely alkalmas lenne a kormeghatározásra, így csak nagyjából, a 4. század második felére lehet keltezni a sírt.

A dombormű a Mithras-ikonográfia egyik leglényegesebb momentumát, a bikaölést ábrázolja. A jelenetet bemutató képek a Római Birodalom minden részén egységes kompozíció alapján, általában azonos szereplőkkel készültek. A mi reliefünkön a következők láthatók: Mithras, a bika, a kutya, a kígyó, a holló, a skorpió, Cautes, Cautopates, Sol és Luna. A szereplők mindegyike megfeleltethető egy-egy égitestnek, illetve csillagképnek.

Az itt csak jelzésszerűen megjelenített barlangban játszódó esemény fő alakja Mithras. Az ifjú derékon megkötött tunikát, vállán ívben kilendülő, korongfibulával összefogott köpenyt, fején phrygiai sapkát visel. Lábán finom ráncok jelölik a nadrágot, övéről díszítetlen tőrhüvely csüng. Mithras bal lábával a bika hátán térdel, jobb lábát lefelé nyújtja. Bal kezével az állat orrlyukába illetve szájába nyúlva felrántja a bika fejét, jobbjával a bika vállába szúr. A mozdulattól a bika nyaklebernyege megfeszül, nyelvét kinyújtja, haldoklik. Az állat teste a földön van, jobb hátsó lábát Mithras a földre szorítja, bal hátsó és jobb mellső lába a has alá hajlik, bal mellső lábával kapálózik. Felfelé ívelő farkából kalász sarjad.

A kutya az állat jobb mellső lábánál ugrik felfelé, hátsó lábai közül csak a bal látszik, mellyel felfelé rugaszkodik, mellső lábai kissé behajlítottak. Nyakán széles, sima nyakörv látható. Száját kinyitja, kinyújtott nyelvével a domborművön eredetileg csak festéssel ábrázolt, mára már nem látható vércseppeket, a bika lecsorgó vérét nyalta le.

A kígyó teljes egészében már nincs meg, teste egy részét még a római korban, a dombormű helyére illesztésekor lefaragták. Farka vége látható a bika hasa alatt, a bal hátsó lábszár mellett. A kígyó teste feje felé eső felső részével felágaskodik, fején háromosztatú taraj van, eredetileg ő is a bika vérét nyalta.

A skorpió elnagyoltan ábrázolt, a bika teste alatt ismerhető fel, amint mindkét ollójával belemar a bika heréjébe.

A holló a relief bal felső sarkában, Mithras köpenyének felső csücskén áll, bal szárnyát kissé nyitva tartja.

Cautes és Cautopates, az ikrek csillagkép megszemélyesítői a dombormű jobb illetve bal oldalán láthatók. Mindketten derékon megkötött hosszúujjú chitont, phrygiai sapkát, lábukon nadrágot viselnek. Cautopates bal kezében lefelé fordított, Cautes jobb kezében felfelé fordított fáklyát tart. Másik kezükben mindketten egy, a végén csigavonalban tekeredő botot, úgynevezett pedumot tartanak. A két alakot feltehetően nem ugyanaz a kéz faragta. Míg Cautes – bár arca rongálódott – ábrázolása, kar és lábtartása természetes, életszerű, arányai pontosak, addig Cautopates megformálása közel sem ilyen jól sikerült. Arca durván faragott, feje túl nagy, pedumot tartó keze túl kicsi, lábai merevek. A két alak közti feltűnő különbség – párhuzamok alapján – tudatos döntés is lehet. Cautopates fáradt, megtört alakjáról a lemondás sugárzik, míg Cautes energikusságot sugall.

A dombormű jobb illetve bal felső sarkában Sol, a Napisten és Luna, a Holdistennő látható, mindkettejük ábrázolása alatt egy vékony felhősáv van, mely elválasztja őket a főjelenettől. Sol négylovas kocsin, quadrigán érkezik, a kocsi azonban nem látható, csak a négy ló utal erre. A Napisten arcát a szemlélővel szembe fordítja, haja göndör, fejét hét sugárból álló koszorú övezi. Kialakítása meglehetősen durva, feltehetően ugyanaz faragta, aki az alatta látható Cautopatest is. Lunát profilból láthatjuk, haja kontyba kötött, fején a félhold sarlója látszik. Az istennő vállát a holdsrló alól leomló félköríves fátyol takarja, jobb karját kinyújtja, kétlovas kocsiját, a bigát hajtja, mely Sol kocsijához hasonlóan szintén nem látszik. Luna úgy tűnik éppen kifelé halad a kompozícióból, míg Sol alakja statikus. Ez a fajta megjelenítés általános a Mithras kompozíciókon, általában Sol közeledik a főjelenethez, a mi esetünkben már itt is van, Luna pedig távolodik attól.


Buza Andrea-Keszi Tamás

Irodalom:

Tóth István: Mithras Pannonicus. Esszék - Essays. Budapest, 2007.